A bárka (Mk 3, 9)
Azt olvashatjuk, hogy amikor Jézus megkezdte nyilvános m?ködését, sok beteget meggyógyított és csodákat tett. Ennek következtében olyan sok ember gy?lt köréje, hogy Jézus...
„szólt tanítványainak, tartsanak készenlétben egy bárkát, nehogy a tolongó tömeg agyonnyomja.” (Mk 3.9) Ha err?l az egy kis mondatról elmélkedni kezdünk, megláthatjuk, milyen gazdag tartalmat fedez fel az Egyház a Szentlélek által a Szentírás igéiben.
Nagyon egyszer? módon kezdhetjük a szavak és a mondat szó szerinti értelménél. Elgondolkodhatunk Jézus el?relátásán, ahogy igyekszik egy helyzetet nyugodtan és egyszer?en megoldani úgy, hogy az emberekkel is szót tudjon váltani, s ugyanakkor ne történjék semmilyen baleset, sérülés. Védi önmaga és védi az emberek életét is. Tudja, hogy küldetését végig kell vinnie, és azt nem veszélyeztetheti sem emberi lelkesedés, tolongás, sem elhamarkodott emberi cselekedetek.
Jellemz? az is, hogy bár egyedül is meg tudná oldani a helyzetet – hatalmának szavával megállíthatná az egész tömeget, mint ahogy a Gecsemáné kertben is tette -, mégis emberi munkát, tanítványai segítségét igényli. Jézus ugyanis csak akkor él csodatév? er?vel, ha más módot nem talál az emberek megmentésére. Ez történik nagycsütörtökön, amikor érte jönnek katonai hatalommal. Követ?it is el akarják fogni – a törvény szerint ugyanis a hamis messiás követ?ire is halál várt. Ezt a Messiás nem engedi. „Amikor azt mondta: „Én vagyok”, meghátráltak, és földre rogytak. Jézus ezért újra megkérdezte: „Kit kerestek?” „A názáreti Jézust” - felelték. Erre Jézus így folytatta: „Mondtam, hogy én vagyok. De ha engem kerestek, ezeket engedjétek el.” Így beteljesedett, amit mondott: „Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál.” (Jn 18, 6-9)
Jézus ma is azt kéri t?lünk, hogy tartsunk készenlétben egy bárkát neki. Ez a bárka legel?ször is a szívünk. Itt kell védenünk, óvnunk az ? jelenlétét, szavainak tisztaságát. A világ ugyanis most is tolong, nyüzsög, harsog, és a zavaros események könnyen elfedhetik az Úr tiszta jelenlétét. Nekünk pedig tiszta térre van szükségünk, ahol Jézus jól látható, szavai könnyen megérthet?k számunkra. Így nyeri el teljes értelmét a Szentírás tanítása: „Nagy gonddal ?rizd a szívedet, mert hiszen bel?le indul ki az élet.” (Péld 4, 23)
Másodsorban bárka a családunk, a közösségünk és maga az Egyház. A tanítványok közössége képes csak arra, hogy Jézus életét közöttünk megoltalmazza. Ilyen értelemben nincs magányos kereszténység. Az Egyház ?rzi a tiszta tanítást és az Egyház gondoskodik annak maradéktalan továbbadásáról. Az Egyház, és benne mi vagyunk a bárka, amely hordozza és felmutatja Isten igazságát a tolongó tömegben.
Különleges módon bárka Mária, Jézus édesanyja. ? az Él? Tabernákulum, amely emberileg legteljesebben hordozta magában a testté lett Igét. Most is ezt hordozza, hozza el, közvetíti felénk. Márián az égi bárkán keresztül Jézus Krisztus tanítása jön el újra és újra hozzánk. Ezért figyelemmel kell hallgatnunk mindazt, amit üzen nekünk életével, tetteivel, illetve a hiteles magnkinyilatkoztatásokon keresztül is.
Nem feledhetjük, ma is ugyanaz a helyzet, mint régen: akár buzgalomból, akár kíváncsiságból, akár önös érdekb?l, akár ellenséges érzület miatt, de a tömeg most is képes arra, hogy „agyonnyomja” Jézus szavát, jelenlétét közöttünk. Nekünk pedig készen kell állnunk arra, hogy ezt minden módon megakadályozzuk, és el?segítsük, hogy Isten szava világosan és pontosan eljuthasson mindenkihez.
Sípos (S) Gyula
