Még adnak hozzá (Mk 4, 24-25)
„Azután így szólt: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is, sőt adnak is hozzá. Mert akinek van, még kap hozzá, akinek pedig nincs, amije van, azt is elveszik tőle.” (Mk 4, 24-25)
Hányszor gondoljuk azt, amikor pénzt kellene adni egy koldusnak: nekem sincs, nem tudok adni. Közben esetleg épp egy gombóc fagyit nyalunk, aminek az árából öt koldusnak adhatnánk egy-egy huszast. És valljuk be, mi húsz forint a megélhetésünkből? A semminél is kevesebb.
Vagy hányszor mondjuk, amikor valakit meg kellene hallgatnunk: most nem érek rá, nincs időm! Aztán hazamegyünk és bekapcsoljuk a tévét, hogy megnézzük kedvenc sorozatunkat. Abban az időben öt embert is meghallgathatnánk, ha rájuk szánnánk az időnkből egy-egy huszast. És valljuk be, mi húsz perc az életidőnkből? A semminél is kevesebb.
És azt hányszor mondjuk, hogy ehhez én nem vagyok elég okos, elég ügyes, elég bátor, elég tehetséges? Hányszor engedjük meg, hogy rossz önképünk, kicsinyhitűségünk és félelmeink megakadályozzák Isten kegyelmének kiáradását?
Jézus figyelmeztet minket arra, hogy helyes mértékkel tekintsünk magunkra és másokra is. Mert amilyen mértéket használunk, az meghatározza a mi életünket is. A zsugorinak hiába van pénze, mégsincs neki, csak holt teher az életén. Még amire a pénz használható lenne, arra sem használja. Az elspórolt idő sem tér vissza soha. A meg nem élt élet pedig örökre tovatűnik.
Isten adna bátorságot, de ha valaki nem lép bele hittel, nem tudja megkapni. Isten adna erőt, de ha valaki mindig gyengének látja magát, soha nem töltekezhet be a Szentlélek erejével. Isten adna teret az életünknek, de ha mindig a sarokban kucorgunk, soha nem nyer távlatot az életünk.
Jézus mondja: „figyeljetek arra, amit hallotok”! Isten egy új mértéket nyújt számunkra - és ez az Ő életéből áradó mértéktelen szeretet. Minden élet ebből fakad, minden jó innen származik. „Akit ugyanis az Isten küldött, az az Isten szavait közvetíti, mert hisz (Isten) nem méri szűken a Lelket, amikor adja.” (Jn 3, 34) Isten szava, a megtestesült Ige közvetíti ezt a mértéktelen szeretetet. Gyógyít, szabadít, megújít, életre kelt. Semmi sem lehetetlen neki. Aki pedig befogadja az Ige tanítását, az részt kap ebből a mértéktelen, el nem fogyó szeretetből. Az örökkévaló javakból éppúgy, mint az ideig való dolgokból. Mennyei kinyilatkoztatásból éppúgy, mint ételből, italból. „Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!” (Mt 6, 33)
Hiszed-e, amit Jézus mond önmagáról? „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” (Jn 10, 10) Ha hiszed, teljes életed van. És amid nincs, azt is megkapod. Mert ami van, ahhoz még adnak: tudáshoz tudást, tehetséghez tehetséget, ételhez ételt, italhoz italt. De ha megtagadod Isten kegyelmét, akkor mid van? Még ami van, az sincs, mert Nélküle semmi sem létezhet.
A talentumokról szóló példabeszédében Jézus világosan mondja: aki elássa talentumait (anyagi, lelki javait), attól elveszi a gazda, amikor visszaérkezik, és odaadja annak, aki azzal jól sáfárkodik. Mi is kaptunk talentumokat – egyénileg és közösségileg is -, és rajtunk áll, hogy kapunk még hozzá, vagy azt is elveszik tőlünk, amink van…
Sípos (S) Gyula
