Választás (Mk 3, 7-8)
„Jézus tanítványaival visszavonult a tó partjára. Nagy tömeg követte Galileából, Júdeából, Jeruzsálemb?l, Idumeából, a Jordánon túlról, Tírusz és Szidon környékér?l szintén nagy tömeg gy?lt köréje, mert oda is eljutott a híre, hogy milyen nagy dolgokat visz végbe.” (Mk 3.7)
El?ször Jézus megy az emberek közé, hogy hirdesse az Örömhírt. Ezt egészen halála pillanatáig sem adja fel. Amikor már nyilvánvaló, hogy „halálra keresik”, akkor is felmegy – titokban -, Jeruzsálembe, hogy hirdethesse – nyíltan - az Atya üzenetét a templomban. Megváltásunk érdekében mindig Isten a kezdeményez? fél. ? az, aki „úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3, 16) Isten hajlandó a legvégs?kig elmenni, értünk, emberekért. Tette azonban nem zsarnoki utasítás, parancs, hanem baráti kezdeményezés, felhívás a hitre, „hogy örökké éljünk”.
Jézus feln?ttként kezel minket, és így kínál alkalmat a hozzá csatlakozásra. Ezért az Örömhír meghirdetése után mindig „visszavonul”, és ezzel megadja a választás és válaszadás lehet?ségét hallgatóságának. ? ugyanis a mi szabad elkötelez?désünket várja. Nem akar félelemmel, er?szakkal sereget toborozni magának – ezek nem az ? módszerei. Arra vágyik, hogy az emberek szabad akaratukból csatlakozzanak hozzá.
Jézus „visszavonult a tó partjára”, és „nagy tömeg követte” ?t. Ezeknek az embereknek, akik hozzá mentek, nem volt túlságosan mély a hitük, a válság pillanataiban el is hagyják majd ?t. Mégsem volt hiábavaló a Magvet? magvetése, mert Pünkösdkor ezek az emberek ott lesznek majd az els? megtér?k, visszatér?k között!
Jézus megérti kíváncsiságukat, megérti gyengeségüket, kiszolgáltatottságukat is. Megérti, hogy sokan csak a látványosság miatt jönnek, mert „eljutott a híre, hogy milyen nagy dolgokat visz végbe”. Hiszen éppen ezt akarta!
Jézus „visszavonul”, személyében is visszahúzódik, hogy ezzel lehet?séget és szabadságot adjon az ?t követ?knek. Akik odamennek, ott már nem kell félniük az elöljárók rosszalló tekintetét?l. Könnyebben megnyílnak, és testi problémáikkal együtt feltárják megsebzett szívüket is a Megváltónak.
Ott vannak Jézus körül, akik ?t választották. Gyengék, sebzettek, tétovák, kíváncsiak. Szegények. Képzetlenek. Nem dicsekedhetnek sem er?s hittel, sem különösebb buzgósággal. Még nagyon sokszor el fognak bukni, mire teljesen megértik és magukévá teszik a Messiás tanítását. De Jézust választották, és ezért Isten is ?ket választotta. Nem véletlenül írja Pál apostol – aki pedig tanult volt és okos, jó családból való és ráadásul a „világ krémjéhez tartozó” római polgár: „Gondoljatok csak meghívástokra, testvérek! Nem sokan vannak köztetek olyanok, akik a világ szerint bölcsek, nem sok a hatalmas, nem sok az el?kel?. Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ el?tt gyönge, hogy megszégyenítse az er?seket, s ami a világ el?tt alacsonyrend? és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak.” (1Kor 1, 26-28)
Nekünk sem szabad elcsüggednünk, ha magvetésünk látszólag kevés eredményt hoz. Akkor sem, amikor rádöbbenünk elkötelezettségünk gyengeségére. Minden egyes szembesülésünk a b?neinkkel egy újabb lehet?ség a még szorosabb köt?désre Jézus Krisztushoz. Jézus nem csodát vár t?lünk – az az ? m?faja -, hanem azt, hogy újra és újra ?t válasszuk. Menjünk ki hozzá a „tó partjára” – mert ez a növekedés útja…
Sípos (S) Gyula
