Elrendezett kegyelem (Mk 6, 38-44)
„Erre megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Megtudták és jelentették: „Öt, és két halunk.” Erre meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsenek le mindenkit a zöld gyepre. Le is telepedtek, százas és ötvenes csoportokban. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Megtörte a kenyeret, s odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is szétosztotta. Mindenki evett és jól is lakott. A maradék kenyérből és halból tizenkét kosarat szedtek tele. A kenyérből csak férfiak ötezren ettek.” (Mk 6, 38-44)
Jézus Krisztus munkájából mindig árad a nyugalom és az elrendezettség. Isten nem az össze-vissza kapkodások Istene! (Ha nekünk valami érthetetlennek tűnik is időnként, az azért van, mert nem látjuk át Isten terveit. Amikor Jézusnak megemlítik barátja, Lázár betegségét, ezt mondja: „Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.” (Jn 11, 4) Sem Márta és Mária, sem a tanítványok nem értették Jézus tervét egészen addig, amíg Lázár feltámasztásával meg nem dicsőítette az Atyát. A Messiás kereszthalálát és feltámadását még kevésbé értették, mert Isten terve rejtve maradt előttük, amíg minden be nem teljesedett.)
„De te mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el.” – mondja a Bölcsesség könyve (11, 20) Isten minden tettéről és művéről. Ugyanez a bölcsesség és elrendezettség figyelhető meg Jézus Krisztus működésében is. Ha most megfigyeljük, hogyan cselekszik a hegyen, szinte a problémamegoldás és a „vállalatirányítás” tiszta modelljét kapjuk.
Első lépés a készletek és javak felmérése: „Hány kenyeretek van?” Nagyon fontos felmérnünk, hogy mi áll rendelkezésünkre, amikor meg kell oldanunk egy feladatot.
A második lépés a kusza gondolatok és tervek, félig kész tervek és akciók „kisimítása”, hogy minden átláthatóvá és kezelhetővé váljék. Jézus ezért is telepíti le az embereket ötvenes és százas csoportokban.
A következő, központi lépés Isten kegyelmének segítségül hívása. Ahogy Pál apostol írja, mesterétől tanulva: „Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt.” (Fil 4, 6) Lehet azon elmélkedni, hogy vajon Jézus előre tudta-e, hogy mit fog tenni a hegyen, vagy sem – de nem ez a fontos. Amikor látta az emberek szükségét, mellettük döntött! Tudta és hitte, hogy az Atya mindent megad neki, ami az emberek javát szolgálja, ezért mély bizalommal fordult felé, hálát adva a már meglévő, és a megszaporodó kenyérért egyaránt.
Ezután Jézus cselekszik. Mi sem elégedhetünk meg szép tervekkel, bátorító szavakkal – cselekednünk kell! Amikor Jézus cselekszik, csodák történnek! Amikor mi Krisztus Testében, az Egyházban ugyanígy cselekszünk, Jézus nevében ugyanúgy csodák történnek!
Ha szépen, következetesen végigvisszük a munkánkat, akkor megláthatjuk, hogy Isten azt a keveset, ami nekünk van, túláradó bőséggel áldja meg. Ahogy a kánai mennyegzőn a sokszáz liter vízből a legjobb minőségű bor lesz, úgy az öt kenyérből és a két halból annyi, hogy étkezés után a maradékból még 12 kosárnyit szednek össze!
Ebből az is látszik, hogy Isten kegyelme ugyan túláradó, de ez nem szabad, hogy minket könnyelművé és pazarlóvá tegyen. Mindent, amit Isten ad, azért adja, hogy használjunk vele! A maradék kenyereket sem lehet otthagyni, elveszni, hanem föl kell szedni, hogy tovább táplálja az embereket.
Csodálatos látni Isten kegyelmének nagyságát, szeretetének túláradó mértékét! Ekkor még nem értik a tanítványok sem, hogy mindez csak előképe az Eucharisztia nagy hálaadó áldozatának. Végül azonban eljött a mi megváltásunk ideje, amikor Isten Fia önmagát ajánlja föl a kereszten és önmagát osztja szét eledelül közöttünk, így táplálva minket, hogy életünk legyen és bőségben legyen!
Sípos (S) Gyula
