Egy arctalan tömeg arcai (Mk 15, 11-15)
Tudjuk, hogy az összegyűlt sokaság könnyen válhat közösségből tömeggé, akiket már nem a józan megfontolás, nem a felismert igazság és még csak nem is a szabad akarat vezet, hanem indulatai és vágyai, amit pedig könnyű manipulálni. Ezzel együtt az is igaz, hogy csak azt lehet könnyen befolyásolni, aki valamiért maga is nyitott erre. Jézus Krisztus tökéletesen ellenállt minden manipulációnak. A tanítványok féltek és elfutottak, de őket sem lehetett kihasználni és csürhévé zülleszteni. A Messiás megölését követelő tömeg azonban olyan emberekből állt, akik különböző okoknál és indítékoknál fogva mind nyitottak voltak a főpapok izgatására. Őket fogjuk most bemutatni.
„Ám a főpapok felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje. Pilátus ismét megkérdezte: „Mit csináljak hát azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának mondtok?” Azok újra ezt kiáltozták: „Keresztre vele!” Pilátus folytatta: „Mi rosszat tett?” Azok annál hangosabban kiáltották: „Keresztre vele!” Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre.” (Mk 15, 11-15)
Kik voltak tehát ott a tömegben akik Jézus keresztre feszítését követelték?
Ott voltak a kíváncsiak. Vasárnap még kifutottak az útra a szamárháton érkező Úr elé, talán még a pálmaágat is lengették és kiabáltak: Hozsánna Dávid Fiának! Ők azok, akik könnyen lelkesednek, mindent látni és tudni akarnak, de semmi sem marad meg bennük. Ők tolonganak Jézus körül akkor is, amikor egyedül a vérfolyásos asszony érinti meg hittel annak ruháját. Belekeverednek mindenbe, de semmiért sem vállalnak felelősséget. Amerre a többiek sodorják őket, arra mennek. Ha Jézus alászállt volna a templom tornyából – ahogy a sátán kísértette -, akkor az Ő hatalmát dicsőítenék, így most a főpapok hatalma alá rendelik magukat. Olyanok mint a kavics a vízben: kívülről a Szentlélek vize is benedvesítheti őket, de belülről mindig szárazak maradnak…
Ott vannak az elégedetlenek. Jézus eddig kétszer is megszaporította nekünk a kenyeret – hát miért nem ad akkor minden nap enni, hiszen megtehetné?! Egy napig ott volt nálunk – de miért ment tovább amikor még annyi mindent megtehetett volna?! És miért nem tanúsított egy kicsivel több önmérsékletet?! Ha nem okozott volna botrányt a zsinagógában, most is körülötte lennénk! És ha olyan hatalma van, hogy még halottakat is feltámaszt, miért nem űzi el a rómaiakat?! Meg a főpapokat?! Most aztán megkapta, azok ítélik el, akiket védett…
Ott vannak a csalódottak. Akik meggyógyultak, de aztán újra megbetegedtek – hát miért nem maradok most már mindig egészséges? Akik ettek, jól laktak, de aztán újra megéheztek és szegények maradtak – hát ez a próféta sem segített rajtunk! Akik azt várták, hogy Isten megjelenik Izrael királyaként és legyőz mindenkit – és most egy megvetett koldust látnak maguk előtt aki még a helytartónak sem tud válaszolni… Jobb is ha meghal, ha ilyen élhetetlen!
Ott vannak a csodavárók. Hátha most mutatja meg a hatalmát Jézus! Hátha kikényszeríthetjük, hogy megmutassa valódi alakját! Azt csak nem engedi, hogy teljesen csúffá tegyék! Gyötörjük csak meg, aztán kiderül, hogy kicsoda valójában!
Ott vannak a vádaskodók, akik szerint Jézus miatt ment tönkre az életük. Hiszen már a fiam is ez után a senkiházi után kujtorog, ahelyett, hogy otthon dolgozna! Én neveltem, én adtam neki enni, most meg elrabolja tőlem?! Hát mikor állítják már meg végre ezt az embert?!
Ott vannak gonosz szívűek, akiket egyre jobban zavart a názáreti ács fiának ténykedése. Miket beszél ez össze-vissza?! Megbocsátani – de hát milyen alapon? Elhagyni a pénzt, ételt-italt, asszonyt, férfit, az élet örömeit – és aztán miért, egy hóbortos ember ábrándképeiért? És erre a tanulatlan senkiházira figyel az ország, amikor én már rég megmondtam, mit kellene tenni? Egyáltalán: milyen bűnökről, meg ítéletről, kárhozatról beszél ez? Mit tudhat erről egy ilyen ostoba, felfuvalkodott galileai?
Ott vannak azok, akik úgy gondolják, hogy Jézus nem segített rajtuk. Akik odamentek a peres ügyeikkel, de Ő elutasította őket, mondván, hogy nem akar bíró lenni köztük. Akik még egy kis pénzt akartak volna kitrükközni, de nem kapták meg. Akik egy kis befolyást szerettek volna, vagy épp, hogy a Mester győzze meg a hitelezőiket valamiről – és ehelyett csak „kioktatást kaptak”. De mi nem szép szavakért jöttünk, hanem tettekért! És egyáltalán: az én rokonomat miért nem támasztotta fel Jézus? Talán mi kevesebbet érünk mint Lázár?
Ott vannak azok akik szeretnék végre szívük minden fájdalmát, sebzettségét kiüvölteni magukból. Hát feszítsék meg ezt, aki annyival többnek hiszi magát nálunk, de fogalma sincs mi mit éltünk meg! Őt körülugrálták, ajnározták, de milyen alapon? És ránk mikor kerül végre a sor, minket mikor hallgatnbak meg? Tűnjön el végre, mert csak felszakította a sebeinket, de nem állt be közénk, hogy elpusztítsa ellenségeinket!
És időnként ott vagyunk mi is a Jézust keresztre feszítők között. Amikor bort iszunk de vizet prédikálunk, amikor meghamisítjuk Jézus szavait, amikor megvalósíthatatlannak mondjuk a tanítását, amikor kimagyarázzuk magunkat és másokat vádolunk a bűneinkért, amikor jobban szeretjük önmagunkat mint a másik embert, mint Istent – akkor bizony mi is azt kiáltjuk: feszítsd meg! Tüntesd el az életemből, mert zavar engem!
Uram, irgalmazz nekem, bűnösnek…
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)
