Mi a példabeszéd értelme? (Mk 4, 1-20 (1.))
Jézus példabeszédekben „sokra tanította” a népet. Az evangelista ezekből idéz. Nem célja, hogy az összeset bemutassa, ezért írja a 2. versben rögtön: „Példabeszédekben tanította őket sok mindenre, többek között ezt mondta nekik…” (Mk 4, 2) – és itt következik a magvetőről szóló példabeszéd, amelyen keresztül Márk bevezet a példabeszédek világába.
A másik három evangéliumban szerepelnek olyan tanítások is, amelyek itt hiányoznak. Márk ugyanis nem egy bölcs ember mondásait akarja lejegyezni és bemutatni, hanem Isten Fiának Örömhírét. A Jézus-mondások, logion-gyűjtemények egyébként még közkézen forogtak, és az Úr életének tanúi is éltek még – tehát a tanításban más módon is lehetett részesülni. A Szentlélek pedig megelevenítette az apostolok tanítását…
Amikor Márk elkezdi leírni a példabeszédeket, rögtön azt is megvilágítja, mi ezek értelme és hogyan kell őket hallgatni. Erről szól a legelső, a magvetőről szóló példabeszéd.
Most rögtön a történet közepére nyúlunk, hogy lássuk, az Úr mondásainak megértése még a tanítványoknak sem sikerült. Jézus elmondja a tömegnek a példabeszédet, s „amikor egyedül maradt, tanítványai a tizenkettővel együtt megkérdezték, mi a példabeszédek értelme. Ezt felelte nekik: „Megkaptátok az Isten országa titkát, a kívülállók azonban mindent példabeszédben kapnak, hogy: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, s bocsánatot nyerjenek.” (Mk 4, 10-12) Jézus itt Izajást idézi – nézzenek, de ne lássanak… - jelezve, hogy tudatosan tölti be ezt a prófétai igét. A példabeszéd formájával határozott célja van. De mi ez a cél? Nyilván nem az, hogy senki ne értsen semmit abból, amit Ő mond. Úgy tűnik azonban, hogy azt sem akarta, hogy mindenki értse. A „kívülállók”, akik nem Isten országában élnek, csak példabeszédekben kapják meg a titkokat, hogy azzal vissza ne éljenek. Ahogy Máté idézi: „Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!” (Mt 7, 6)
Isten országának titkai óriási kincsek! Azok a szavak, amelyek ezt a kincset hordozzák, nem arra valók, hogy éleselméjű emberek azon gyakorlatozzanak. Arra sem, hogy fantáziadús emberek színes buborékokat gyártsanak belőlük. Nem filozófia, nem mese, még csak nem is emberi bölcsesség, hanem: Kinyilatkoztatás, amit a Kinyilatkoztató ad megértésre, az Isten országában való növekedésre, hogy életté váljanak! Ha Isten szava nem válhat Életté – önmaga céljává -, akkor gyalázatot szenved. Ezt igyekszik elkerülni a megtestesült Ige…
Akkor tehát csak az értheti a példabeszédeket, akinek Isten megengedi?
Épp fordítva! A magvetőről szóló példabeszéd azt mutatja, hogy a magvető mindenkinek hinti a magot, az igét. Ahogy más pédabeszédekben a gazda mindenkit hív a terített lakomára – de akin nincs ünnepi öltözet, azt mégis kivetik a külső sötétségre. Vagy a tíz szűz esetében, ahol mindenki várakozhat - de akiknek efogyott az olaja, azok mégis hiába várták a vőlegényt, nem mehetnek be a lakodalomba.
A magvetőről szóló példabeszéd megmutatja, Isten igéje hogyan válik életté, vagy hogyan hal meg az emberben. Jézus kezdeményez: prédikál, beteget gyógyít, hirdeti az Örömhírt. Ha ezt nem tenné, senki sem juthatna Hozzá. Ő az elrejtett kincs, aki felfedi magát. Ő hív mindenkit magához. Az emberek pedig válaszolnak – és ettől a választól függ, hogy végül bejutnak-e Isten országába, vagy kívülállók maradnak.
A tanítványok már válaszoltak. Együtt élnek Jézussal, követik Őt – ezért megkapják a magyarázatot. A Messiás felfedi előttük Isten országa növekedésének titkát és az arra leső veszélyeket az ember életében. A továbbiakban ezt fogjuk végigelmélkedni…
Sípos (S) Gyula
