Tanulságos történet Leonardo da Vinciről és a modelljéről
Leonardo da Vinci elvállalta, hogy nagy freskót fest Milánóban a Santa Maria delle Grazie monostor ebédlőjének falára, amely Jézus utolsó vacsoráját ábrázolja majd apostolaival.
Mesterműnek szánta a készülő freskót, ezért higgadtan és nagy figyelemmel dolgozott. A mű ezért nagyon lassan haladt, a barátok sürgetése ellenére.
Jézus arcához Leonardo hónapokon át keresett modellt, aki minden követelménynek megfelelne. Olyan arcot, amely erőt és gyengeséget, mély lelkiséget és sugárzó intenzitást egyaránt kifejez. Végül megtalálta: Jézus arcának Agnello vonásait adta, egy olyan egyeneslelkű és tiszta tekintetű emberét, akivel az utcán találkozott.
Egy évvel később Leonardo a város rosszhírű negyedeibe és a legkétesebb kocsmákba kezdett eljárni.Olyan arcot keresett ezúttal, amely nyugtalanságot, bizalmatlanságot és kiábrándultságot fejez ki, olyan ember arckifejezését, aki képes a legjobb barátját elárulni. Különböző gazfickók között eltöltött sok-sok éjszakai keresés után rátalált arra, aki Júdás modelljéül szolgálhatott. El is vitte magával a kolostorba, és nekilátott, hogy lefesse, amikor modellje szemébe könnyet látott megcsillanni.
- Ugyan miért? - kérdezte Leonardo a sötéten zord arcra tekintve.
- Agnello vagyok- morogta a csavargó-, ugyanaz, aki ezelőtt Krisztus arcának modelljéül szolgált.
(facebook)
