A Szeretetláng ereje 4.
Tisztaság.
Azt írtam természetgyógyászok kapcsán, hogy amit ők akarnak közvetíteni „energiát”, az nem tud tiszta lenni, mert nem jó helyről jön. Mi keresztények, amikor közbenjáró imaszolgálatot végzünk, akkor semmiképpen sem energiát adunk át, hanem Krisztus kegyelmét kérjük, hogy Ő jöjjön a Szentlélek erejével, jelenlétével, Ő öleljen át és Ő gyógyítson, szabadítson. Nekünk pedig tisztulnunk kell, hogy se hozzá ne tegyünk, se el ne vegyünk semmit Isten kegyelméből.
Azt látjuk, hogy Erzsébet asszonyt az Isten nagyon kemény kézzel vezette a tisztulás útján. Az elején neki életrendként írt elő neki - böjtöt, virrasztást, engesztelést -, amikor először olvastam, akkor félretettem a lelki naplót, mert megrémített. Később aztán kezdtem megbarátkozni a történettel… Fiatal voltam még és a felnőtt megtérők buzgóságával olvastam Szent Ferencről, Medjugorjéról, szerdán és pénteken böjtöltem - könnyen ment a böjt, de csak a testem böjtölt és nem a szívem. Magamban kezdtem megítélni a kövérebb embereket, hogy miért nem vigyáznak jobban magukra, miért nem fegyelmezettebbek… Ennek az lett a vége, hogy Isten elvette tőlem az erőt, és így bennem a böjt lelkülete. Mindez azért, mert az erőt amit kaptam, azt arra használtam, hogy magamat gőgösítsem. Így mutatta meg Isten, hogy a böjt lelkülete az Ő ereje volt, nem az enyém. Meg kellett tisztulnom ebből a gőgből és önigazultságból.
Így vezeti Erzsébet asszonyt is az Úr, és ebben nagyon megalázó helyzetek is voltak. Mert a tisztulás nem is csak a testnek a megfegyelmezése, hanem a léleknek a megfegyelmezése. Azt mondja a Szentírás, hogy a testi böjt nem sokat használ. A testünket azért fegyelmezzük, hogy a lélek egészen szabad lehessen. Mert amíg engem egy darab csokoládéval el lehet téríteni az imádságtól, addig a gonosz lélek mindig meg tud kínálni azzal a csokoládéval, amikor éppen valami küzdelemre vagy harcra lenne szükség.
Erzsébet asszonynak nagyon kemény lelki küzdelmeken kellett keresztül mennie. Nagyon sok megaláztatásban volt része. Bolondnak nézték. Amikor elvitte a püspököknek és papoknak a szeretetláng üzenetét, akkor visszautasították. Olvashatunk egy történetet a lelki naplóban, amikor Marton Marcell atyához megy el - akinek a boldoggá avatását halála után kezdeményezték -, s aki nagyszerű karmelita szerzetes volt. Erzsébet asszony meg harmadrendi karmelita, és azt gondolta, az életszentség hírében lévő, nagy Mária-tisztelő szerzetes majd megérti őt. Marcell atya azonban elutasítja: „ha ezt az üzenetet nekem adta volna a Szűzanya, akkor foglalkoznék vele, de nem nekem adta, és nekem már nincs erőm ezzel foglalkozni.” Ez egy tiszta beszéd volt az ő részéről. Idős volt már és beteg, ő is rettenetes megpróbáltatásokon ment keresztül. Erzsébet asszonyt azonban ez a válasz lelki depresszióba viszi. Úgy éli meg, hogy a Marcell atya az egész szeretetlángot elutasítja, pedig nem utasította el, csak nem akart még egy ilyen terhet magára venni.
Marcell atya válasza azért is sújtja le ennyire, mert mióta Erzsébet megkapta a nagy üzenetet, hirdeti is lelkesen, de nincs még meg benne az a belső erő és tisztaság, amivel ennek terhét a helyén tudná kezelni. Milyen nagyon tud fájni az elutasítás!
Még itt van a saját énünk - és milyen nehéz, hiszen mi mindig itt vagyunk magunknak, hogyan is tudnánk kikerülni önmagunkat? Mégiscsak minket bántanak, minket sértenek meg! Nehéz ezt átadni Jézusnak, az Ő szavai szerint: „aki titeket megítél az nem titeket ítél meg hanem engem”… azaz nem rólam van szó, mert én csak eszköz vagyok, hanem Istenről van szó, Őt utasítják el…
Nekünk is a tisztulás útját kell járni. A szeretetláng a maga kedves módján, mint szelíd fény is vezet minket a tisztulás útján. Már sokszor elmondtam ezt a történetet, de most le is írom, hogy értsétek, hogy milyen jó a Szűzanyával és az ő szeplőtelen szívének szeretetlángjával menni előre a tisztulás útján. Mert nagyon sokféle módon lehet menni. Vannak olyan szentek, akik nagyon kemény módon mentek ezen keresztül. (Például Keresztes Szent János aki a lélek sötét éjszakájáról írt hosszú költeményt.) A Szűzanya azonban a maga gyengéd szeretetével óv és segít minket az úton. Egy példa erről a saját életemből:
Még fiatal voltam, de már volt kápolnánk, itt voltunk és imádkoztunk, lelki napot tartottunk. Valaki az alkalom után odajött hozzám és megdicsért, hogy milyen kedves ember vagyok. Én abban a pillanatban világosan tudtam, hogy ez nem igaz. Nem vagyok én olyan kedves ember, sok rosszat tudnék magamról elmondani. Gondolkodtam, hogy miért mond ilyet nekem ez a asszony? Hirtelen belém villant, hogy ez a Szűzanya kedves szeretete, az ő szeretetlángja miatt van így. Ő az anyai palástjával beburkolt engem, mint egy édesanya, aki nem akarja, hogy az ő gyerekéről rosszat mondjanak és megvédi az ő gyerekeit. Belül azért megmutatja, hogy sok még a baj, és jobb lenne, ha tényleg elindulnál a jó irányba...
A Szűzanya úgy tud minket vezetni a tisztulás útján, hogy közben erőt és védelmet ad. Az ő gyengéd, gondoskodó szeretete itt van velünk. Nem véletlen, hogy Jézus Krisztus János apostolra bízza Máriát a keresztfán és Máriára bízza Jánost. János apostol volt a legfiatalabb. Neki még fejlődésben volt a személyisége, így őt az édesanyjára bízza az Úr. De az sem véletlen, hogy János írta meg a Jelenések könyvét! Ő ugyanis a Szűzanya imaiskolájában érlelődött és ezért sokkal mélyebben értette meg Istent és mélyebb bepillantást nyert a mennyei valóságba, mint a másik három evangelista.
Jó nekünk a Szűzanya palástja alatt lenni, mert ő olyan módon tud előre vezetni, ahogy senki más. Kérnünk kell, hogy segítsen minket a tisztulás útján, bármennyire is nehéz nekünk ez a dolog, hogy érett személyiséggé váljunk, hogy tudjunk böjtölni, tudjunk imádkozni, tudjunk virrasztani ha kell. De ha nem megy, akkor is akarjunk, mert ha virrasztasz és belealszol a virrasztásba, az még mindig sokkal jobb, mint ha nem is virrasztanál. Ha elmondod a rózsafüzért és közbe százfelé elkalandozik a figyelmed, az még mindig jobb, mint ha nem is mondanád a rózsafüzért.
Részlet Sípos (S) Gyula: "A Szeretetláng kegyelmi hatásairól - tanúságtételekkel" című, hamarosan megjelenő könyvéből
