Történetek az isteni gondviselésről - Még hogy petrezselyem...
2006 novemberében váratlanul teljes bizonytalanság lett úrrá rajtam. Mi van akkor, ha nem is az Úr Jézussal van bizalmas kapcsolatom? Mi lesz velem halálom után, ha kiderül, hogy a megkülönböztetés nem működött jól bennem, és minden jó szándékom ellenére csak ártok magamnak is és másoknak is? Annyira sikerült magamat kétségbe ejtenem, hogy azonnali jelért könyörögtem az Úrnál. Ki is találtam egyet:
„Uram, kérlek, ha Te vagy velem, küldj nekem virágot még a mai napon! Akármilyen gazzal beérem, még egy csokor petrezselyem is megfelel, csak jelezz, kérlek!"
Aztán telt a nap, szaladtak a percek és az órák, és a virág sehol. Én meg egyre csalódottabbnak éreztem magam. Aztán késő délután felhívott valaki, hogy menjek a szabadhegyi templomba, mert püspöki szentmise lesz. Köszöntem, hogy értesítettek, de nem akartam menni. Kis idő múlva újabb hívás érkezett, hogy tudok-e a miséről? Tudok, tudok, de nincs kedvem, éppen aktívan próbálok nekikeseredni. Harmadszorra is megszólalt a telefonom, egy kedves fiatal házaspár hívott fel, hogy jöjjek misére, ők nagyon szívesen eljönnek értem, elvisznek és haza is hoznak, csak menjek. Ekkor vettem észre, hogy az Úr nagyon oda akar cipelni a szentmisére. Jó, köszönöm, gyertek, elmegyek...
A Szentmise tényleg gyönyörű volt, teljesen el is feledkeztem az aktuális aggodalmamról. Már kifelé indultam a templomból, amikor elém lépett egy kedves asszony. Elmesélte, hogy ismerte a férjemet, a közösségébe járt. Jeruzsálemi zarándokútjáról hozott is ajándékot neki, de mivel férjem meghalt, az ajándékot most nekem szeretné átadni, elhozta magával erre a misére, mert remélte, hogy itt leszek.
Ekkor átnyújt ott nekem egy kis zacskót, amelyben sivatagi homok, kődarabka és olajág volt a Getsemani kertből, valamint a közepében egy gyönyörű, rózsaszínű virág.
„Tudom, hogy Isten valóban velem van!" (Zsolt 56. 10)
Dömötör Emőke: 100 történet az isteni gondviselésről című könyvéből. Lásd: http://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink
