A gonosz lelkek fejedelme 1. (Mk 3, 22-26.)
Isten léténél kevesebben csak az ördög létében hisznek.
A XX. század racionalista világlátása mesének tekintette, vagy természeti erők megszemélyesülésének, esetleg saját bensőnk, rossznak ítélt tulajdonságaink, ösztöneink megnevezésének. Ma is sokan játszanak sátánosdit. Nagyon jó marketing-eszköz bizonyos rockzenei irányzatok népszerűsítésére, a vagányság és lázadás jele. Üzletemberek félig komolyan, félig tréfásan 666-os rendszámot tesznek az autójukra, mondván, a sátán segíti őket. Hinni ugyan nem hisznek a létezésében, de azért biztos ami biztos… Olyan ez, mint a heti horoszkóp a női magazinban: mindenki nevet rajta, de azért mindenki elolvassa…
Jézus azonban hitt a gonosz lélek létében! És nem csak hitt benne, hanem harcolt is ellene, ha kellett, hát a szombatnapi nyugalom törvényét is áthágva – pedig tudta, hogy ezért megbotránkoznak benne. „Képmutatók! Ábrahám leányát, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett feloldani kötelékeitől szombati napon?” (Lk 13, 16)
Jézus különbséget tett a betegségek okai között. Ha annak természetes oka volt, akkor egyszerűen rátette a kezét és meggyógyította a beteget. De ha démoni oka volt, akkor kiűzte a betegség szellemét az emberből!
A legtöbb embernek akkor sem volt világos látása a szellemi hatalmasságokról. Bár ők hitték és tudták, hogy létezik a sátán és a gonosz szellemek légiói, de nem tudták működésüket megkülönböztetni Isten működésétől. Azért történt ez így, mert nem lelki módon akarták megkülönbözteti egymástól a szellemeket, hanem testi módon. Saját vágyaikhoz, illetve papírra írt, holt törvényekhez hasonlították őket. Ami azoknak megfelelt, az jó volt, ami nem, az pedig rossz. Így aztán hiába jó a gyógyítás, ha „törvényt sért”, mégiscsak rossz. Mivel a szívük nem volt nyitott az emberek szenvedéseire és hiányzott belőlük a segítőkészség, így a törvény átokká lett életükben. Kővé vált szívük érzéketlen maradt a Messiás működésére.
Így jutottak el odáig, hogy Jézus Krisztust gonosz lélektől megszállottnak látták. Isten hatalmát felcserélték az ördög hatalmával, Őt elvetették, a gonoszt pedig magukhoz ölelték. Ezt olvashatjuk: „A Jeruzsálemből jött írástudók így nyilatkoztak róla: „Belzebul szállta meg” és: „A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki a gonosz lelkeket.” (Mk 3, 22)
Rettenetes vád ez. Istent a gonosz lelkek fejedelmének nézni és elutasítani Őt halálos veszélyt jelent. Ezért van az, hogy Jézus – aki egyébként szó nélkül tűri az emberek megszólásait, nem védekezik, nem magyarázkodik, hanem hagyja, hogy az emberek szabadon döntsenek mellette vagy ellene -, most rögtön egybegyűjt mindenkit és megpróbálja megértetni velük a valóságot. Először az értelmükhöz szól: „Ám ő összehívta őket, és mondott egy hasonlatot nekik: „Hogy űzhetné ki sátán a sátánt? Ha valamely ország meghasonlik magával, az az ország nem állhat tovább fenn. Ha egy ház meghasonlik magával, az a ház nem állhat fenn tovább. Ha a sátán saját maga ellen támad, és így meghasonlik magával, nem maradhat meg, hanem elpusztul.” (Mk 3, 23-26)
Ez a ház a sátán királysága. A betegségek, gonoszságok tőle valók, ezek az ő uralkodásának eszközei (a bűnökkel és kísértésekkel együtt). Mivel a sátán gonosz, nem származik tőle semmi jó. Ahogy egy másik helyen tanítja: „Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt.” (Mt 7, 17-18) Tiszta képlet, Isten egyszerűségéből és tisztaságából fakad. Nincs benne semmi homály, kétértelműség.
Ha pedig a sátán gonosz és csak gonoszságra képes, hogyan tehetne jót? Ha így tenne, már nem lenne sátán és nem állhatna fenn többé a királysága. (Akkor nem lenne szükség a megváltás művére sem…) Az pedig lehetetlen, hogy a gonosz lelkek fejedelme - ez a végletekig öntelt és hatalomvágyó lélek -, ezt egy pillanatra is megkockáztatná. Ezért ha elismeritek, hogy a betegek gyógyítása, a megkötözöttek megszabadítása jó, akkor aki ezt cselekszi, az sem lehet rossz. Ha a gyümölcs jó, a fának is jónak kell lennie.
(A mágikus praktikákkal elért „gyógyítások” végül a betegség és megszállottság mélyebb fokára vezetnek. Mivel ugyanazt a szót használjuk – gyógyítás -, sokféle tevékenységre, ezért ma könnyű összemosni az Istentől jövő gyógyítást a varázslással. Ha azonban készen állunk arra, hogy a Jézustól jövő tanítás fényében vizsgáljuk ezeket, akkor különbséget tudunk tenni közöttük, és kiderül, ha rossz fa rossz gyümölcse az…)
Sípos (S) Gyula
