Égi háború (Mk 4, 1-20 (2.))
A magvet?r?l szóló példabeszéd Jézus talán egyik legkönyebben megérthet? példabeszéde. ? maga vélte így, ezért kérdezte tanítványaitól: ha „nem értitek ezt a példabeszédet, hogy értitek meg akkor majd az összes példabeszédet?” (Mk 4, 13)
Nem értették, és talán mi sem értenénk, ha Jézus maga meg nem magyarázza. Ez a példabeszéd ugyanis nemcsak bevezet? a példabeszédek világába, hanem bevezet? Isten országának m?ködésébe és növekedésébe. Ez pedig az igehirdetéssel kezd?dik. „Halljátok! Íme, kiment a magvet? vetni.” (Mk 4, 3) Kés?bb megmagyarázza: „A magvet? a tanítást veti.” (Mk 4, 14) Pál apostol csodálatosan levezeti ezt a Rómaiakhoz írt levelében: „Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akir?l nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? S hogyan hirdesse az, akit nem küldtek? Ezért meg van írva: „Milyen kedves a jövetele annak, aki jó hírt hoz.” (Róm 10, 13-15) Jézus Krisztus a Jó Hír kedves hozója, ? az, aki kinyilatkoztatta nekünk a kezdett?l való dolgokat, amiket nélküle nem tudnánk, nem értenénk, nem is hallhatnánk róla. Isten titkai tárulnak fel általa, mert „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3, 16)
Isten országának növekedése bennünk és közöttünk a Magvet? magvetésével kezd?dik. Isten kezdeményez, de ez önmagában még nem elég. A növekedés a mi válaszunktól is függ. Szabadok vagyunk a párbeszédre, de nem mindannyian és nem teljesen. Jézus az akadályokat veszi sorra példabeszédében. A magvet? „amint vetett, némely szem történetesen az útszélre hullott. Jöttek a madarak és felcsipegették.” (Mk 4, 4) Ez még akár egy der?s természeti kép is lehetne, ha nem hallanánk a magyarázatot is: „Akikben útszélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, s kitépi szívükb?l az elvetett igét.” (Mk 4, 15)
Jézus nem hagy kétséget afel?l, hogy létezik életünkben egy er?szakos szellemi hatalom, aki mindent megtesz, hogy Isten országát meghiúsítsa bennünk. Sátánnak hívja, szétszórónak, szétdobálónak, vádolónak. ? az, aki „embergyilkos kezdett?l fogva”, ? az „?skígyó”, az emberek fogvatartója. Jézus „szabadulást hirdet a foglyoknak”, és személyesen veszi fel a küzdelmet a sátánnal. Életével, tanításával, a kereszthalál elvállalásával és feltámadásával tökéletesen le is gy?zi ezt a gonosz er?t, minden csatlósával együtt.
A sátán er?szakos, aki „kitépi a szívükb?l az elvetett igét”. Ebben az esetben talán esélye sincs a hallgatónak arra, hogy az ige termést hozzon benne! Valóban, az életünkben olyan megkötözöttségek lehetnek, olyan szellemi elnyomás alatt élhetünk, ami szinte lehetetlenné teszi Isten szavának befogadását. (Talán mindannyian ismerünk ilyen, az Isten felé teljesen zárt, közömbös embereket…)
Nyilvánvaló példája a gonosz teljes uralmának a megszállottság, amikor a gonosz lélek hatalma alá hajtotta az emberi személyiséget és tetszése szerint irányítja azt. De! Még ilyenkor is van remény! A gerazai megszállottban egész légiónyi ördög volt, mégis Jézus lábai elé vetette magát! Isten szabadító kegyelme mindenkire és minden korban kiáradhat! Ezért soha nem szabad feladnunk a reményt, egy ember életében sem!
Pál apostol b?ven találkozott reménytelennek t?n? esetekkel. Saját életében és testében is megtapasztalta a sátán dühét. Ezért figyelmeztet mindannyiunkat: „Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.” (Ef 6, 11-12)
Szellemi égi háború ez, amelyben Jézus Krisztus tökéletes gy?zelmet aratott! A sátán tudja, hogy nekünk birtokunkban van „Isten fegyverzete”, amellyel ellenállhatunk neki. Tudja, de soha nem fogja elismerni vereségét, csak ha szembekerül ezzel a nagyobb er?vel!
A háború most is zajlik, most a mi életünkben, testünkben, lelkünkben és környezetünkben. A sátán most is minden erejével meg akar kötözni és elnyomni mindannyiunkat. Most is minden erejével azon van, hogy Isten életét kitépje a szívünkb?l. ? a totális diktatúra híve volt, maradt és lesz is mindenkor, egészen az utolsó ítéletig, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy minden hatalma megsz?nt a teremtett világ felett. Mi azonban már most is élhetünk Jézus gy?zelmében! Megakadályozhatjuk, hogy a gonosz „megölje” az isteni magot! És ahogy a „megigazultság és kegyelem ajándéka” (lásd Római levél) n? bennünk, úgy tudjuk mi is egyre hatékonyabban hordozni az Igét és meghirdetni a szabadulást, gyógyulást az embereknek…
Sípos (S) Gyula
