A testi szem (Mk 6, 1-4)
Azt gondolnánk, hogy minél régebb óta élünk együtt valakivel, annál jobban ismerjük ?t. És ez igaz is – feltéve, hogy szeretjük ?t, és „lelki szemünkkel” a Szeretet szemével szemléljük életét. Minden ismeret a Szeretetben van elrejtve! Ha szeretem a másikat, akkor valóban ? érdekel engem. Félre teszem el?ítéleteimet, együtt érzek vele, segíteni akarom ?t, és így szép lassan megnyílik felém és megpillanthatom ?t a szerepek és szabályok mögött. A sérülékeny, védekez?, szerepeket játszó, de mégis szeretetre vágyó és kitárulkozó embert.
De mi történik, ha nem a lelki szemünkkel nézzük a másik embert? „A testi ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkéb?l ered. Balgaságnak tartja, s nem képes megérteni, mert lelkileg kellene megítélnie.” (1Kor 2, 14) Nem történt ez másként Jézus esetében sem, aki a „saját városába ment. Tanítványai elkísérték. A következ? szombaton tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Hol tett szert erre a bölcsességre? És a csodák, amiket kezével végbevisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? S ugye, n?vérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak rajta. Jézus erre megjegyezte: „A prófétának csak hazájában, rokonai körében, a saját házában nincs becsülete.” (Mk 6, 1-4)
Názáret lakói rendes emberek voltak. Tisztességesen dolgoztak, megtették vallásos kötelességeiket is, imádkoztak és évente feljártak Jeruzsálembe zarándoklatra. Valószín?leg József fia Jézust is rendes embernek tartották, komoly és ügyes mesternek. A baj akkor kezd?dött, amikor kiderült, hogy ez az ember nem az, akinek eddig hitték, nem az „ács, Mária fia”. Hanem akkor ki?
A testi ember szeme nem képes meglátni a valóságot, mert nem Istenb?l, hanem önmagából indul ki. Ami neki jó, az kell, hogy jó legyen a többieknek is, és ami neki rossz, az rossz a többieknek is. Aki szegényebb mint ?, azt kevesebb is mint ?, aki pedig gazdagabb, ahhoz törleszkedni kell. És semmiképpen sem akar senkit sem maga fölé engedni, akit magánál kevesebbre tart. Nem valami különleges dolog ez, hanem a megromlott emberi természet sajátja. Jakab apostol ezért kénytelen meginteni még a megtért, Krisztushoz tartozó embereket is testi látásuk miatt: „Ha közösségetekbe belép egy férfi pompás öltözékben, aranygy?r?vel az ujján, és belép egy szegény is elny?tt ruhában, figyelmetek a pompás öltözék? felé fordul, és így szóltok hozzá: „Foglalj itt kényelmesen helyet.” A szegénynek meg azt mondjátok: „Állj oda oldalra!” Vagy: „Ülj ide zsámolyomhoz!” (Jak 2, 2-3)
A názáreti emberek nem képesek befogadni Isten Fiát, mert ragaszkodnak a saját, megszokott látásukhoz. Nem merik emberi tapasztalataikat félredobni Isten megtapasztalása kedvéért. Nem mernek, nem akarnak és nem is tudnak hinni – így Isten világa lezárul el?ttük. Megbotránkoznak Jézusban, mert kevesebbnek tartották ?t maguknál. Hiszen soha semmi figyelemreméltót nem alkotott! Jó, segített mindenkinek, de abban is bolond volt, mert pénzt is kereshetett volna, már vagyona lehetne! És ez az élhetetlen alak akarja most oktatni ?ket? Mit tudhat az életr?l egy kóborló „ácsfia”?
Az emberi természet azóta sem változott. Az Istent?l jöv? prófétai kijelentéseknek, új kezdeményezéseknek és m?veknek ma is keresztül kell menniük ezen a megítélésen. Az új krisztusi lelkiségi mozgalmak vagy magánkinyilatkoztatások sorsa ma is az – még ha b?velkednek is jó gyümölcsökben –, hogy saját hazájukban, saját egyházukban gyanakodnak rá a legjobban. Így igazolódik újra Jézus szava: „A prófétának csak hazájában, rokonai körében, a saját házában nincs becsülete.”
De nem kell, hogy ez így legyen! Nekünk lehet?ségünk van belépni Isten országába a Szentlélek által, hogy helyes ismeretre jussunk. Ha kérjük ?t, segít megkülönböztetni a jót a rossztól, az igazat a hamistól. Ugyanis „szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik ?t szeretik. Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is. Ki ismeri az ember bens? dolgait, ha nem a benne lakó emberi lélek? Hasonlóképpen Isten titkait sem ismeri senki, csak Isten Lelke. Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istent?l ered? Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten a kegyelemben ajándékozott nekünk.” (1Kor 2, 9-12)
Sípos (S) Gyula
