Az Úr kegyelmének esztendeje
Kindelmann Győző nemzetközi koordinátor újévi levele a Szeretetláng Mozgalom tagjaihoz:
1. Az emberi és az isteni idő találkozása
Gyakran halljuk, hogy a modern ember az idő fogságában él. Az idő határozza meg egész létünket: az ébredésünket, a napi életritmusunkat, az ünnepeinket, az évek múlását. A geológus évmilliárdokban számol, az olimpiai futó az ezredmásodperceket is méri. A világmindenséget és benne a mi létezésünket az idő beláthatatlanul hosszú vagy elképzelhetetlenül rövid szakaszaira osztottuk.
A görög nyelv a „khronosz” szóval jelöli a múlt, a jelen és a jövő ember által meghatározott idejét. Istent azonban nem szoríthatjuk a mi időnk korlátai közé. „Egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap.” (2Pét 3,8). Ezért az újszövetségi görögben létezik egy másik szó is az idő fogalmára, ez pedig a „kairosz”. A kairosz többnyire azt jelzi, amikor a múló emberi idő egy ponton találkozik az isteni idővel. A kairosz az a pillanat, amikor az Úr lehetőséget ad az embernek, hogy döntsön és cselekedjen. Jézus a „kairosz szót használja, amikor nyilvános működését megkezdi: „Beteljesedett az idő...” (Mk 1,15). Szent Pál is ezzel a szóval buzdítja a hívőket, hogy felismerjék az üdvösség idejét: „Az idő sürget. Itt az óra, hogy fölébredjünk az álomból!” (Róm 13,11).
Vajon mi, amikor évről évre ünnepeljük Jézus születését, felismerjük, hogy a betlehemi istállóban a khronosz és a kairosz, az emberi idő és az isteni kegyelem ideje találkozott egymással? És vajon az egyéni életünk különböző szakaszaiban felismerjük azt a pillanatot, amikor „beteljesedett az idő”, vagyis elérkezett az Isten kegyelmének ideje? Gondoljunk csak vissza a mögöttünk hagyott évre! Csapásként éltük meg, vagy megláttuk benne azt az ajándék időszakot, amelyik segített elcsendesedni, lelassította a rohanásunkat, segített átértékelni az életünket, hogy ezáltal megújítsuk az Úrral való kapcsolatunkat?
Hitem szerint az elmúlt hónapok eseményeiben nem a büntető, hanem az irgalmas Isten mutatkozott meg, aki mintegy STOP táblát tartott az emberiség elé, hogy letérítse a tévelygés útjáról. Nem ítéletet hirdetett, nem vízözönhöz hasonló pusztulást küldött a földre, csupán megállított minket: „Miért sietsz úgy? Mi az, ami Nálam fontosabb neked?” (vö. Szeretetláng Lelki Napló 1962. szeptember 15.). Úgy tett, mint az apa, aki a szakadék felé rohanó gyermekét erősen magához szorítja. Karja ugyan korlátozza szabad mozgásában a gyermeket, ám ölelése egyben az oltalmazó szeretet kifejeződése is. Ez az ölelés lecsillapít, ez az ölelés gondolkodásra késztet, ez az ölelés elvezet a felismerésre: rossz irányba haladunk, valamit másként kell tennünk. Hatvan éve hasonló felismerés késztette Erzsébet asszonyt is a Szeretetláng Lelki Napló első sorainak leírására: „Az Úr útja, melyen vezet, nem szakad meg soha, csak mi térünk le róla. Én letértem.”
Amikor a farizeusok jelet kérnek Jézustól, hogy igazolja magát, Ő így felel: „Este azt mondjátok, jó idő lesz, mert vöröslik az ég. Hajnalban meg: Ma zivatar lesz, mert az ég felhős és vörös. Az ég színéből tudtok következtetni, az idők jeleit meg nem tudjátok felismerni?” (Mt 16, 2-3). A természet jeleit korunkban sokkal jobban ismerjük, mint Izrael népe, ám ha a világjárványban nem látjuk meg az isteni beavatkozást, Jézus ma is csak azt kérdezné, amit kétezer évvel ezelőtt: Nem tudjátok felismerni az idők jeleit?
Ugyanakkor érdemes összevetni ezzel az evangéliumi szakasszal azt a jelenetet, amikor az Úr ünnepélyesen bevonul Jeruzsálembe, és – szintén a kairosz szót használva – elsiratja a várost, mert nem ismerte fel látogatásának idejét. (vö. Lk 19,44). A látogatás szó itt olyan érzelmi töltést hordoz, melyet ha összekapcsolunk az idők jelei kifejezéssel, akkor az pozitív jelentéstartalommal telik meg.
Hiszem, hogy leginkább ebben az összefüggésben érdemes értelmeznünk a mostani világjárványt. Ha ugyanis a büntető, az emberiségre lesújtó Istent látjuk mögötte, akkor nyilvánvaló, hogy nem ismertük fel az Úr közeledését, nem ismertük fel atyai ölelését, nem ismertük fel az Ő látogatásának kegyelmi idejét. Fogságba ejtett minket a khronosz, az emberi idő, és így nem tudunk „átlépni” a kairoszba.
2. Szűz Mária, a kegyelmi idő közvetítője
Az Ószövetségben többnyire a próféták közvetítik Isten akaratát a népnek. Bűnbánatra, megtérésre hívnak, ítéletről jövendölnek, ám a kegyelem idejét is általuk hirdeti meg az Úr: „Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert gonoszsága...” (Iz 40,1). Izajás az Istentől kapott prófétai küldetését is ilyen értelemben adja tudtul Izraelnek: „Az Úr lelke nyugszik rajtam, az Úr kent föl engem, hogy (...) hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” (Iz 61,1–2).
Korunkban – bár a prófétai karizma továbbra is jelen van az Egyházban – azt tapasztaljuk, hogy a Szent Szűz, akit a Loretói litánia a Próféták Királynéjának szólít, bizonyos tekintetben átvette az ószövetségi próféták küldetését. Ez nem meglepő, hiszen Mária nem Isten egy-egy üzenetét, hanem az Ő örök Igéjét adta át az emberiségnek. Amikor Gábriel angyal kegyelemmel tejesnek szólította őt, és méhében megfogant a Gyermek, bizonyára felismerte, hogy az Isten kegyelmének ideje addig soha nem látott erővel nyilvánul meg az emberiség előtt. Ez a felismerés késztette őt arra, hogy kimondja a világtörténelem legjelentősebb igen szavát: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” (Lk 1,38).
Szent Fia jobbján ülve Máriában a próféta szó eredeti jelentése – „valaki helyett szólni” – kiteljesedett, mert már nem mint hírnök, hanem mint kegyelem-közvetítő, van jelen az Egyházban. Amellett, hogy a világ számos pontján bűnbánatra és megtérésre hív minket, a Szeretetláng-üzenetekben ennél is többet tesz. Hírül adja nekünk a túláradó kegyelem idejét, a kairoszt: „Szeretetlángom által, melyet most bocsátok a Földre, a kegyelmi idők eddig még soha nem ismert korszakát fogjátok élni.” (Szeretetláng Lelki Napló; 1963. július 26.). Az elmúlt ezer évben számtalan olyan esetet dokumentáltak, amikor a Szent Szűz valamilyen formában kapcsolatba lépett az emberiséggel. Elgondolkodtató azonban, hogy ő maga mind közül kiemeli a Szeretetláng-üzeneteket, amikor ezt mondja: „Mióta az Ige Testté lett, ily nagy megmozdulás nem történt részemről, mely így tört volna felétek, mint ahogy Szívem Szeretetlángját küldöm hozzátok.” (1962. augusztus 1.)
3. Vajon a végső időket éljük?
A Szeretetláng Lelki Napló nem riogat bennünket a végső időkkel kapcsolatban, nem fenyegeti az emberiséget visszafordíthatatlan pusztulással. Bár beszél olyan figyelmeztető jelekről, melyeknek a mibenlétét és az idejét nem ismerjük, de utána egy reménnyel teli, megújult jövő képe tárul elénk Jézus szavai nyomán: „Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. (1963 március 24.).
Nem tudhatjuk, hogy az említett „megrázkódtatás” vajon a mostani világjárványt jelenti-e, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül Pál apostol felismerését: „ahol elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem” (Róm 5,20). És éppen a bűn nagysága, valamint a világjárvány, mint figyelmeztető jel ébressze fel bennünk a reménységet, hogy a khronosz és a kairosz, az emberi idő és az isteni kegyelem ideje napjainkban ismét egymásba fonódik Szűz Mária, a Próféták Királynéja által!
Jézus a következő szavakkal ad küldetést az apostoloknak: „Menjetek és hirdessétek: közel van a mennyek országa!” (Mt 10,7). A Szent Szűz pedig arra hív bennünket, hogy hirdessük: „Közel az idő, amikor Szeretetlángom ki fog gyúlni, és (…) ez nagy erőt ad nektek. Ezt az erőt mindenki fogja érezni, akihez csak eljut.” (1962. augusztus 1.). Ez az erő felemel a reménytelenségből, a kétkedésből, a félelemből, melyet mind a gonosz ültet el az emberi szívben. Hirdessük tehát a csüggedőknek a Szűzanya ígéretét: „Én, a hajnal szép sugara megvakítom a sátánt.” (1963. május 19.). Ez az ígéret legyen 2021-ben a Szeretetláng Mozgalom jelmondata! Jelöljük meg ezeknél a szavaknál a Lelki Naplót, ezt a mondatot nyomtassuk rendezvényeink plakátjaira, erről elmélkedjünk összejöveteleinken, de a saját szívünkbe is ezt a mondatot írjuk lángbetűkkel, hogy bátorítást nyerjünk általa. Hiszen „múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel!” (Róm 13,12).
Kedves testvérek, ezekkel a gondolatokkal kívánom, hogy 2021 a testi-lelki gyógyulás, a szabadulás és az Úr kegyelemének esztendeje legyen mindannyiunk számára. Hiszek benne, hogy a Szent Szűz, aki a „Hajnal Szép Sugara”-ként mutatkozott be nekünk, végül vakká, tehetetlenné teszi a gonoszt, és ezáltal egy szebb, reményteli hajnal virrad az emberiségre. Ezért veletek együtt bizalommal teli szívvel kérem őt:
Anyánk, Mária,
ebben az aggodalmakkal teli időszakban, amelyben élünk,
és egy olyan világban, amely annyira megváltozott,
arra kérünk, hogy áldd meg Mozgalmunk minden tagját,
különösképpen azokat, akik leginkább szenvednek
a világjárvány következményeitől.
Töröld le a fájdalom miatt kicsorduló könnyeket,
állj a magányos betegek mellett,
segítsd az egészségügyben dolgozó hívőket,
hogy Fiad szeretetének tanúi lehessenek.
Szeretetlángod által adj nekünk erőt,
hogy mi is Isten gyógyító kegyelmének eszközei lehessünk
beteg embertársaink között!
Adj nekünk bátor szívet, amely nem riad vissza a veszélytől,
hanem képes felismerni, szeretni és segíteni
minden rászorulót ezekben a nehéz napokban!
Te tevékenykedj bennünk minden percben.
Anyai szereteted lángja vessen véget a sötétségnek,
melyet a lélek ellensége táplál a szívekben.
Végül engedd, hogy közbenjárásodat kérve
azon a néven szólíthassunk, ahogyan Te megnevezted magad:
Szűz Mária, Hajnal Szép Sugara,
áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Budapest, 2021. január 1.
Kindelmann Győző, nemzetközi koordinátor
