Szentlélek ötezerér'
Zajlik az élet, nagyon sok minden történik "nálunk". Kellemes és kínos történetek egyaránt vannak: a törökbálinti egyházközség szervező csapatával közösen elindítunk egy zarándoklat-sorozatot a rák megállításáért és testi-lelki betegségekből való gyógyulásért - ez például nagyon jó dolog. Aztán a cigánymisszióban egy roma asszony azt találta ki (a hátunk mögött), hogy azt mondja a társainak, jöjjenek el az alkalomra, mert kapnak ötezer forintot - hát ez már elég kínos történet...
- Elindítunk egy zarándoklat-kilencedet a rák megállításáért és a testi-lelki betegek gyógyulásáért. Kilenc hónapon keresztül, minden hónapban egy kegyhelyre zarándokolunk, és ott közösen imádkozunk, gyógyító misét szervezünk imaszolgálattal. Az első alkalom Makkosmárián lesz, március 5-én, szombaton. (A gyógyító összejövetelek közé beírtam, részletes programot is majd felteszem.)
- Elindultak az előadások, több közösségbe és iskolába is van meghívásunk. Például meghívtak egy középiskolába - egy ott dolgozó keresztény tanárnő segítségével -, hogy tartsak előadást a 11-12. évfolyamosoknak. 5 előadás lesz egy nap. Az iskola nem keresztény és már előre figyelmeztettek, hogy sok viccel készüljek (hogy leköthessem a figyelmüket)... Jézus segíts!
- Az érdi cigánymisszió keretében szerveztük meg az Alfa-kurzust, az egyik család házában tartjuk, ott gyűlik össze a rokonság, meg akit még érdekel a téma. Így aztán az egyéves kisgyerektől (akit időnként megszoptat az anyja) kezdve a tizenéves fiatalokon és szüleiken keresztül a legváltozatosabb korosztály van jelen. Persze zajlik az élet, mindenféle téma előkerül, ami csak benne van az életükben. Nos, két hete az egyik asszony kitalálta, hogy ő úgy fog embereket igecsábítani - halljanak ők is Istenről! -, hogy azt terjeszti, aki idejön, kap ötezer forintot. Mi persze erről nem tudtunk semmit, csak azt láttam, hogy egy csomó ismeretlen arc jön a találkozóra. Eljöttek, vártak valamit, később elmentek, csak néhányan maradtak végig. Ekkor aztán kiderült, mi okozta a hirtelen népvándorlást - rendkívül kínos volt, ráadásul az asszonyt nem lehetett meggyőzni arról, hogy ez nem volt jó ötlet. (Úgy tűnik, még mindig azt gondolják, hogy mi vagyunk a gazdag fehérek... ehhez képest Marika nyugdíjas, és hát én se kapok senkitől se fizetést a missziós munkáért - bízom azért, hogy majd kapunk adományokat -, az enni- és innivalót is vagy a saját pénzünkből vesszük, vagy törökbálinti Alfa-szervezők segítenek ki minket...)
- Közben szétküldtük az igyenes újságot (1500 példány, ebből majd 700 megy ki a címekre, a többit a missziós alkalmakon osztjuk szét), megszerveztük a Nemzeti Imanapot, a különböző programokat, és ezzel aztán nagyjából el is költöttük a pénzünket. Az 1%-os támogatást majd októberben kapjuk meg, ki tudja mennyi lesz (egyre több az eszkimó és egyre kevesebb a fóka). Ezért aztán minden támogatást, imádságot, pénz- és eszköz-adományt hálás szívvel fogadunk!