Pataki Mihály Mária: Regőczi István atyára, Isten Vándorára emlékezem
-- Most, hogy a híradásokban az árvák megsegítésére létrejött alapítvány {1} kapcsán sokszor elhangzik Regőczi István atya neve, megelevenednek bennem, a hozzá kapcsolatos régi emlékeim. Így visszatekintve mennyire hihetetlen, de még is igaz, hogy az 1980-as években, hét-nyolc évig az atya „egyik jobb keze” voltam! Nem tévedés, igen, csak az egyik, mert Ő körülötte mindig is sok segítő kéz tevékenykedett! Tiszteletre méltó életének (egyik) „lelki ajándéka” ugyanis az volt, hogy képes volt a legkülönbözőbb alkatú és képességű személyeket megnyerni az éppen elinduló, vagy már rég kiteljesedett tennivalói elvégzésére! Mindenkori kedves, mosolygós felszólítását, mi mindannyian annyira komolyan vettük, hogy már szinte természetes volt az a következmény, hogy a tényleges feladat gyakorlati megvalósítása sokszor már teljesen reánk maradt…
A Kútvölgyi Boldogasszony Kápolna {2}
-- Engem is legelőször, mint faművest szólított meg: - „De jó, hogy megismertelek, mert éppen az gondoltam, hogy a kápolna oldalfalát kivágva lehetne egy kis gyóntató fülkét kialakítani. Megcsinálnád? – kérdezte. „– Igen.” - válaszoltam. Azonnal bemutatott a szomszédban lakó idős sekrestyés néninek, akitől továbbiakban a kápolna kulcsot bármikor elkérhettem. Így lettem életemben először „templom-kulcsárrá”, egyúttal Regőczi atya lelki gyermeke és közeli munkatársa. (Az egyházügyi hatóságok éberségét kijátszva néhány év alatt háromszor is sikerült a fakápolnát kibővítenünk.)
Kápolna és a Szeretetláng mozgalom {3}
-- Annak idején, a Szeretetláng lelki mozgalom egyik ágának lelkes világi vezetője (is) voltam. Ezért mint „bennfentes”, Regőczi atyát én tudtam a Szeretetlángról részletesebben tájékoztatni. Aki azt hitelesnek elfogadva, az Ő engedélyével; 1988. február 2-án Gyertyaszentelő Boldogasszony napján tarthattuk meg, - úgy tudom Magyarországon először – a Kútvölgyi Kápolnában a Szűzanya által kért Szeretetláng Ünnepet. (Misével, Imaórával, gyertyagyújtással, harminc-negyven testvérrel.)
Világ Győzelmes Királynéja mozgalom és a Kápolna {4}
-- Akkoriban, mint frissen megtérő lóti-futi „összekötő és bonyolító” sokfelé megfordultam. Komolyan gondoltam, sőt el is hittem magamnak azt, hogy bármerre is visz az utam, akkor tulajdonképpen mindent, mint a Szűzanya megbízottja: „teszek-veszek”. Utólag visszatekintve ma már belátom, hogy ez nem mindig volt így. Elég az hozzá, hogy kisközösségünk szerteágazó ismerete révén – nyilván nem véletlenül – megismerhettem Mária Natália nővért. A misztikus nővér a nyilvánosságtól elzárva, Kalocsa melletti Öregcsertőn egy plébánián elrejtőzve élt. Ezért Regőczi atya általam tudakolta meg, hogy a nővér fogadná-e őt? Kis Polskimmal én vittem le Regőczi atyát. A két szentéletű ember találkozása természetes, bensőséges és szeretetteljes volt. Sokáig nem maradhattunk, mert a budapesti ötórai misére vissza kellet, hogy érjünk. Regőczi atya kérdése az volt, hogy – „Szűzanya ideiglenesen elfogadná-e a Kútvölgyi Boldogasszony Kápolnát Engesztelő Kápolnaként - mindaddig, amíg az eredetileg kért normafai Engesztelő Kápolna fel nem épül?” Bizony, tanúja voltam annak, amikor Natália nővéren keresztül a Szűzanya, kinyilvánította, hogy: - Igen, elfogadja Regőczi atya felajánlását. Csupán annyi volt a Szűzanya kérése, hogy a szentély közelébe helyezzenek ki egy Világ Győzelmes Királynője Kegyképet. Az atya azonnal meg is ígérte, mivel „éppen” volt egy ilyen üvegmozaik képe. (Sokáig valóban ott lehetett látni (ránézvést) az eredeti kis kő kápolna baloldali falán.)
Üvegajtó a tabernákulumon
-- Egy alkalommal – Szűzanya engedélyével – Izeli János atya vezetésével a Szeretetláng kisközösségünk Öregcsertőn tartott zarándoklatot. Ekkor, Mária Natália nővér elbeszélte nekünk az Úr Jézus a szentségimádásról és a tabernákulumról akkor és nekünk szánt tanítását. E szerint: Jézus Krisztus azt szeretné, hogy Ő, a templomba betérők számára minél többször látható lehetne. Ezért az Úr Jézus azt kéri, hogy a mostani gyakorlattal (és liturgikus előírással) szemben, a zárt tabernákulum ajtót cseréljük le átlátszó üvegajtóval. Különösen a kisgyermekek számára nagyon fontos lenne, hogy így sokszor láthassák és szemlélhessék az Oltári Szentségbe rejtőzködő, de valóságosan jelen lévő Jézus Krisztust. Regőczi atya mihelyt meghallotta az Úr Jézus legújabb óhaját, csak annyit kérdezett: - „Piusz, megcsinálod?” - válaszoltam: - „Igen.”
Új kőkápolna építése
-- Regőczi atya a régi kápolna fatoldaléka helyén új, kőtemplom építésébe kezdett. A régi farész elbontása Péter asztalos barátommal együtt ránk bizatott. Az új falak már álltak, sőt a tető gerendázata is egyben volt, amikor Regőczi atya házvezetőnője, Ilonka utánunk sietett, és félre vonva kérlelni kezdett: - „Piusz, segítsetek ennek a halálosan elfáradt öregembernek, mielőtt még baj nem lesz! Ha így megy minden tovább, belehal!” – mondta. Megdöbbentett ez a kétségbeesett kérlelés. Leginkább az „öregember” jelzőn gondolkodtam el. Igen, mert mi mindig csak a mosolygó, és örökmozgó Isten Vándorával találkoztunk, ezért eszünkbe se jutott, hogy tulajdonképpen már idős, hogy olykor még Ő is lehet elcsigázott és halálosan fáradt ember.
Ezen komolyan megrendülve, még az nap este felmentünk a budavári lakásukba. Regőczi atya készségesen beavatott bennünket náluk fellelhető érdekes és nevezetes tudnivalókról. Külön megmutatta Mindszenti bíboros hercegprímás általa összegyűjtött emléktárgyait… Ugyanakkor a kápolnával kapcsolatos összes tervrajzot, nevet, telefonszámot elkértük. Bot és sors csinálta építési intézőként nekiláttunk a feltorlódott feladatok sűrűjében rendet vágni. Az atyát minduntalan átverő, jött-ment fusizók helyett, keresztény és megbízható mestereket kerestünk és találtunk.
Sőt, amihez mi értettünk, azt mi vállaltuk magunkra. A nyílászárók, a belső faburkolat, pincerész bútorzata, a mi munkánk eredménye lett. Ezért és így ért bennünket az a nem is sejtett és váratlan megtiszteltetés, hogy Gyuraskó Péter és én, mint asztalosok, többekkel együtt mi is ott szerepelhetünk a kápolna bejáratánál elhelyezett köszönő márványtáblán.
A megszervezett ál árverés
-- Később történt. Közös autózás közben mesélte el Regőczi atya a szomszédos nagy ABC boltnak, és annak telkének megvásárlásának történetét. Az akkori baloldali vezetésű önkormányzat az ingatlan eladására pályázatot hirdetett, a kikiáltási ár hatmillió Ft. volt. István atya az árverésen egyedüliként volt jelen. Abban a tudatban, hogy egy kedves hölgy híve megígérte, hogy erre a célra kölcsönbe tud adni neki hétmillió Ft., ki is nyilvánította vásárlási szándékát. Csakhogy az ismerős asszony a befizetés előtti estén sírva kereste fel az atyát, hogy a férje megtiltotta a kölcsönt. Így István atya szégyen szemre kénytelen volt a vételtől elállni.
Új kiírás következett. Azon az árverésen, mint később kiderült, már több álérdeklődőt is beszerveztek. Regőczi atya meghallotta az álvevők egymás közötti pusmogását: - „Most aztán jól kicsináljuk a vén csuhást!” – „A legutolsó sorba voltam, és rémülten hallgattam az egyre följebb kúszó bemondásokat. - Egyfolytában imádkoztam és a Szűzanyához fohászkodtam. Amikor az árverés 25 milliónál tartott és a licit megakadt, a Szűzanya megszólalt bennem: - ’Mondj huszonhatot!’ - Bemondtam.”
Ezután kezdődött az imádkozással párosult gyűjtés! Itthon is, de külföldön is híre ment, hogy István atya már megint igen nagy fába vágta a fejszéjét és most is ki kell Öt segíteni! Ékszerek, kisebb nagyobb összegű készpénz adományok, mindenféle értékes műkincsek és tárgyak áramlottak a nemes cél érdekében egybe. A fizetés utolsó napjára meglett a huszonhat millió, az eredeti kikiáltási ár több mint négyszerese! – „Hála a Jó Szűzanyának és a drága híveknek!” – fejezte be elbeszélését István atya, Aki az Isten Vándora.
Ezután még öt évig kellett működtetni az üzletet. A tényleges bírtokba vétel és építkezés csak ezután kezdődhetett. A kápolna felső utcájában lakó Makovecz Imre ajándékként megtervezte a közösségi és zarándok házat. Persze a balos önkormányzat még mindig akadékoskodott, mert tájidegennek és túl magasnak találta a leendő épületet, így a meglévő terveket utólag át kellett alakítani.
Isten Vándora az általa alapított Táborhegy zarándokház kertjében talált végső nyugalomra. (+ 2013) Az igaz, hogy páratlanul gazdag földi életútját itt közöttünk már végleg befejezte, de biztosra vehető, hogy odaát, tovább folytatja mindazon törekvéseit, szolgálatait, melyeket itt közöttünk oly annyira begyakorolt…
{0} https://www.hegyvidek.hu/elet-a-hegyvideken/diszpolgaraink/regoczi-istvan-1915-2013
{1} https://regoczialapitvany.hu/
{2} https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%BAtv%C3%B6lgyi_Boldogasszony-k%C3%A1polna
{4} https://www.vilagkiralynoje.hu/
Budakalász, Szentistvántelep, 2021. 06. 02. P.M.M.
