Hatalommal teli szavak (Mk 1, 21-22)
Jézus nyilvános m?ködése kezdetén már szavaival ámulatba ejti az embereket:
„Betértek Kafarnaumba. Itt szombaton mindjárt elment a zsinagógába és tanított. Tanításával ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.” (Mk 1, 21-22) Mit jelent az, hogy „úgy tanított, mint akinek hatalma van”?
Azt tudjuk, hogy a Szentírás szerint az els? emberpár hatalmat kapott az egész Föld felett. „Isten megáldotta ?ket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.” (Ter 1, 28) Ezt a hatalmat meger?sítette azzal is, hogy az embernek adta a „megnevezés” lehet?ségét. „Az Úristen megteremtette még a földb?l a mez? minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette ?ket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik.” (Ter 2, 19) Az ember szavai tehát hordozták ezt az Istent?l jöv? hatalmat - nevet adott, és ezzel uralmat gyakorolt a többi él?lény felett -, de nem önmagáért vagy a hatalom és birtoklás szeretetéért, hanem azért, hogy „?rizze és m?velje” a reá bízottakat, mint a „jó pásztor”.
A b?nbeesés után azonban megváltozott a helyzet. A „kígyó” a saját uralma alá vonta az embert, és használja annak képességeit. Így bár az ember uralma megmaradt a többi él? fölött, ez átokként (is) m?ködik. (Ez az oka a mai természetpusztításnak is. Csak az ember képes tudatosan és kitartóan és megismétl?d?en befolyásolni, s így segíteni vagy rombolni a teremtett világot, erre a földi él?világ többi része nem képes.) Az önz? ember ugyanis nem tartja tiszteletben sem a többi él? jogait, sem saját eredeti hivatását. A „vádoló” lelke m?ködik benne, aki mindig önmagát akarja felmagasztalni, tekintet nélkül a többiekre.
Elfelejtkeztünk Istenr?l, ezért nem vagyunk tudatában szavaink és tetteink súlyának sem. Fecsegünk, eljelentéktelenítve, kiüresítve szavainkat és mondanivalónkat. Okoskodunk, sz?rszálhasogatunk és maszatolunk szavainkkal, feledve azok súlyát. Így okozunk mérhetetlen károkat, sebeket ejtve egymáson is. Nem véletlenül mondta Jézus: „Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való.” (Mt 5, 37)
Jézus Krisztus a megtestesült Ige, a tökéletesen kimondott Szó. ? az új Ádám, aki visszahelyezi a szavakat az eredeti jelent?ségükbe. Ez nem azt jelenti, hogy nem beszélget, nem nevet és „csak fontos dolgokról” szól. Azt jelenti, hogy akármir?l beszél, azt egyenesen, tisztán, értékének megfelel?en mondja ki. Ezért nevetése egyben Isten örömét is kifejezi, ige-magyarázata az Ige bölcsességéb?l fakad, szavai pedig a Szentlélek erejével járják át hallgatóit. Ha démonoknak parancsol, akkor valóban a „hatalom szavát” mondja ki, Isten jelenlétében és egyértelm?en. Ez a hatalom pedig int vagy buzdít, épít vagy rombol, de mindig annak érdekében, akihez szól. Ha kell, keményen beszél, felfedve a kemény szívek titkait, hátha visszalágyulnak Istenhez. Ha kell, simogat, hiszen ? az, aki „a megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg gy?zelemre nem viszi az igazságot.” (Iz 42, 3; Mt 12, 20)
A szavak hatalma máig nem változott. A reklámok és ideológiák mindent elködösít? szavai éppúgy hatalmat hordoznak, mint a szentek kijelentései. Tulajdonképpen nem tagadhatjuk, hogy a gonosz is képes „ámulatba ejteni” minket. Az újkor diktátorai megmutatták, hogy a szavak erejével egész nemzeteket lehet tartósan félrevezetni. Jézus szavai hozzájuk képest dísztelenek, egyszer?ek. Mégis, az egyedül valóságos, örökkétartó hatalom áll mögöttük: Isten hatalma. Mindazok, akik hallgatnak e szóra, befogadják annak igazságát, ebb?l a hatalomból részesülnek. „Boldogok a szelídek, mert ?k öröklik a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert egészen eltelnek vele. Boldogok a tiszta szív?ek, mert meglátják az Istent…” (Mt 5, 5-8)
Sípos (S) Gyula
