Teljesen más helyzet
Jó dolog úgy összejövetelt tartani, ha várnak minket, ha kíváncsiak arra mi mit is akarunk mondani és hogyan cselekszik az Isten. Még az is jó, ha ugyan nem annyira kíváncsiak, de legalább ott vannak - mint az iskolai előadásoknál -, és legalább meg lehet próbálni felkelteni a figyelmüket és megfogni őket valahogyan. A nevelőotthonban azonban egészen más a helyzet.
Az ott lévő, nagyon kemény hátterű tizenéves fiatalok számára a program nem kötelező - ami érthető -, így aztán eszükbe se jut, hogy eljöjjenek. Isten nem érdekli őket, összejövetelen nem akarnak részt venni - ezzel szemben minden találkozáskor "bepróbálkoznak". Mit lehet ilyenkor tenni?
Megérkezésem után először megkeresem őket, próbálok érdeklődni, hogy vannak, ping-pongozunk, valamivel eltöltjük az időt - eddig egészen jól megy. Aztán amikor (úgy fél - egy óra múlva) felvetem, hogy akkor kicsit leülhetnénk közösen Istennel, hirtelen fontos dolguk lesz...
Azért néhány fiú ott marad, én pedig reménykedem, hátha... Olykor egyik-másik megengedi, hogy személyesen is imádkozzam érte, "valami történik" - de a következő héten ebből már semmi sem marad, kezdődik minden elölről...
Erre szoktuk azt mondani, hogy "szép feladat"!
Az biztos, hogy az egyórás autóutat (bár épp e héten kétórás lett az M0-áson lévő dugó miatt) imával töltöm, oda, vissza. Szeretném kérni a ti imáitokat is, mert Isten nélkül itt valóban lehetetlen áttörést elérni...
Segítségeteket megköszönve, imával és szeretettel: Gyula
