Betelt az idő (Mk 1, 14-15)
Márk – milyen mennyei relativitáselmélet! -, egybefogja az időt és a teret és Jézus köré rendezi. A pusztában töltött idő után a Megváltó „belép a történelembe” és örökre megváltoztatja azt.
Mikor? „János elfogatása után”. Hol? „Jézus Galileába ment”. És mit tett? „Meghirdette az Isten örömhírét.”
Az írót nem a valóságos idő – a nyilvános működés fizikai ideje -, hanem a „mennyei időszámítás” érdekli. Jézus ennek adja meg sarokpontját, amikor azt mondja: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.” (Mk 1, 14-15) Szó szerinti fordításban: „Betelt az idő, közel jött az Isten királysága, térjetek más felismerésre és higgyetek az örömhírnek!” (Mk 1, 15)
Letelt a várakozás ideje, az advent, vége a sóhajtozás korának. Jézusban Isten érkezett el közénk, ezért ahol Jézus jelen van, ott van Isten királysága. És „búsulhat a násznép, míg vele a vőlegény?” (Mt 9, 15) Az Ószövetség első könyvétől a Jelenések könyvéig újra és újra felhangzik „örüljetek”! Pál apostol az élet egészére kiterjeszti időben és térben: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek.” (Fil 4.4) - hiszen Isten térben és időben már mindig velünk van! János apostol pedig Jézust azonosítja az élet teljességével: „Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk.” (1Jn 1, 2) Sőt, az Atya „mindent általa és érte teremtetett.” (Kol 1, 16) Érte hívatott el Ábrahám, Mózes, Dávid, érte hangzottak el a próféciák, a történelem minden eseménye reá mutat. Jézus tudatában van mindennek és bátran kimondja: betelt az idő – mert itt vagyok köztetek. Ismerjetek fel, lássátok meg, hogy „én vagyok”! Nem habozik kijelenteni – bár tudja, hogy meg akarják kövezni érte - „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” (Jn 8, 58) Ez az „én vagyok” hangzott el Mózesnek az égő csipkebokorból Isten önkinyilatkoztatásaként: „Aki van”. (Kiv 3, 14) Öröktől fogva és örökké.
Hallatlan erő és bátorság sugárzik Jézusból. Egész személyiségét és életét kínálja, mint Isten életét és személyiségét. Ennek felismeréséhez és elfogadásához azonban valóban „a gondolkodás megváltoztatására” van szükség. Hiszen minden eddigi hit, szokás, gondolati panel felülvizsgálatra szorul. Minden eddigi tett és vágy újra megméretődik Jézusban. (Az Ő tisztaságához, „szelíd és alázatos szívéhez” mérve pedig mindannyian bűnbánatra szorulunk.) Ő azonban nem vádol, hanem simogat. Nem lesújt, hanem felemel. Nem kirekeszt, hanem beemel Isten országába, amely olyan „közel jött”, hogy immár tapintható, átölelhető és egészen megismerhető. Isten és ember újra együtt sétál, mint egykor az Édenben… Milyen lelkesedés sugárzik majd mindazokból, akik felismerik őt! Amikor így kiáltanak: „Megtaláltuk a Fölkentet!” (Jn 1, 41)
Megtérésünk a mennyei idő betöltődése az életünkbe és életünkben. Péter apostol Joel próféta szavaira hivatkozik, amikor pünkösdkor azt mondja: ezek már az „utolsó napok”, térjetek meg és higgyetek Jézus nevében és töltődjetek be a Szentlélekkel! (ApCsel 2. fejezet) Ebben a betöltődésben pedig a történelmi idő és a mennyei idő szövődik újra össze. És míg a történelmi idő a maga eseményeivel tovább halad előre múlt és jövő között, a mennyei idő immár az örök jelen, amely Jézusban beteljesedett is itt van közöttünk. És ezzel szemben: míg a történelemben már csak az utolsó napok vannak hátra, „amíg a gonoszság pohara betelik”, addig a mennyei időben hatalmas távlatok nyílnak meg előttünk: az örök élet végtelen ideje és lehetőségei.
Sípos (S) Gyula
