Az ambíciók helyes megéléséről (Mk 10, 41-45)
Vannak vallások, amelyek a vágyak és ambíciók teljes elnyomását tanácsolják követ?iknek. Vannak, amelyek az ember személy voltát is megtagadják és a felolvadásra törekednek a személytelen nirvánában. Jézusnak is vannak mondatai, amelyek az önmegtagadás szükségességér?l, a kereszt felvételér?l szólnak – de nála ez az önmegtagadás sohasem öncél és sohasem és végcél!
Jézus Krisztus Istene személyes Isten, aki személyesen szereti a személyiségnek teremtett embert. S bár természetünk megromlott, s ezért szükség van a fegyelmezettségre és önmegtagadásra - hogy a bels? z?rzavar és fájdalom kitisztuljon és gyógyuljon -, ez azonban nem jelenti az ember személyiségének, vágyainak teljes megtagadását és elutasítását.
A Szentlélek gyümölcsei a b?n rabsága alól felszabadult emberben jelennek meg, s nem függetlenek a személyiségt?l: „A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, h?ség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény.” (Gal 5, 22-23)
Az evangéliumok beszámolnak Jézus emberi természetének megnyilvánulásairól – sír, örül, stb. -, és nagy vágyáról, hogy egészen az Atya akaratát teljesítse. Célja Isten megdics?ítése és az emberek megmentése, amit éppen nem elfojtani, hanem kiteljesíteni akar: „Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon! Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Annyira szorongok, míg be nem teljesedik.” (Lk 12, 49-50) Nincs ezekben a mondatokban semmi hamis közöny, megjátszott tanítói, mesteri kiállás és különállás – Igen, Isten Fia valóban teljesen eggyé lett velünk, hogy minket üdvözíthessen!
Hozzánk tartoznak a vágyaink, terveink, ambícióink, fájdalmaink és örömeink – nem mindegy azonban, hogy ezeket hogyan éljük meg, milyen módon akarjuk megvalósítani. Jakabot és Jánost, a két tanítványt nem véletlenül nevezte el Jézus Boanergésznek, azaz a mennydörgés fiainak. Ilyenek voltak: nagy lelk?, nagy indulatú, nagy terveket dédelget? és nagyon szeret? emberek. Jézusnak ez tetszett. A két tanítványnak is meg kellett azonban tanulnia, hogy ha nem fegyelmezik meg magukat, és nem lépnek rá a „keskeny útra”, a bennük lév? vágyak kiélése a pokolba viheti ?ket.
A Boanergész-vágy -hogy egészen Isten mellett legyenek, Jézus jobbján és balján -, még nem letisztult. Az elismerést, a hatalmat legalább annyira vágyják, mint a Jézus-közelséget. A Messiás elutasítja ezt, mert ez teljes félreértése az ? küldetésének.
A többi tanítvány is pontosan érti ezt a Boanergész-vágyat, hiszen bennük is ott lapul. Talán épp azért tagadják olyan hevesen, s azért tör ki rögtön a méltatlankodás, neheztelés és harag – amik épp nem a Szentlélek gyümölcsei – vulkánja: „Amikor a többi tíz ezt hallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. Jézus ezért odahívta ?ket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezet? embereik éreztetik velük hatalmukat. Közöttetek azonban ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek els? akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ? szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mk 10, 41-45)
Íme, a bennünk él? vágyak és tervek megélésének egyetlen helyes módja: az Isten- és emberszeretetb?l fakadó Isten- és emberszolgálat. Tehát nem az ambíciókkal van baj önmagában, hanem azok irányultságával. A vágyak, az ambíciók a személyiség nagy meghajtó er?i – de nem mindegy, hogy milyen irányba visznek minket. Jézus azt tanácsolja, hogy ne a hatalom, a pénz, a siker útján, a széles úton keresd az el?rehaladást, hanem a szeretet, és az ebb?l fakadó és ebben rejt?z? szolgálat és megismerés útján.
Akarsz a legnagyobb lenni? Helyes. Akkor légy a legkisebb, mert csak így lehetsz a legnagyobb! Mert ami a világ szemében nagy, az Isten szemében semmi. Ezért vesd el magadtól a világ ördögi látásmódját és fogadd el Isten mércéjét: Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek els? akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.
Jézus Krisztus volt a legnagyobb mindannyiunk között – ezért ? vállalta a legalacsonyabb pozíciót. Mert nehogy tévedésbe essünk: most sem mi szolgáljuk az Istent, hanem ? szolgál minket. ? tart életben, ? óv és véd, ? adja a lehet?séget és az akarást, Övé a tehetség és kibontakozás. Mindaz, amit mi tehetünk, csupán válasz Isten mindent megel?z? szeretetére. S ha mi viszont szeretjük ?t, akkor olyanná válunk, mint ?. A világ szemében egyre kisebbek, de Istenhez egyre közelebb, egyre nagyobbak…
Sípos (S) Gyula
