Egy kislány bölcsessége
"A lányomtól egy igazi életleckét kaptam. A lányom négy éves kora óta nem látta a biológiai édesapját. Most 8 éves. Amikor közel kétéves volt, az exférjem közölte, hogy lemond szülői jogairól, kötelezettségeiről. Vagyis egyszóval megszűnik létezni továbbra számunkra.
Örültem, hogy ez legalább akkor történt, amikor a gyerek még viszonylag kicsi volt, gondoltam így nem fog annyira kötődni az apjához. A későbbiekben, ha a kislányom valamit kérdezett az apjával kapcsolatban, őszintén válaszoltam neki, soha nem titkoltam semmit előle.
Amikor a gyerek négyéves volt, az apja felvette velünk a kapcsolatot, és közölte, hogy rákos beteg. Megkért, hogy engedjem, hogy találkozzon a lányával. Egy nap a közeli parkban kellett találkozzunk, két órát kért az együttlétre, végül húsz perc lett belőle. Azóta nem hallottam róla semmit.
A napokban egy közös barátunkkal találkoztunk, és mondta, hogy a férjem jól van, boldog, és van egy új családja. Hirtelen megijedtem, hogy mit gondolhat a gyerekem, biztosan rosszul érinti, hogy édesapjának új családja van. Hogy ne hallja a beszélgetést, beültettem a kocsiba. A kislányom könnyes szemmel rám nézett, megsimogatta az arcom, és azt mondta:
- Anya, rájött hogyan kell apának lenni. Ez egy nagyon szép dolog. Örülök a gyerekeinek.- mondta.
Ez volt az a nap, amikor a 8 éves lányom megtanította, hogy mi az igazi megbocsátás..."
(facebook)
