Ami megvakítja a sátánt – Kindelmann Győző a hatvanéves Szeretetláng Mozgalomról
A Szeretetláng magyar eredetű katolikus lelkiségi világmozgalom, amely igyekszik megvalósítani a Szeretetláng Lelki Naplóban rögzített tanításokat. A napló Kindelmann Károlyné Szántó Erzsébet 1961 és 1983 között Jézustól és Szűz Máriától kapott magánkinyilatkoztatásait tartalmazza. Kindelmann Győzővel, Erzsébet asszony unokájával, a Szeretetláng mozgalom nemzetközi koordinátorával beszélgettünk.
– Nagymamája a szüleinek utolsó, tizenharmadik gyermeke volt, és tizenhárom éves korára elvesztette az egész családját.
– Igen, így történt. Az édesapja elesett az első világháborúban, a világégés után kitört spanyolnátha pedig elvitte a testvérei nagy részét, de olyan is volt, aki diftériában halt meg, ketten pedig balesetben. Annyira kétségbeejtő volt a család helyzete, hogy amikor megindultak Nyugat-Európában a segélyakciók, nagymamámat a Nemzetközi Gyermeksegélyző Liga elvitte Svájcba egy mezőgazdasági gépgyáros családjához, hogy felerősödjön, mert a rossz körülmények miatt nagyon meggyengült az egészsége. Vendéglátói mindent megadtak neki, sőt, gyermektelen házaspár lévén örökbe akarták fogadni, de ő hallani sem akart erről. Amikor közölték vele, hogy az édesanyja halálos beteg, gyalog nekiindult, hogy hazajön Magyarországra. Hét-nyolc éves lehetett akkoriban. Nem jutott messzire, egy vasúti pályaudvar padján találtak rá, összefagyva. Visszavitték a nevelőszülőkhöz, akik gondosan ápolták, mert tüdőgyulladást kapott. Ám ő mindenáron haza akart jönni, így végül kénytelenek voltak elengedni. Itthon néhány hónappal később meghalt az édesanyja. Ekkor a még életben lévő nővére vette magához, de nem sokra rá ő is elhunyt, balesetben. Így tehát a nagymamám tizenhárom éves korára teljesen egyedül maradt a világban. Megpróbált valahogy talpon maradni a fővárosban, kifutó volt zöldségeseknél, hentesüzletekben, cukorkát árusított moziban, alkalmi munkákból próbálta eltartani magát. Közben erősen élt benne a vágy, hogy szerzetesnővér legyen és misszionárius.
– Végül azonban nem lett Jézus jegyese.
– Ennek két oka volt. Akkoriban egyfajta anyagi alap is kellett ahhoz, hogy valaki szerzetbe léphessen. Neki ez értelemszerűen nem volt. A másik ok pedig, hogy a rendfőnöknők, megismerve az életét, rögtön arra gondoltak, hogy az árva lány menekülési útvonalnak tekinti a szerzetességet, ezért elutasították. Elmesélt a nagymamám egy esetet: a Ménesi úton jelentkezett a Páli Szent Vincéről nevezett nővérekhez. A rendfőnöknő meghallgatta, majd hosszan imádkozott. Végül azt mondta: kislányom, te a családra és azonkívül még valami egészen nagy dologra vagy hivatott, nem szerzetesként kell élned az életed.
– Hogyan történt a férjhezmenetele?
– Nagymama egy templomi énekkarban együtt énekelt a nála sokkal idősebb leendő nagyapámmal, aki harmadrendbeli ferences volt. Amikor megismerte a nagymama szomorú sorsát, felajánlotta, hogy örökbe fogadja. Nagymama akkor már tizennyolc éves, cserfes lány volt, és nevetve mondta: kedves Károly, ilyen korú lányokat már nem örökbe fogadnak, hanem feleségül kérnek. Mire a nagypapa: tulajdonképpen miért ne? Mindketten elmentek a lelkiatyjukhoz, kikérték a véleményüket. Elvégeztek egy hosszú lelkigyakorlatot, azután pedig eljegyezték egymást, majd összeházasodtak. A házasságuk kezdetén Pesthidegkút-Máriaremetére, Budapest legszélére költöztek.
– A nagyszülei házasságából hat gyermek született. Ha jól tudom, a nagypapája 1946-ban elhunyt, és a nagymamája egyedül maradt a gyerekekkel. Hogyan alakult az élete a lassan kibontakozó szocialista diktatúra időszakában?
– A nagypapa egy nagy gyümölcsöst hagyott a családjára, de az államosítás során felszabdalták a területet. A nagyapám német származása miatt az egész családot a kitelepítés veszélye fenyegette, ám a Jóisten kegyelméből vagy nem fértek már föl a vonatra, vagy egy titkos jótevő lehúzta őket a kitelepítési listáról. A nagymama akkoriban napi tizenkét órát dolgozott; volt vasgyári munkás, takarítónő, szakácsnő, kórházi ápolónő. Mindent elvállalt, hogy eltartsa a hat gyerekét, de mindenhonnan kitették a hite miatt. Felszólították, hogy ne járassa a gyermekeit hittanra, de ő nem törődött ezzel. A katonai akadémián konyhai kiszolgálóként dolgozott egy ideig, de politikailag megbízhatatlannak nyilvánították.
– Ön egészen kisgyermek volt még, amikor meghalt az édesanyja, és attól kezdve a nagymamája nevelte a két öccsével együtt.
– Hároméves voltam az édesanyám halálakor, a két öcsém pedig két- és egyévesek. Nagymamával egy házban laktunk, rögtön átvette a nevelésünket. Édesapám néhány évvel később rokkantnyugdíjas lett, mert túlhajtotta magát a munkában, hogy egyedüli keresőként eltartsa a családját, és ezt súlyosan megsínylette az egészsége. A mi nevelésünk mellett nagymama őt is gondozta. Nem sokkal korábban kezdődtek el a Szeretetláng-üzenetek. Ahelyett, hogy a hat gyermeke felnevelése és a rendkívül küzdelmes több mint másfél évtized után nyugalmas évek következtek volna számára, újabb megpróbáltatás elé állította az élet. Emellett teljesítenie kellett a Szeretetláng-üzenetekben megfogalmazott elvárásokat is. Folyamatosan jöttek a kertünkbe egyházi személyek, hívő világiak, egyszerű érdeklődők. Mindez óriási terhet jelentett időben is.
– Amikor a nagymamája megkapta az első Szeretetláng-üzeneteket, az még a Kádár-rendszer kezdeti, keményebb időszakában történt. Érték-e a nagymamáját atrocitások a világi hatalom részéről, illetve miként viszonyult az üzenetekhez az Egyház?
– Emlékszem, a családtagokat időnként megpróbálták nyomás alá helyezni. Ha szóba került a nagymama gyermekeinek munkahelyi előrelépése, a pártszervezet, a személyzeti osztály vagy a felsőbb vezetés feltételül szabta: édesanyád fejezze be a felforgató tevékenységét! Előfordult, hogy amikor már egyre többen jöttek hozzánk, rendőrautó járt körbe-körbe a házunknál. Nem szállt ki belőle senki, de a rendőrség jelenléte elég volt ahhoz, hogy elriasszon néhány embert. A papság hozzáállását óvatosság jellemezte. Ez érthető, hiszen az Egyház ki volt szolgáltatva az államnak. Másfelől a nagymama úgynevezett magánkinyilatkoztatásban részesült, és ilyen esetben szükség van bizonyos vizsgálatokra ahhoz, hogy az Egyház véleményt nyilvánítson. Az egyik szempont például az, hogy a feltételezett látnok milyen pszichés állapotban van. A nagymama később elmesélte: gyakran élte át a kételyek kínjait, felmerült benne a kérdés: normális-e, valóban hitelesek-e az üzenetek? Még mielőtt bármilyen egyházi vizsgálat elkezdődhetett volna, kétszer is pszichikai vizsgálatot kért, és az eredmény mindkétszer ugyanaz volt: hölgyem, magának nincs semmi baja!
– A nagymamája látta Jézust és Szűz Máriát a kinyilatkoztatások ideje alatt? Vagy csak hallotta őket?
– A magánkinyilatkoztatásoknak ebből a szempontból két formája van: az egyiknél valóban látják, hallják az üzenetek átadóját, a másiknál ez belső hallás, misztikus megtapasztalás útján történik. A nagymama az utóbbiak közé sorolható.
– Mik a Szeretetláng lelkiség főbb jellemzői?
– Egyetlen magánkinyilatkoztatás sem adhat hozzá semmi újat az utolsó apostol halálával lezárult kinyilatkoztatáshoz. Ám a Szűzanya érzi, látja, tapasztalja, hogy az utóbbi több mint másfél évszázadban az emberiség milyen megkísértettségnek van kitéve. Szeretetlángja által ezért egyfajta mankót szeretne adni nekünk az evangélium megéléséhez.
A Szeretetláng valójában nem más, mint maga Jézus Krisztus, de benne van a Szűzanya irántunk érzett szeretete is. Mária ma lelkileg akarja nekünk adni a Fiát, hogy rejtőzzünk el benne, váljunk teljesen eggyé vele.
Tudjuk, hogy ez minden szentáldozásban megtörténik, de a Szűzanya azt kívánja, hogy fedezzük fel újra az Egyház által ajánlott eszközöket, amelyek kétezer éve változatlanok. Térjünk meg, tartsunk bűnbánatot, imádjuk az Urat az Oltáriszentségben, böjtöljünk, vállaljunk áldozatot a lelkek megmentéséért, mert mindez visszaadja a keresztségkor kapott tiszta istengyermekségünket. Emellett van egy emberi értelemben felfoghatatlan kegyelmi hatás, amit a Szűzanya a rendelkezésünkre bocsát. A Lelki Naplóban ezt olvashatjuk: „Szeretetlángom megvakítja a sátánt!” Ez nem egy horrorfilm forgatókönyve, hanem erőteljes képi megfogalmazása annak, hogy
a Krisztusban élő ember fölött a sátán elveszíti a hatalmát. Nem ördögűzésről van szó, hanem kegyelmi adományról, amely a lelket szabaddá teszi a gonosz kísértéseivel szemben.
– A Szeretetlángot a bennünk lévő szeretet kisugárzásával adhatjuk tovább másoknak?
– Igen, de a Szűzanya azt is mondja, kérjétek Szeretetlángom kiáradását ezzel a fohásszal:
Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!”
A Lelki Napló szerint ez végül olyan lesz, „mint egy új pünkösd, mely elárasztja a Szeretet Lelkével, a Szentlélek erejével a földet”. A Szent Szűz azt akarja, hogy költözzön be Krisztus a családjainkba, a közösségeinkbe, és formálja át az emberek életét. Sokan meghallották ezt a hívást, így a Lelki Naplót mára több mint hetven országban kiadták, és hat-hétmillió tagja van a mozgalomnak. A koronavírus-világjárvány alatt Afrikában, a Csendes-óceán térségében hihetetlenül megnőtt az imádkozó csoportok száma. A Fülöp-szigetek élen jár a Szeretetláng terjesztésében. Közel harminc országban püspöki jóváhagyással működik a mozgalom. Döbbenetes élmény, amikor például India Kerala államában malajálam nyelven hallom a Szeretetláng fohászt vagy az imát, amit Jézus kért tőlünk a vele való egység eléréséért:
A mi lábunk együtt járjon, kezünk együtt gyűjtsön, szívünk együtt dobbanjon.”
– És itthon mi a helyzet?
– Erdő Péter bíboros úr 2009-ben jóváhagyta és az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében megalapította a mozgalmat. Azóta öt másik egyházmegyében is megtörtént hazánkban a jóváhagyás. Országszerte tizenöt-húszezer ember imádkozik a Szeretetláng kiáradásáért.
– Nyilván rengeteg élményt őriz a nagymamájáról. Megosztana velünk egyet?
– Nagymama a főzést és a házimunkát is egyfajta imaként élte meg. Amikor meggyújtotta a gáztűzhelyet, a biztonsági szerkezet miatt egy ideig nyomva kellett tartania a kapcsolót. Ő egymiatyánkos gáztűzhelynek nevezte a készüléket, mert egy Miatyánk elmondásához szükséges idő kellett ahhoz, hogy a láng égve maradjon. Amikor lágytojást készített, akkor sem órával mérte az időt, hanem a forrástól számítva elimádkozott egy tized rózsafüzért.
– Ön vezetője volt az evangéliumi zenét játszó Signum együttesnek, és szerzője a Ne félj című dalnak, amely erőteljesen kapcsolódik a Szeretetláng lelkiséghez. Több könyve jelent meg, és a Szent István Társulat főszerkesztőjeként dolgozik. Mi késztette arra, hogy kiemelten foglalkozzék a Szeretetláng mozgalommal?
– Serdülőkoromban kicsit távol kerültem a Szeretetlángtól; a tizenéves fiatalok gyakran tartózkodók a magánkinyilatkoztatásokkal kapcsolatban. Ám a Szent István Társulat munkatársaként 2009-ben egyszer csak jött a hír, hogy bíboros úr elindította a Lelki Napló egyházi vizsgálatát, majd a mozgalom akkori vezetőit elküldte hozzánk, a Szent István Társulathoz a kiadással kapcsolatban. Beosztásom révén még a megjelenés előtt el kellett olvasnom a kéziratot. Meglepődtem, hiszen
ez nem egy néhány idősebb hölgynek szóló újabb imaáhítat a sok másik mellett, hanem egész családokat, apákat és fiatalokat, Istennek szentelteket, művelteket és tanulatlanokat, egészségeseket és betegeket megszólító hívás a kegyelmi életre!
Mi késztet arra, hogy mindezt hirdessem? Napjainkban sokan félnek a háborútól, a járványtól, a gazdasági válságtól, sok mindentől. Ám nem szabad csüggednünk, mert
a reménytelenség a gonosz egyik fő fegyvere. Ez lesz a témája augusztus 27-én a Szeretetláng Fesztiválnak is a máriaremetei kegytemplom parkjában, ahol hálát adunk azért, hogy a Szent Szűz hatvan évvel ezelőtt átadta a világnak a Szeretetlángot.
Hiszem, hogy ha valaki hátulról elgáncsol bennünket, akkor is mindig előre esünk. Ez a bizalom késztet arra, hogy sokaknak elmondjam: Mária ma is segít, mint a kánai menyegzőn. Nem hirdetünk semmi újat, hiszen a Szeretetláng az evangéliumban gyökerezik. Nincs két tanítása az Egyháznak; az evangélium és a Szeretetláng, ha más szinten is, ugyanúgy az üdvösségre hívnak.
Szerző: Bodnár Dániel
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
