A tisztátalan érintése (Mk 5, 25-29)
Aki tisztátalan dolgot, állatot vagy embert érintett, vagy az érintette őt, maga is tisztátalanná lett és érintése tisztátalanná tett. A mózesi törvény ugyanis ezt mondja: „Vagy valaki megérint egy tisztátalan dolgot, bármi legyen is az: tisztátalan állat, tisztátalan háziállat vagy tisztátalan kisebb állat hullája, tudtán kívül maga is tisztátalan és vétkes lesz.” (Lev 5, 2) Ilyen esetekben „hozzon az Úrnak jóvátételi áldozatul az elkövetett bűnért egy nőstényt a nyájból (juhot vagy kecskét) engesztelő áldozatul, a pap pedig végezze el fölötte az engesztelés szertartását, és az megszabadítja őt a bűntől.” (Lev 5, 6) A törvény olyan komolyan vette a tisztaságot, hogy a parancsban ez áll: „Ha valaki tisztátalanságot érint, akár emberét, akár állatét, akár bármilyen tisztátalan dolgot, és utána eszik az Úrnak közösségi áldozatul felajánlott áldozatnak a húsából, azt ki kell irtani népéből.” (Lev 7, 21) Minden asszony pedig tisztátalannak számított havi vérzése idején (Lev 12, 2), ilyenkor el kellett különülnie a többi embertől, és majd csak a tisztulási szertartás elvégzése után mehetett az emberek közé – nehogy érintésével tisztátalanná tegye a tisztákat. Ha pedig „egy nőnek a szabályos időn kívül több napon át vérfolyása van, vagy a havi vérzése hosszabbá válik, akkor az ilyen vérfolyás tartama alatt éppúgy tisztátalan, mint havi vérzése idején.” (Lev 15, 25) Az ilyen asszony – de még a ruhái is, az ágy is amin fekszik! -, érinthetetlenné válik, mert tisztátalanná tesz. Olyanná válik, mint egy leprás, kitaszítottá az emberek közösségéből.
És most képzeljük el azt az asszonyt, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenved. Képzeljük el szenvedését és kirekesztettségét. Képzeljük el félelmét, ahogy rejtegeti magát, amikor az emberek közé óvakodik. Hiszen akár meg is kövezhetik! És most ez az asszony közeledik Jézushoz…
„Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult.” (Mk 5, 25-29)
A sok szenvedés bátorrá, szinte vakmerővé tette ezt az asszonyt. „Átfurakodott” a tömegen. Hitt, mert hinni akart! Hitt, mert megérezte, hogy ez élete nagy esélye a gyógyulásra. Nem gondolkodott nagy teológiai igazságokról. Nem tűnődött, hogy Jézus messiás-e, vagy csak egy gyógyító csodarabbi. Vállalta azt a kockázatot is, hogy felfedezik és megkövezik. Hiszen a törvények szerint, amikor átfurakodott az emberek között, mindenkit akit megérintett a testével vagy a ruhájával – így magát Jézust is - tisztátalanná tett!
Isten válasza lenyűgöző! Az asszony rögtön érezte testében, hogy meggyógyult. Isten az asszony kiszolgáltatottságára, szenvedésére nem a törvény betűjével, hanem annak szellemével, a Szeretet Lelke erejével válaszolt. Még csak esélyt sem adott semmilyen fontolgatásra, vádaskodásra. Nem állított el diagnózist, nem keresett – mint szokásban volt -, bűnüket a betegség mögött, hanem azonnal válaszolt: rögtön meg is szűnt az asszony vérfolyása.
Márk megmutatja, hogy Isten Fia az emberileg gyógyíthatatlan betegeket is képes meggyógyítani. Nem kínozza a betegeket, nem kér pénzt, nem okoskodik – ingyen és azonnak gyógyít. De még ennél többet is megmutat az Istent a törvény igája alá zárni kívánó írástudóknak – azt, hogy az Ő szeretete fölötte áll minden törvénynek és igazságnak. Minden tisztátalanságnak és bűnnek. (Különben hogyan is térhetnénk meg mi, tisztátalan bűnösök, ha a tökéletesen tiszta Isten le nem hajolna hozzánk?) Íme, nem a tisztátalan teszi tisztátalanná a tisztát, hanem a tiszta teszi tisztává a tisztátalant!
Ahogy Pál apostol írja majd: „A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet.” (Róm 13, 10) Az a szeretet, amelyik önmagáról elfeledkezve mindig a másik javát akarja…
Sípos (S) Gyula
