A gonosz lelkek fejedelme 2. (Mk 3, 27.)
„Senki sem törhet be az er?s ember házába, és nem rabolhatja el a holmiját, hacsak el?bb meg nem kötözi az er?s embert. Csak akkor rabolhatja ki a házát.” (Mk 3, 27)
Tágabb értelemben a sátán az er?s ember s a Föld a lakóhelye. Sz?kebb értelemben pedig az mi lehetünk a gonosz lélek háza. Vagy a „Szentlélek temploma” vagyunk – ahogy Pál apostol tanítja -, vagy a gonosz lélek hatása és befolyása alatt állunk. Nincs harmadik lehet?ség! Aki azt hiszi, hogy ? befolyástól független, különálló „birtok” lehet, az megtévesztés áldozata – márpedig Isten nem téveszt meg senkit és ?t sem lehet tévedésbe ejteni.
Jézus azért jött, hogy kiszabadítsa az embert a gonosz lélek, az „er?s ember” uralma alól. Ha azonban ez a szabadítás nem jár együtt a megtéréssel és Isten felé fordulással, akkor a megszabadult ember még rosszabb álapotba kerülhet, mint el?tte volt. „Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberb?l, sivár helyeken bolyong, nyugtot keres, de nem talál. Azt mondja hát: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor odaér, üresen, kisöpörve, feldíszítve találja. Erre nyomban elsiet, s hoz magával hét más lelket, magánál is gonoszabbat. Bemennek és ott laknak. Ennek az embernek a sorsa most rosszabb, mint el?bb volt.” (Mt 12, 43-45) A démonok ugyanis vágyódnak az Élet után, amiben nekik már nem lehet részük. Él?sköd?k, akik birtokolják, és egyben pusztítják is mások életét. Jellemz? tulajdonságaik, „személyiségjegyeik” megjelennek az általuk megkötözött emberen is. Így beszélhetünk a „félelem lelkér?l”, különböz? betegségek lelkeir?l, a „hazugság”, „gy?lölködés”, „paráznaság” szellemeir?l, amelyek fogva tartják és szorongóvá, beteggé vagy épp hazuggá és gy?lölköd?vé teszik az embert.
Egy embert több démoni szellem is uralhat, egy er?s szellem vezetése alatt. Amikor Jézus gadarai megszállott embert fogva tartó szellemi seregt?l a nevét kérdezi, ezt a választ kapja: „Légió – mert sokan vagyunk.” (Mk 5, 9) Amikor Jézus ki?zi ?ket, megszállnak egy kétezer f?s sertéskondát, mire az egész konda a vízbe rohan és megfullad.
A sátán az „er?s ember” – Jézus azonban a Messiás, aki azért jött, hogy „hirdesse a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássa az elnyomottakat”. (Lk 4, 18) Ereje nagyobb a gonosz minden erejénél és hatalmában áll kiszabadítani a foglyokat. Mind a mai napig Jézus nevében van a szabadulás! Az ? nevében meg lehet oldozni az elnyomottak köteleit és megszabadítani a rabokat, mert Jézus neve olyan név, „amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dics?ségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” (Fil 2, 9-11) A sátán felmagasztalta magát, hogy király lehessen, s végül megalázták és semmivé lett. Jézus pedig megalázta magát, azért Isten felmagasztalta ?t. Ha valamikor a sátán Lucifernek, Fényhozónak hívatta magát, hogy elhitesse hazugságait, a Krisztus színrelépésével megmutatkozott a valódi Világosság. „Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy az egyházakban tanúsítsa ezeket: Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.” (Jel 22, 16) A sátán örökre legy?zetett – és ez a gy?zelem Jézus Krisztusban a miénk is.
A gonosz lelkek újra és újra megpróbálkoznak azzal, hogy démoni kötelékekkel, a b?n kötelékeivel magukhoz láncoljanak minket. Péter apostol ezt írja: „Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Er?sen álljatok neki ellen a hitben…” (1Pét 5, 8-9) Még az is lehetséges, hogy bár megtért keresztények vagyunk és a szívünk az Úré, életünkben valahol mégis van ilyen kötelék, amely függ?ségben tart, betegséget okoz vagy egyéb módon helyez nyomást, kényszert életünkre. Lehet ez a testünkben, lehet a pszichénkben, ?rizhetjük ennek nyomait és hatását az érzelmeinkben, emlékezetünkben, gondolatainkban, meggyengült akaratunkban. De mindig van szabadulás! Jézus gy?zött a gonoszság minden ereje fölött és ez a gy?zelem a mi rendelkezésünkre áll!
Ez a mi hitünk! Ezért higgyük ezt szívünkben és valljuk meg szánkkal, mert miénk a gy?zelem, ahogy Jakab apostol tanítja: „Vessétek alá magatokat az Istennek, szálljatok szembe a sátánnal, és elfut el?letek.” (Jak 4, 7)
Sípos (S) Gyula
