Szeretet történet: Mire képes egy nyalóka!
Drew Dudley egy kis egyetemre járt, az egyetem utolsó napján egy lány lépett oda hozzá, és elmondott egy történetet, ami négy évvel korábban történt.
A lány így mondta el: az iskolakezdés előtti napon, egy hotelszobában voltam anyámmal és apámmal. Meg voltam rémülve, és annyira meg voltam győződve arról, hogy nem tudom végigcsinálni, és nem vagyok kész az egyetemre, hogy zokogni kezdtem.
Anyu és apu bámulatosak voltak. Azt mondták: nézd, tudjuk, hogy félsz, de azért menjünk el az első napra, és ha bármikor úgy érzed, hogy nem tudod végigcsinálni, semmi gond, csak szólj, és hazaviszünk. Szeretünk bármi is történjen.
Így másnap elmentem, – folytatta a lány - és amikor a sorban állva, a beiratkozásra készülődtünk, körülnéztem, és egyszerűen tudtam, hogy nem leszek rá képes. Tudtam, hogy nem vagyok kész az egyetemre. Tudtam, hogy fel kell adnom. Majd így folytatta: meghoztam a döntést, és abban a pillanatban hihetetlen nyugalom vett erőt rajtam. Anyámhoz és apámhoz fordultam és mondtam, hogy haza kell mennünk, majd ugyanabban a pillanatban kiléptél a Hallgatói Egyesület épületéből és a legidétlenebb kalapot viselted. Őrületes volt!
Volt nálad egy nagy tábla, amivel egy jótékonysági szervezetet reklámoztál. Meg egy vödör, tele nyalókával. Körbejártál, nyalókát osztogattál a sorban állóknak, és a szervezetről beszéltél.
Aztán odaértél hozzám, megálltál előttem, rám bámultál. Aztán a mellettem álló srácra néztél. Mosolyogva belenyúltál a vödörbe és nyalókát adtál neki, és azt mondtad: ezt a nyalókát a melletted álló csodaszép lánynak kell adnod.
A lány hozzátette: Én még soha életemben nem láttam senkit olyan gyorsan, annyira zavarba jönni, mint ezt a fiút. Répavörös lett, és rám sem mert nézni, amikor felém nyújtotta a nyalókát. Annyira rosszul éreztem magam emiatt, hogy elvettem a nyalókát, és ahogy ezt tettem, zord kifejezés ült az arcodra. A szüleimre néztél és azt mondtad: most nézzék meg! Nézzék meg! Első nap távol az otthonától és már édességet fogad el egy idegentől!
Öt méteres körzetben fuldoklott mindenki a nevetéstől. Abban a pillanatban tudtam, hogy nem adhatom fel. Tudtam, hogy pont ott vagyok, ahol lennem kell. Ott, ahol otthon vagyok. A következő négy évben egyszer sem beszéltünk. De most hallottam, hogy elmész, és el kellett jönnöm, hogy elmondjam: rendkívülien fontos ember vagy az életemben és hiányozni fogsz. Sok szerencsét!
Majd a lány elsétált. Pár lépés után még megfordult és mosolyogva azt mondta: Lenne itt még valami. Még mindig azzal répavörös sráccal járok. Aztán másfél év múlva meghívót kaptam az esküvőjükre.
Drew Dudley elmondta: megrendítő a gondolat, hogy ekkora hatással voltam valaki életére. Annyira naggyal, ami egy lányt arra késztet, hogy négy év után, egy idegenhez lépve azt mondja: elképesztően fontos ember vagy az életemben.
forrás: laudetur.hu
