Az Emberfiának van hatalma (Mk 2, 8-12.)
Mikor kelti életre? Most! Jézus nem vígasztaló szavakat mondott a bénának, hogy majd a mennyek országában jutalma lesz a szenvedései miatt – ámbár ez is igazság -, hanem felkeltette őt a bénaságából! Mikor? Most!
„Jézus lelkében belelátott gondolataikba. „Miért gondoltok ilyeneket magatokban? - kérdezte. - Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek - vagy azt mondani: Kelj föl, fogd az ágyadat és menj? Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked, kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza!” Az felkelt, fogta a hordágyat és mindenki szeme láttára elment. Mindnyájan ámultak, dicsőítették az Istent, s mondták: „Ilyet még nem láttunk soha.” (Mk 2, 8-12)
Jézus jelekkel és csodákkal igazolja tanítását – Istentől van amit mond, igazságai az Atya igazságai. Jézus tanítványai szintén jelekkel és csodákkal igazolják tanításukat, mert az Jézusból fakad, az Emberfiából. Ez a messiási cím – Emberfia – Dániel prófétánál tűnik fel, aki látomásban látja „hogy íme, az ég felhőin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia. Amikor az Ősöreghez ért, színe elé vezették.” (Dán 7, 13) Csodálatos azonban, hogy Isten így szólítja meg Ezekielt is minden közlésénél: Emberfia… Jézusnak ez a címe a teljes közösségvállalást mutatja velünk, az emberek fiaival - küldetése tökéletes részvétel a mi életünkben, hogy a tökéletes szabadulást is elhozhassa nekünk.
Jézus az Emberfia, aki felöltözte a mi természetünket, de nem kíváncsiságból, nem valami isteni tapasztalatszerzés miatt, hanem a megváltás nagy műve miatt. Mivel olyanná lett mint mi, így „mindenben kísértést szenvedett” (Zsid 4, 15), de soha nem bukott el, hanem az ördög minden erejét megtörte – helyettünk, értünk és nekünk.
Igen, az Emberfiának van hatalma a földön! Igen, a bénák járnak, a süketek hallanak és a szegényeknek hirdetik az evangéliumot, az örömhírt: Jézus meghalt értünk a kereszten, feltámadt a halálból és mi Őáltala, Ővele és Őbenne élünk! „Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, Ő, aki Krisztus (Jézust) feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által.” (Róm 8, 11) Mikor kelti életre? Most! Jézus nem vígasztaló szavakat mondott a bénának, hogy majd a mennyek országában jutalma lesz a szenvedései miatt – ámbár ez is igazság -, hanem felkeltette őt a bénaságából! Mikor? Most! Ő volt az, aki megbocsátott, Ő volt az, aki meggyógyított, Ő volt az, aki új életre keltett.
„Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” (Zsid 13, 8) A hozzá való viszonyulás sem változott azóta. Vannak, akik elé mennek, és viszik a betegeiket is, mert bíznak benne. Tudják, hogy Ő az Emberfia – bár Isten, mégis egy közülünk, mert testvérévé fogadott minket -, tudják, hogy „neki van hatalma” és „azért jött, hogy jót cselekedjen”. És vannak, akik azóta is csak megbotránkoznak benne. Jézus kérdése nekik (de mindannyiunknak is) szól: „Miért gondoltok ilyeneket magatokban?” Ő belénk lát, nem lehet elrejtőzni a szeme elől. A legjobb megoldás még mindig az, ha elé futunk és úgy kiáltunk mi is, mint a meggyötört fiú apja: „Hiszek! Segíts hitetlenségemen!” (Mk 9.24)
Sípos (S) Gyula
