Újabb rövid történetek
Újabb rövid történetek - hogy humoros vagy sem, elgondolkodtató vagy sem... a szerző ennek eldöntését a tisztelt olvasóra bízza, hátha az megosztja vele egy hozzászólásban...
Sípos (S) Gyula: Hazai szépségápolás
Amit legelőször és a legjobb szívvel ajánlhatok, az a zsírbotox. Tessék megnézni gömbölyű hasamat, egy ránc sincs rajta – íme a zsírbotox csodálatos hatása: sima és feszes bőr! Egy szép adag sült szalonna reggelre a szegény ember jó órájában, kenyér rendesen, esetleg némi borral segítve az emésztést, de lehet katonázni is – kenyér, szalonna, hagyma késhegyen tálalva folyamatosan, sörrel is mehet -, délre leves tésztával, rendesen, tisztességesen púpozva a második féle, jó szívvel ajánlhatjuk a sült hurkát, kolbászt. Türelemmel, kitartással végezve az előírt gyakorlatokat, néhány hét alatt már látható eredményt érhetünk el! Bőrünk feszesebb lesz, ráncaink kisimulnak, arcunk pirospozsgás, egészséges színt ölt, kedélyünk megnyugszik, nem sietünk, nem kapkodunk – a zsírbotox kedvező hatásai szinte felsorolhatatlanok!
Tessék megnézni a fejem – sehol egy ősz hajszál! Talán festetem a hajam? Elképzelhetetlen! Egy férfi nem használ semmilyen kenceficét! Nem, ami megőszülne, az előtte – csodálatos fegyelmezettségről tanúságot téve - kihullik magától. Igaz, így nem beszélhetünk deresedő halántékról, de ezt hagyjuk is meg a romantikus regények ellankadt szívű olvasóinak. Mi erősek vagyunk, férfiasak, mi kopaszodunk, ahogy azt illik egy magyar munkáshoz. A sima koponya szép, a csillogó fejbőr vonzó, a női tekintet megnyugszik és elidőzik rajta, lehetőséget kínálva az ismerkedésre, beszélgetésre, egy kis kocsmai idillre – mi kell ennél több?!
Felhívnám a figyelmet, hogy a szépségápolás nem csak a szemnek, de a fülnek és az orrnak is szól! Csodálatos, férfias orgánumot alakíthatunk ki magunknak némi cigaretta és alkohol segítségével. Figyelem, a túlzásba vitt füstölés és italozás árt az arcbőrnek, ezért csak mértékkel alkalmazzuk! A kitartó, rendszeres használat – azon túl, hogy élvezetessé teszi napunkat -, megajándékoz minket azzal a rekedtes, erőteljes hangszínnel, amit semmilyen más úton nem érhetünk el!
Hasonlóképpen, magára valamit is adó férfi nem használ pacsulikat! A testnek megvan a maga természetes illata, amit kár elrontani, eltömni mesterséges büdösítőkkel. Engedjük, hogy mirigyeink és pórusaink kiválasszák azt a csak ránk jellemző, egyedi illatkombinációt, ami már messziről felhívja ránk a figyelmet.
Személyes tanácsadásért hívja területileg illetékes képviselőnket! Bízzon bennünk, velünk felfedezheti valódi önmagát, mi újjá varázsoljuk!
Sípos (S) Gyula: Úszom
Egyenletes tempóban, lassan távolodva a hajótól. Mellúszás, ha elfáradom egy kis gyors, esetleg hát. Pillangó semmiképp, attól hamar elfáradnék és leállnék, azt pedig mindenképpen el akarom kerülni.
Úszom, könnyeim lassan megtöltik a tengert.
Vidám társaság, jó buli, hétvége a jachton – ki kívánhatna ennél többet?
Már az első este beálltunk – jó zene, pia, nők, csodálatos kék ég, nyugodt tenger. Mi kell ennél több?
Aztán másnap folytattuk. Ittunk rendesen és már mindenki beállt, amikor jött a nagy ötlet: ugorjunk a vízbe és ússzunk egyet!
Otthagytunk a fedélzeten csapot-papot, poharat és nyugágyat és irány a tenger! Pontosítsunk: csapot igen, nyugágyat és poharat is, de papot azt nem.
Én lassan kászálódtam fel a törülközőről, komótosan, mackós futással eredtem a többiek után. Láttam, már csak én vagyok egyedül. Átvetettem magam a korlátos, és csak az elugrás pillanatában jutott eszembe, amikor már késő volt – a létra!
Senki nem tette ki a hajó oldalára a létrát, amin visszamászhatnánk a fedélzetre!
Körbeúsztam a jachtot – sehol semmi kapaszkodó. Ott tornyosult felettem a hajótest, a korlát elérhetetlen távolságban – halottak vagyunk, csak még nem tudunk róla.
Nem mondtam meg a többieknek, csak úszom, egyre távolodom tőlük. Még hallom a vidám nevetésüket, ahogy ugratják, fröcskölik egymást. Nem akarom elrontani az örömüket, úgyis olyan rövid ideig fog tartani. De nem akarok részt venni a felismerés pánikjában sem. A kiabálásban, egymás vádolásában, a kétségbeesésben. Csak úszom egyenletes tempóban, távolodom.
Talán ha azt hiszik, még a fedélzeten vagyok, egy darabig reményt ad nekik. Hadd kiabáljanak, az életben tartja őket.
Átfordulok a hátamra, de nem nézek feléjük. Az eget bámulom, a felhőket és közben egyenletes kar- és lábtempóval távolodom, amíg csak bírom. Könnyeim lefolynak arcomon és lassan megtöltik a tengert.
Sípos (S) Gyula: Reklám
Egyen főtt halat egyenesen a Balatonból! Természetes ízek, környezetbarát elkészítés, lebomló csomagolás! Csak most, amíg az idény tart! Ha hozzánk jön, most kényelmes úszó karosszékben emelheti rögtön tányérjára a főtt halat - az ízesítőket és az italt mi álljuk! Étkezzen ingyen luxus-üdülőhelyünkön, kellemes környezetben! Ha hozza a barátait is, önnek már a szállásért sem kell fizetnie!*
* A hirdetés nem minősül ajánlattételnek és nem teljes körű. Az ajánlat csak a szezon ideje alatt, minimum 30 celsius-fokos balatoni vízhőmérséklet mellett érvényes. Az esetlegesen előforduló halmentes időszakokért cégünk nem vállal felelősséget. Részletes információt kérjen telefonszámunkon, e-mail-címünkön, vagy keresse fel honlapunkat, a balcsiszusihusi.org elérhetőségen.
Sípos (S) Gyula: Madárka
A madárka ott körözött a feje körül. Olyan kolibriféle volt, gyorsan verdeső szárnyakkal, csak nem egy helyben lebegett, hanem körbe-körbe repült, úgy közben be-bekukucskált a férfi agyába, hátha talál valamit.
Mások talán azt mondanák, hogy a férfi csillagokat látott - egy ilyen ütéstől olykor csillag születik, az énekel is, mint a tévében, az se lenne rosszabb – de ez nem csillag volt, hanem kolibri.
Mocsok madár, mit kőrözöl!
Ekkora ütést, hogy madár essen ki az agyából, már régen kapott – gondolta. – Még jó, hogy a fészek belül maradt – tapogatta körül a fejét. – Mégiscsak fészkel még egy-két gondolat odabent! - Aztán csak nézte a madarat. Színes kis jószág volt, halványulóban. Mi lehetett? Valami fontosat csipogott, talán az élet értelméről, hogy abba kéne hagyni, vagy haza kéne menni, vagy valami hasonlót, de mire megérthette volna, huss!
Visszatalált magához.
A betonon feküdt, a kocsma előtt. Elestem – gondolta – a rohadt életbe, talán vérzik is. – Végigsimított a haján, próbált a kezére fókuszálni, vöröset nem látott, csak a sár meg víz. Lassan feltérdelt, elhasznált, elkopott, talán sohasem létezett izmai reszkettek elvékonyodott bőre alatt.
El kéne húzom innen – gondolta – mint a vadlibák, de hová?
Magához tért. A kocsmában Madonna énekelt, aztán Suzuki-reklám, füst és a nyerőgép zúgása.
Ha fel tudok kelni – gondolta -, akkor visszamegyek még egy körre.
Körbe-körbe, kismadár.
Ha nem tudok felkelni, akkor elmegyek.
Sípos (S) Gyula: Egy proton sorsa
A hidrogén atomok protonjai nyugodtan ültek a helyükön a rácsban. Talán vibráltak kicsit, ahogy elektronjuk körülrajongta őket. Eltűrték ezt szelíden, csendesen, mindenféle magamutogatás nélkül. Szép az élet, nagy a szerelem! Egy proton, egy elektron – a tökéletes egység. Kevesebb nem lehet, több meg minek!
Csak egy szerencsétlen, lepusztult csöves proton kóválygott körülöttük. Elektronját rég elvesztette – miért és hogyan szakítottak már senki se tudta, érdektelen történetük a múlt homályába veszett. Még mindig nem adta fel a reményt, hogy valahogy visszakerülhet régi társai közé a rácsba. (Hiába, pozitív töltése volt a protonnak, és bármennyire lecsúszott is, ebből nem engedett, a pozitív gondolkodás mégiscsak segíthet! Legalábbis ezt olvasta valahol.)
- Húzz innen a picsába! – mondta neki kedvesen, jóakaratúan az egyik hidrogén atom. – Értsd meg, hogy nincs helyed közöttünk! Mi rendes, kiegyensúlyozott, semleges hidrogén-atomok vagyunk, te pedig – sértésnek ne vedd -, egy lecsúszott, elektronveszített proton. Hidd el, neked is jobb lesz, ha eltűnsz innen – s szinte csak úgy mellékesen megvillantotta arany pecsétgyűrűs öklét.
El kell ismernünk, ez a proton deklasszálódott elem volt. Volt ugyan egy furcsa ízlésű neutron-haverja aki semleges volt, de ez sem segíthetett rajta. Így éldegéltek, süllyedtek elnehezülten – mit tegyünk, egy elhízott neutron sokkal nehezebb a könnyed és légies elektronoknál -, amikor!
Elérkezett a Kiválasztás Napja! Erről már rég suttogtak a jobb társaságokban. Voltak persze hitetlenek, kételkedők, de a nagy többség mindig kitartott némileg ködös hite mellett, hogy egyszer majd lesz Kiválasztás, és akkor eljön az ő napjuk és felemelkednek a legfelsőbb régiókba!
Nem így történt. Egyedül a lecsúszott, elektronja vesztett protont választották ki a neutronnal együtt. Kinevezték Deutériummá – az pedig tán még az isteni Triciumnál is nagyobb rang – és azt suttogták, hogy Nehézvíz lesz belőle. Azt pedig minden misztikus hidrogén tudta, hogy a Víz az istenség örök alapja, így hát könnyű volt kikövetkeztetni, hogy a Nehézvíz ennek szubsztanciája, örök lényege lehet csak! Barátkoztak volna már vele, követték volna, de hiába. Nehézvíz eltűnt, ők pedig ott ragadtak a rácsban.
További sorsáról semmi biztosat nem lehetett tudni. Egyesek arról suttogtak, hogy Nehézvíz részt vett abban a teremtő aktusban, ami az isteni örök Víz-szubsztanciát mintegy a bölcsek köveként arany-lánggá, Tűzzé alakította át egy Hirosima nevű város felett, az egész világmindenség dicsőségére.
„Bár ott lehettünk volna!”
Ugyan szüleik rossz szemmel nézték az új divatot, a kis hidrogén atomok mégis arról ábrándoztak, hogy egyszer ők is részt vehetnek egy ilyen óriási történelemformáló eseményen, s a bulikban csakis tűznek öltözve táncoltak a legújabb energia-löketekre.
Sípos (S) Gyula: Megfigyelés
A két csimpánz reggel óta a fa sűrű lombjai közé rejtőzve figyelte a folyó túloldalán élő embereket. Hallgatták a lármát, érezték az izzadt testek, zsíros bőrök, füstös fák, cigaretták, alkohol, műanyag, benzin és ki tudja még mi minden eltéveszthetetlen eleggyé összeálló bűzét, nézték az ide-oda sétáló, futó, integető, kiabáló embereket, gépeket, az egész összevisszaságot, ami a szemük elé tárult. A fiatal csimpánz többször is nyugtalanná vált, ment volna, de az öreg mindig visszatartotta és szinte kényszerítette, hogy szótlanul nézze tovább mi történik odaát, a letaposott földön.
Este aztán óvatosan, egy hang nélkül visszahúzódtak. Csak ekkor szólalt meg az öreg:
- Jól vésd az emlékezetedbe amit láttál és tanultál fiam, hogy soha el ne felejtsd! A buta majmokból lettek az emberek.
Sípos (S) Gyula: Az imádkozó sáska
A hím imádkozó sáska döbbenten állt a fűszálak között. A nőstény nem ette meg a párzás után – szórakozott mosollyal ránézett, majd elugrált mellőle.
Most mit tegyen?
Tétován ugrott egyet-kettőt jobbra, majd balra, inkább csak botladozott a továbbélés súlya alatt, amikor hirtelen észrevett egy másik nőstény imádkozó sáskát. Bizakodó tekintettel odaugrált, majd a nőstény passzivitásától felbátorodva akcióba lendült. A nő elfogadta, magára engedte, s miközben a hím lázasan munkálkodott, szinte szórakozott mozdulattal beleharapott és enni kezdte őt.
A hím szeme üdvözülten csillogott, potroha remegve adta meg magát a beteljesülésnek.
Sípos (S) Gyula: Változatok egy témára
1. Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. (Pál apostol első levele a korintusiakhoz, 13. fejezet 1-3 vers)
2. Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha pénzem nincsen, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha pénzem nincsen, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha pénzem nincsen, mit sem használ nekem. (George Orwell: A fikusz és az Antikrisztus, mottó)
3. Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha nem vagyok sikeres, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha nem vagyok sikeres, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha nem vagyok sikeres, mit sem használ nekem.
4. Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha a buliba egyedül megyek, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha a buliba egyedül megyek, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha a buliba egyedül megyek, mit sem használ nekem.
Ui.: A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz - sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet - kevesen vannak, akik megtalálják. (Máté evangéliuma, 7. fejezet 13-14. vers)
