Koncepciós per 2. – Jézus megszólal (Mk 14, 61-65)
A főpap újra kérdez, és ez véget vet Jézus hallgatásának. Lévi-Máté az evangéliumában egyenesen kényszerítésről ír: „A főpap folytatta: „Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?” (Mt 26, 63) De vajon mennyi ereje van egy olyan kényszerítésnek – még ha Istenre hivatkozva, főpapi hatalommal mondják is -, ahol a kényszerítő arra akar kényszeríteni, amiben maga sem hisz?
Márk egyszerűbben írja le a történteket, de a lényeg hasonló: a főpap Isten Fiára kérdez rá, miközben nem hiszi, hogy ilyen létezhet. Ítélni akar, az ítélethez szükséges bölcsesség nélkül. Jézus mégis megszólal, szava Kinyilatkoztatás. Dániel próféta mindenki számára ismert kifejezéseit idézi és vonatkoztatja magára – ami egyben tökéletes magyarázat is - de vádlói nem akarnak hinni, így szívük sötétségének indulata szerint reagálnak szavaira.
„A főpap újra kérdezte, és ezt mondta: „Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) Fia?” Jézus így válaszolt: „Én vagyok. És látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a hatalom jobbján, és eljön az ég felhőin.”
A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: „Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok, hogy káromkodott. Mi a véleményetek?” Mind méltónak ítélték a halálra. Ekkor némelyek kezdték leköpdösni, aztán arcát letakarva ököllel verték, s közben kérdezgették: „Találd el, ki az!” Még az őrség tagjai is arcul verték.” (Mk 14, 61-65)
Jézus kijelenti önmagát mint Messiást, Felkentet, mint a dánieli prófécia beteljesítőjét: „Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme, az ég felhőin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia. Amikor az Ősöreghez ért, színe elé vezették. Hatalmat, méltóságot és királyságot adott neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek neki kellett szolgálnia. Hatalma örök hatalom volt, amely nem enyészik el soha, és királysága nem megy veszendőbe.” (Dán 7, 13-14) Az Ősöreg az Atya, a hatalom, az Emberfia a Fiú, az Isten Fia, tökéletesen Isten – hatalma örök hatalom -, és tökéletesen ember. Jézus kinyilatkoztatja az isteni titkot, de akik az örök hatalom helyett a földi hatalmat vágyják, elutasítják a felkínált lehetőséget. Istenkáromlásnak tartják a Kinyilatkoztatást, hazugságnak tartják az igazságot, ezzel hazugnak mondják az Igazat. Így aztán – bár Istenről beszélnek – a sátán lesz az istenük és az ördög tetteit cselekszik meg a Fiúval: A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: „Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok, hogy káromkodott. Mi a véleményetek?” Mind méltónak ítélték a halálra. Ekkor némelyek kezdték leköpdösni, aztán arcát letakarva ököllel verték, s közben kérdezgették: „Találd el, ki az!” Még az őrség tagjai is arcul verték.” (Mk 14, 63-65)
Ne legyenek kétségeink, itt már nem csupán emberi indulatokról van szó. Isten Fia teljesen a gonoszok kezére is adta magát, azok pedig azt tették vele, amit akartak. A gonosz lélek minden gyűlölete rászabadul a Fiúistenre. Ez valóban a sötétség órája, ahogy azt Jézus előre megmondta. A sátán gyűlöli, és minden erejével meg akarja állítani Jézust, hiszen annak szavai az ő végleges bukását jövendölik meg: És látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a hatalom jobbján, és eljön az ég felhőin.” (Mk 14, 62)
A Messiás jövendölése sokszorosan beteljesedik. A démonok is látják majd, hogy Jézus legyőzi a halált, alászáll a „seolba”, prédikál a holtaknak, és akik hisznek benne, azokkal együtt megy az Atyához. Örökre beteljesednek Jézus szavai: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből.” (Lk 10, 18)
A tanítványok is megtapasztalják a feltámadás örömhírét, találkoznak az isteni örök hatalom teljességét birtokló Fiúval és hisznek benne. Látják a mennybe felmenni az ég felhőin és hallják az angyalok tanúságtételét: „Azután, hogy (Jézus) ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől. Amint merőn nézték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi termett mellettük fehér ruhába öltözve. Ezt mondták nekik: „Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment.” (ApCsel 1, 9-11)
Ezen túl pedig mindenki megtapasztalhatja a Jézus nevében lévő erőt és hatalmat a Szentlélekkel betöltött tanítványok által. Ők ugyanazokat a tetteket cselekszik amit a Mesterük tett, hogy akiknek nyitott a szívük az igazságra, azok higgyenek és eljussanak az örök életre.
És Isten Fia, minden erő és hatalom birtokosa hagyja, hogy leköpdössék, ököllel verjék, arcul üssék, kigúnyolják és gyalázzák. Mindent értünk tette, hogy látván lássunk és értve értsünk. Hogy „életünk legyen és bőségben legyen” (Jn 10, 10).
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)
