Miért nincs lába a kígyónak?
"A kígyó nagyon fürge állat volt, meg aztán tolakodott, nyomakodott is, így elsőnek választhatott a sátorban a lábak közül..." - Így kezdődik a "Kisvárosi történetek" legfrissebb darabja, amit most itt is teljes terjedelmében olvasni lehet:
Sípos (S) Gyula: Miért nincs lába a kígyónak?
A kígyó nagyon fürge állat volt, meg aztán tolakodott, nyomakodott is, így elsőnek választhatott a sátorban a lábak közül. Gyorsan kiválasztotta a leghosszabbakat, legkarcsúbbakat, és ringó járással sétált a mezőn, fejét büszkén magasan a többiek felé emelve. Egy idő után azonban megunta a sétálást. Arra gondolt, jobb lenne, ha a legmagasabb állat helyett inkább a leggyorsabb lenne! Ezért visszament a sátorhoz, átlépett a többiek felett és gyorsan elvett magának négy izmos lábat, a hosszúakat meg otthagyta. Azokat elvitte a következő állat, a zsiráf, így azóta is a zsiráf a legmagasabb állat a világon.
A kígyó boldogan száguldozott a mezőn a gyors lábaival, nyelvét öltögetve körbefutkározta a többieket, miközben csúfolta őket lassúságukért. Hanem egy idő után elfáradt, lepihent és arra gondolt, talán mégis jobb lenne, ha az ő lába nem a leggyorsabb, hanem a legerősebb lenne – akkor lenne csak igazán király! Így aztán újra átnyomakodott a soron és lábait gyorsan kicserélte a legerősebbekre. Az otthagyott lábakat elvitte a gepárd, így máig a gepárd a leggyorsabb állat a világon.
Most aztán igazán félelmetesen, magát peckesen kihúzva sétált a kígyó a mezőn. Akinek csak a közelébe ért, azt jól megijesztette hatalmas mancsaival! Végül mindenki elfutott előle, így egyedül maradt. Akkor arra gondolt, mégse választott elég ügyesen! Olyan láb kell neki, ami a leghosszabb, a legfürgébb és a legerősebb – akkor ő lesz a legcsodálatosabb állat a földön és mindenki rá figyel majd és az ő kedvét fogja keresni! Így aztán megint visszament a sátorhoz, ledobta erős lábait és bekúszott az ajtón, válogatni. Eldobott lábait elvitte a hatalmas grizzly medve, így aztán ő lett a legerősebb az állatok között.
A kígyót azonban a sátorban nagy csalódás érte! Már csak a sarokban árválkodott néhány hitvány kis lábacska, de különben üres volt az egész! Rögtön arra gondolt, hogy valaki elvitte, sőt ellopta a neki járó legnagyobb, leggyorsabb és legerősebb lábakat! Megfordult és kisiklott a mezőre, hogy megtalálja a tolvajt és visszakövetelhesse tőle, ami csakis az övé lehet! Így aztán az utolsó kis lábakat elvitte a zöld gyíkocska, aki most is azokon szaladgál a kövek között.
A kígyó pedig azóta is lábak nélkül csúszkál a hasán, mindenkire a nyelvét öltögeti és haragosan kutatja, kinél lehetnek az ő nemlétező lábai.
Szerdán a Sárkányszelídítők új mesesorozatához (Ármányos sárkányos) került fel egy új mese Bömbi őrség címmel (lásd: https://www.facebook.com/sarkanyszeliditok/) pénteken pedig a Kisvárosi történetek közé a fenti írás képekkel! (https://www.facebook.com/kisvarostortenetek/) Szöveg: Sípos (S) Gyula, képek: Vihart Anna.
És még mennyi minden jó található itt-ott! Jó szórakozást! :-)
