Hatalom a tisztátalan lelkek felett (Mk 6, 7)
Jézus „végigjárta a falvakat és tanított. Magához hívta a tizenkettőt, és kettesével szétküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkeken.” (Mk 6, 7)
Jézus küldetésének része a tanítói hatalom. Ő a megtestesült Igazság és Bölcsesség. Isten teljessége és a Szentlélek ereje lakozik benne. Ahogy mondta: „A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet.” (Jn 6, 63) Tanítása felszabadítja a bűn rabsága alól azt, akinek „van füle a hallásra”. Jézus az Isten Igéje, „benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága.” (Jn 1, 4) Akik befogadják a tanítását, azok Isten életét fogadják magukba.
Jézus azok közül, akik már befogadták tanítását, kiválasztotta a „tizenkettőt”, az apostolokat, a küldötteket – az Ő szavát hordozókat. Tisztává tette őket és szolgálatra rendelte. János evangéliuma kifejezetten hivatkozik erre: „Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek.” (Jn 15, 3) Ezek az emberek nem bújtak el evilág sötétségébe az Ige világossága elől, elengedték magyarázataikat, önfelmentésüket, hanem hagyták, hogy ez a Világosság átvilágítsa őket, megmutatva bűneiket, rossz szokásaikat. Bűnbánatot tartottak, és így késszé váltak arra, hogy a kegyelem hordozói legyenek.
Árulkodó, ahogy Márk evangéliuma végén, az utolsó mondatban, a nagy küldetést lezárva visszautal erre az első kiküldésre, mintegy mutatva a folytonosságot: „ők meg elmentek, s mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta.” (Mk 16, 20)
A Biblia tisztátalan lelkeknek, démonoknak, ördögnek nevezi az Istentől elfordult és a sátán fennhatósága, elnyomó uralma alatt élő szellemi létezőket. Ezek a szellemi létezők is életteret, befolyást, uralmat keresnek a maguk számára. Elnyomásuk alatt tartják az anyagi világot, amennyire ez lehetséges a számukra. A megszerzett befolyást és területet pedig nem adják fel, csak ha erősebbel találkoznak.
Isten a legerősebb, a Tőle jövő hatalom minden gonoszt menekülésre kényszerít – ahogy ez Jézus Krisztus életéből világosan látszik. Jézus pedig hatalmat ad tanítványainak a tisztátalan lelkek felett a krisztusi küldetés továbbvitelére és kiterjesztésére – és ez a hatalom benne rejlik a krisztusi tanításban. Aki befogadja a Megváltó tanítását, annak életében a gonosz lélek meghátrálásra kényszerül. Amikor az ember a Jó felé fordul, akkor az akarata és lelki ereje elkezdi kiszorítani életéből és környezetéből a gonoszt. Ahogy a Szentírás tanítja: álljatok ellen a gonosznak és megfut előletek.
A Jézustól kapott különleges szabadító hatalom azonban több és erősebb, mint amit saját lelki erőnkkel elérhetnénk. Lehetnek mindannyiunk életében olyan kötöttségek, megrögzöttségek, a gonosz léleknek valami olyan befolyása bizonyos területen, amivel szemben tehetetlenek vagyunk. Pál apostol ezt írja a rómaiaknak: „Így ezt a törvényt látom: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen.” (Róm 7, 21) Így kiált fel: „Én nyomorult! Ki vált meg e halálra szánt testtől?” (Róm 7, 24) Ha a nagy apostol így érzett, akkor mi is nyugodtan elismerhetjük olykor saját tehetetlenségünket…
Igen, tisztátalan lelkek rabságába kerülhetnek az emberek. Megnevezhetjük ezt bűnös hatásuk alapján is: a bujaság, az irigység, a kapzsiság, a gőg, a hatalomvágy szellemeinek rabságába. Betegségek mögött is állhatnak démonok, Jézus egy helyütt a „süket és néma szellemnek” parancsol, hogy távozzon. Lelki betegségek mögött is ott lapulhatnak démonok, például a depresszió lelke.
Amikor Jézus hatalmat ad a tisztátalan lelkek fölött, akkor Isten hatalmából részesíti a felkent személyt. Ezt a felkenést – mint a küldetéshez és szolgálathoz szükséges erőt és hatalmat – kapta meg a tizenkét apostol, s nyomukban az egész Egyház. Kell és szükséges, hogy az egyház tagjai most is éljenek ezzel a hatalommal! A hatalommal, ami benne rejlik az igehirdetésben, a bűnbocsánat szentségében – és általában a szentségekben -, de amelyiket mégis, külön szolgálatként is gyakorolni kell az arra elhívott és felkent embereknek. És mindenkinek, aki hiszi, hogy Jézus ereje munkálkodik bennünk, hívőkben, Isten dicsőségére és az emberek javára…
Sípos (S) Gyula
