Lantosi Nóra: Retúr
Mindig az ablaknál ült. A kerekek zakatolása megnyugtatta. Retúrt vett. Ahogy suhantak a zöld mezők, a virágos fák, egyre erősebbnek érezte magát. Mire megérkezett az állomásra már mosolyogni is tudott. Megigazította a ruháját, sminkelt, éppen indult a villamos. Csak egy megálló volt, néha lesétált. Ahogy meglátta az épületet már nyirkos lett a tenyere. Találkozott a főnővérrel, nagyon szépen evett ma is Erzsikénk, időben szólt, ügyes volt, az udvarra is kimehetett.
A szobaajtónál ült a tolószékben egyedül. Te ki vagy? - kérdezte és hagyta, hogy megölelje. Kitolta a kertbe, sütött a nap, virágok mindenütt, egy csobogó is volt a padnál. Mesélt az unokákról, a munkájáról, fogta a kezét, ő néha majszolt a pogácsából, de csak morzsákat. Inkább becsukta a szemét, napozott, ritkán szólalt meg. Otthon volt gyöngyvirág, itt miért nincs, hol vannak a rózsák? Te ki vagy, mit keresel itt? Nézd, ott jön Sándor! Félóra múlva bementek az épületbe, vacsoraidő közeledett. Mindjárt hozzák a teát, biztosan lesz kalács is, gyere, ülj ide az asztalhoz. Odagurította a székkel, szalvétát, evőeszközt készített elő, ez így ment már hónapok óta, vacsora után elbúcsúzott, sietnie kellett, hogy elérje a hétórásit. Hazafelé már sötét volt, csak a fények suhantak, néha látszottak messziről a kivilágított épületek. Ferihegy után a sínek mentén a szemétkupacok között pislákolt egy kis tűz, mindjárt otthon lesz.
Megint az ablaknál ült. A kerekek zakatolása megnyugtatta. Retúrt vett. Évek óta próbált felkészülni, de a telefon váratlanul érte, jöjjön.
Mire megérkezett az állomásra már mosolyogni is tudott. Megigazította a ruháját, sminkelt éppen indult a villamos. Csak egy megálló volt, néha lesétált. Ahogy meglátta az épületet már nyirkos volt a tenyere. Találkozott a főnővérrel, nagyon rosszul van Erzsikénk. Belépett a szobába, az ágyban feküdt, egyedül. Odaült hozzá, mesélt az unokákról, a munkájáról, fogta a kezét. Te ki vagy? Hol vannak a rózsáim, a gyöngyvirágok, a Sándor? Néhány pillanat múlva becsukta a szemét, nem szólalt meg többé. A görcsös kézből nehezen szabadult, sietnie kellett, hogy elérje a hétórásit.
Hazafelé már sötét volt, csak a fények suhantak, néha látszottak messziről a kivilágított épületek. Ferihegy után a sínek mentén a szemétkupacok között pislákolt egy kis tűz, mindjárt otthon lesz.
