A 2010. év utolsó bejegyzése
Kedves Testvérek!
Nagyon izgalmas év van mögöttünk. Többünknek év közben kellett újragondolnia és -szerveznie munkáját, terveit. Úgy érzem azonban, hogy amit a Szentírás ír, igaz ránk: "sok baja van az igaznak, de az Úr mindenből kimenti őt..." Nyilván nem arra helyezném a hangsúlyt, hogy "igazak" lennénk, mert ezzel nem nagyon dicsekedhetünk. De keressük Isten akaratát, és meg is akarjuk tenni azt - Ő pedig, végtelen irgalmából valóban megsegít minket. Így ha elvesztettük állásunkat, azért munkánkat és megélhetésünket nem... sok feladatot kaptunk, de az Úr munkatársakat is adott hozzá...
Időnként mennyire kimerítettem szegény "kollégákat"! De hadd dicsekedjek velük! Nagyszerű emberek, akik nagyszerű munkát végeznek és sok segítséget nyújtanak a Szeretet földje építésénél!
Isten kegyelmi segítségét szeretném most illusztrálni egy karácsony előtti történettel. Egyik buzgó munka- és imatársunknak megbetegedett a fia, kétoldali tüdőgyulladással. Karácsony előtt néhány nappal került be a kórházba, az orvosok azt mondták, hogy még hetekig bent kell maradnia. Elmentünk, és imádkoztunk érte. Aztán az orvosok megvizsgálták, és azt mondták, értetlenül állnak az eset előtt, mert ilyen gyógyulás nem szokott történni - azért még majd menjen el egy kontrollra az ünnepek után -, de most hazaengedik!
Isten nem arad adósa senkinek, minden kis munkánkat, imánkat százszoros kegyelemmel adja vissza!
Én minden évre kérek egy "vezérigét" az Úrtól. A 2011-es évre is kértem - erről majd év elején bővebben fogok írni -, látható belőle, hogy küzdelmes évek várnak ránk - ez nem baj, csak el ne lankadjunk! Most előttünk áll rögtön év eleje a Nemzeti Imanappal, aztán jöhet a szervező munka, hogy a missziós szolgálat újra "felpörögjön". Remélem, nagyon sok helyre eljuthatunk Isten Örömüzenetével, a Szeretet földje valóságával!
Isten kegyelmében bízva, boldog új évet kívánva mindannyiunknak, Egyházunknak és hazánkak, imával és szeretettel: Sipos Gyula
