Imanap hazánkért levél 2018
Kedves Testvérek!
A kommentátorok szerint, amikor Illés próféta a pusztába menekülése után, Isten kérdésére ezt válaszolta: „Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izrael fiai elhagyták szövetségedet, lerontották oltáraidat, megölték prófétáidat karddal, egyedül én maradtam meg, s most nekem is életemre törnek, hogy elvegyék” (1Kir 19, 10) – akkor nagy hibát, sőt bűnt követett el. Ugyanis Isten előtt nem vádolnia kellett volna a népet, hanem közbenjárnia értük…
Nagy figyelmeztetés ez nekünk is. Nem arról van szó, hogy nem vehetjük észre a hibákat, problémákat, bűnöket. Isten nem azt várja tőlünk, hogy vakok, süketek és bénák legyünk. A kérdés az, hogyan reagálunk minderre: vádolással, önféltéssel és/vagy önfelmagasztalással – vagy kéréssel, közbenjárással és segítségnyújtással?
Nem tagadhatjuk, hogy ma is, mi is, hazánkban is elmondhatnánk az illési panaszt. Az egész világ megbolondult - és ráadásul hazánkban még választások is lesznek. Önjelölt próféták és megváltók sokasága fogja bizonygatni (és teszi már most is), hogy őt válasszuk, mert ő tudja az egyedül üdvözítő utat, a többi mind csak haszonleső bűnöző. Mi pedig önkéntes kortesként szegődünk melléjük és jaj annak, aki nem ért velünk egyet!
Csakhogy a választások másnapján is felkel a nap és nekünk továbbra is együtt kellene élnünk azokkal, akiket egy napja még kiátkoztunk: szomszédainkkal, ismerőseinkkel, családtagjainkkal, munkatársainkkal, egyházközségünk tagjaival...
Közbenjáróként kell Isten elé térdelnünk a népért, hogy a sok kegyelem, amit az Úrtól kapunk, hiábavalóvá ne legyen. Emlékezzünk: 1938-ban volt hazánkban a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, ami óriási kegyelmet hordozott. De ugyanebben az évben fogadták el az első zsidótörvényt is, ami újabb kaput nyitott a bűn és gyűlölet kiáradása felé. Még évekig mindkét út nyitva állt előttünk és kérdés volt, vajon vezetőink és a nép melyiken indul el cselekedeteivel…
Ma is hasonló cipőben járunk. Nem tagadhatjuk, hogy Isten kegyelme megmutatkozik népünkön. Az elmúlt években olyan anyagi és lelki lehetőségekkel élhettünk, mint már nagyon régen nem. Vajon mit teszünk ezekkel? Eltékozoljuk, rosszra használjuk, vagy jót, hasznosat, maradandót építünk belőle?
Van miért imádkozni, s imádságaink nem haszontalanok. Nem volt az Árpád-házi Szent Margit imája sem, aki egy kifosztott és lerabolt országban, a tatárjárás utáni időkben nőtt fel, egy kemény és viszálykodó család tagjaként. Mégis meghallotta az Úr hívását és kitartott mellette. Imájára és közbenjárására pedig kibékült apja (IV. Béla király) a fiával, véget ért a testvérháború és újjáépült az ország.
Nekünk is így kell tenni: imádkozni és cselekedni.
Arra szeretnék kérni, biztatni mindenkit, hogy január 18-án, Árpád-házi Szent Margit ünnepén térdeljünk az Úr elé, egyházunkért és hazánkért. Vezetőinkért és a vezetettekért, a választások sikeréért, jó tervekért és jó megvalósításért, az együttérzés és szeretet növekedéséért… Váljunk a megbékélés és kiengesztelődés embereivé, „türelemmel munkálva üdvösségünket”. Imádkozzunk egyénileg és/vagy, közösségben, ajánljunk fel szentmisét, tegyünk jót és jól.
Január 10-től ima-kilencedet kezdünk e célokért (az imákat a honlapunkra – szeretetfoldje.hu - is kitesszük). Kérlek benneteket, kapcsolódjatok be ebbe ti is, hogy közös imánk megrendítse az eget, Isten kegyelmei elérjenek hozzánk és megvalósítsák bennük és közöttünk mindazt a jót, amit Ő eltervezett életünkben.
Imafüzeteket korlátozott számban még tudunk küldeni, aki szeretne kérni, írjon levélcímünkre: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Buzgóságotokban bízva, imával és szeretettel: Sipos Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
