Szent István országáért - ne csüggedj el!
Amikor a Makkabeusok elkezdték küzdelmüket országukért és vallásukért, azt tapasztalták, hogy ha legy?ztek egy sereget, ellenfelük összegy?jtött egy még er?sebbet és azzal támadt rájuk. Soha nincs ez másként egészen addig, amíg az egyik fél fel nem adja. Szent István királyt két oldalról is támadták. A német-római császár h?béri függést akart az európai integráció feltételeként, a pogány magyarok meg nem akartak integrálódni a korabeli Európába (s?t arról álmodoztak, hogy ?k uralják majd Európát). Szent István azonban Közép-Európa legjelent?sebb királyságává tette hazánkat úgy, hogy közben nem került h?béri függésbe - ami emberi szemmel lehetetlennek látszott, Isten kegyelmével valósággá vált. Ezért most se csüggedjünk el!
Január 18-án, a Nemzeti Imanapon az emberek imádságára válaszul Isten lecsillapította az Európai Parlamentben dúló politikai vihart. Hazánk akkor jól jött ki a dologból. Egy hónap se telt el azóta, és vagy mi lankadtunk el az imában, vagy a Magyarországra ferde szemmel tekintők gyűjtöttek nagyobb sereget... Hiszem azonban, hogy Isten a mi javunkra engedte meg, hogy ez megtörténjen. Hiszen a mi hibáink, mulasztásunk, buzgóságunk hiánya is hozzájárult a hazánkat elítélő határozathoz! Tudom, hogy ez most nagyon keményes és igazságtalanul hangzik, de nem tagadhatjuk, hogy a döntést hozóknak volt kikre (és ne hazaárulózzunk rögtön!), és volt mire (hevenyészetten összecsapott, krakéler jogszabályokra!) hivatkozni.
Ez figyelmeztetés nekünk: tessék rendes és tisztességes munkát végezni!
Mi pedig, akik hiszünk abban, hogy a Kárpát-medence kegyelmi kehely lehet és hazánk a Szeretet földje, a megújulás példája és egy új kibontakozás fészke, imádkozzunk még buzgóbban hazánkért és nemzetünkért, hogy a két veszélyes zátony - integráció a függetlenség eladásával és az integráció tagadása - között megtaláljuk a helyes és Istennek tetsző utat és legyen erőnk is azon végig menni.
Imával és szeretettel: Sipos Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
Ima a hazáért nehéz idõben
,,Úristen! Igazság kútfeje, kegyelem kimeríthetetlen
forrása, ki parancsolataidról megfeledkezett népedet
néhanapján a szolgaság jármával sújtod, hogy
megtörvén gôgjét, amint a büntetésben igazságot
adtál, a megbocsátásban újból kegyelmet nyújts
neki: bevalljuk, Uram, õseink nyughatatlanságát,
beismerjük mindennapi vétkeinket, amelyekkel
ellened támadván, valóban megérdemeljük ostorodat.
Rászolgálunk, Uram, hogy nemzetünk dicsõsége
elenyésszék, s gyermekeink idegen nép járma alatt
görnyedjenek. Méltók vagyunk, hogy magvunk szakadván,
eredetünk emlékezete és nemzetünk neve
feledésbe merüljön, mivel elhajoltunk tõled,
Istenünktõl és Urunktól.
Mindazáltal, ó Uram, tekintsd a nyomorúság ez
örvényébe hullott népednek sóhaját, hallgasd meg a
szegények, az özvegyek és árvák Hozzád felsíró
jajkiáltását. Tekintsd a bûnhõdésre kész ártatlanoknak
kiontott vérét, s ne feledkezzél meg irgalmasságod
cselekedeteirõl, melyekkel hajdan oly kegyesen
elárasztottad szolgaságban sínylõ választott népedet.
És ha lelkünkben lángra lobbantanád felszabadulásunk
vágyának tüzét, vezéreld cselekedeteinket,
erõsítsd meg karunkat, élesítsd fegyvereinket, hogy
egyesült erõvel szolgálhassunk kegyes akaratodnak.
Adj, Uram, azoknak, akiket vezéreinkül rendeltél,
hivatásukban bölcsességet, balsorsban bátorságot, a
szerencsében mérsékletet, hogy végzéseid útján haladjanak.
Te jelöld ki, Uram, táboraink határát, vedd körül
irgalmasságod köntösével, óvd meg az ellenségnek
cseleitõl, s ûzd el az álmot a virrasztók szemérõl,
nehogy készületlenül találtassunk. A Te angyalod
legyen õrünk és vezetõnk a csatában, aki szétszórja a
fegyverek golyóit, s amint Izraelt szárazon vitte át a
tengeren, vezessen át bennünket is sértetlenül ellenségeink
tömegén.
Add, végül, Urunk, legkedvesebb Atyánk, hogy
felvétetvén néped kebelébe, rendelésed útjáról le ne
térjünk, hanem igazságtételeid õreivé lévén, utunk
nyugalomban és békességben vezessen Tehozzád, ki
végtelen kegyelmednél fogva azt akartad, hogy kiszabaduljunk
a szolgaságból és megváltassunk.
A mi Urunk, Jézus Krisztus által, ki a Szentháromságban
veled él és uralkodik, mindörökkön-örökké.
Ámen.''
(II. Rákóczi Ferenc)
