Az egyenes út megőrzése (Mk 6, 10-11)
Sok minden kizökkenthet minket Krisztus követéséből. Olvassuk a Szentírást és megérint minket – aztán jön a munka, egy új találkozás, egy újabb gond vagy öröm, és már el is felejtettük Isten megvilágosítását. Ahogy Jézus mondja a magvetőről szóló pédabeszédben: Ő hinti az igét a szívünkbe, de van, amit a gonosz lélek rögtön kilop, és van ami a gondok és a világ csalóka gazdagsága miatt nem tud gyökeret verni bennünk.
Jézus kiküldi tanítványai, de meg akarja óvni őket evilág nyugtalanságától. Az értelmetlen vitáktól és a szívben zajló belső viharoktól egyaránt. Ezért tanácsolja nekik: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytathatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be, és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” (Mk 6, 10-11)
Nincs értelme olyan embereket győzködni, akik meg sem akarják hallani az Örömhírt. Akik önigazultságból, vagy a többi embertől való félelem miatt eleve elutasítják a Megváltó tanítását. Hiszen a tanítványok nem önmagukat hirdetik, hanem Jézus Krisztust! Akik őket elutasítják, nem őket, hanem Jézust utasítják el.
Máté evangéliuma bővebben írja a tanácsot, felfedve annak szellemi dimenzióit is. „Amikor házába léptek, köszöntsétek! Ha méltó rá az a ház, rászáll békétek, ha nem, békétek visszaszáll rátok.” (Mt 10, 12-13) A tanítványok ugyanis így köszöntek: Békesség a háznak! Isten áldását hozzák a ház minden lakójának. Nem csupán testi, de lelki valóságot is. Ha jóindulató, szép életű ember, a „békesség embere” lakik a házban, akkor Isten békéje leszáll rá és megáldja őt. Ha azonban a „viszály fiai” élnek ott, Isten békéje, áldása nem tud megnyugodni rajtuk. A tanítványok békéje azonban nem vész el, visszaszáll rájuk. Ehhez azonban az is kell, hogy ők maguk se vállaljanak részt a viszályból. Nem kell győzködni a meggyőzhetetlent. Isten talán majd talál másik, alkalmas időt elérésükre, rá kell bízni az időt, teret és embert egyaránt. (A kép azért nem túl biztató. Jézus szavai szerint „Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint annak a városnak!” (Mt 10,15)
Jézus nem kirándulni, várost nézni és nem ismerkedni, és még csak nem is közösséget létrehozni küldi tanítványait, hanem az evangéliumot hirdetni. Ezért is kell a békesség helyén maradni, amíg tovább nem mennek, egy másik városba. Azon a helyen pedig már nem is ők keresgélik az embereket, hanem a nyitott szívű emberek keresik fel őket!
Hogy pedig az emberek mentek és a kiküldés sikerrel zárult, arról tanúskodnak Márk beszámolójának ezt követő sorai…
Sípos (S) Gyula
