Fellelkesülve és lemerülve
Fellelkesülve, mert látom Isten nagyszer? munkáját közöttünk. A gyógyulásokat, a meger?södéseket. Vannak a közösségeinkben olyan testvérel, akik úgy repülnek el?re a buzgóságban, életszentségben, hogy nem gy?zök loholni utánuk! És szolgálatokat vállalnak, építik az egyházközséget, jönnek imádkozni...
Tegnap kaptam egy levelet egy kedves fiútól, aki a facebookon készített nekünk egy oldalt és azt ígérte, hogy működtetni is fogja - mert arra én már nem vagyok alkalmas - ezek nagyon szép és örömteli dolgok!
Sok a program és a tennivaló - szegény testvérek, "kihasználom" őket amennyire lehet, de minden hétvégén mégse hívhatom el őket a családjuktól, mert megint valahol imaszolgálat van... A rengeteg tennivaló miatt én is eléggé le vagyok merülve. (Hétvégén lelkigyakorlat, vasárnap gyógyító, hétfőn Szentlélek-szemináriumon lélekáradás, kedden Alfa-kurzuson beszéltem, ma egy iskolai közösséghez megyek összejövetelt tartani, csütörtökön a nevelőotthon, szombaton megint gyógyító - és ez a rendes napi feladatokon és közösségi alkalmakon felül. + Szeretetláng-átadás - és a Nemzeti Imanap, aminek a szervezéséről még csak beszélünk, pedig már rég tenni kellene...)
Vasárnap már sikeresen eltévedtem Székesfehérváron (pedig voltam már ott, a térképet is jól megnéztem), tegnap pedig Szentendrére menet is, jövet is fölöslegesen áthajtottam a Petőfi hídon, ráadásul jól meghúztam az autót is, álló helyzetből, kiállásnál - azt hiszem, ez már a leépülés jele...
De jó lesz, jön a karácsony, csak üldögélni fogok itthon, eszem majd a finomakat és olvasom az ajándékba kapott könyveket... :-)
Gyula
