Hétszünyű Koponyányi Manyók, a Fenevad
Egy történet a Mózes botja novelláskötetből, a Totemek ciklusból:
Sárkány a tetejetlen világfa tetején épített magának fészket, onnan irányította birodalmát. Minden totemnek helyet adott a világfa különböző részein, ágai között és odvaiban, hogy szem előtt legyenek és bármikor utasíthassa őket. Azok pedig félve-remegve jöttek hozzá és örültek, ha visszamehettek népeik közé, ahol ők uralkodhattak.
A Sárkány pedig körüljárta a földet jobbról balra és balról jobbra, lentről felfelé és fordítva, amikor csak kedve tartotta. Amikor azonban a fészkén pihent, akkor legtöbbször felfelé hallgatózott, az egek egei felé, hogy kifürkészhesse az Égi Atya titkait. Így szerzett tudomást arról is, hogy az Atyának bajnokai fognak születni a földön az emberizingek között, akik felveszik majd a harcot ellene.
A Sárkányt elöntötte a harag, a félelem és a gyűlölet, mert megértette, hogy birodalmát bármikor megtámadhatják, s ha legyőzik, hatalmát veszítheti. Bajnokra van szüksége – de ki legyen az? A totemek mind gyengébbek nála, s azokat különben is bármikor harcba küldheti bárki ellen. Az erősnek erősre van szüksége! Elhatározta hát, hogy bajnokot szül magának.
A tetejetlen világfa tetején, fészkében, magát mindenkitől féltékenyen elzárva hozott világra egy tojást a nagy Sárkány. Ezt dédelgette, melengette és naphosszat duruzsolt neki, átadva a tojásban rejtőzőnek minden erejét és hatalmát.
Amikor megérett az idő, feltört a tojás és előbújt belőle Hétszünyű Koponyányi Manyók, a Fenevad. Kinézetre csak akkora volt, mint egy koponyányi méretű kisördög. Sötét arcán Hétszünyű szakáll nőtt, abban hordta a Sárkánytól kapott minden erejét. A szakáll körbefonta egész testét és hét ágra bomolva őrizte a hét erejét, amivel legyőzhetett minden teremtett lelket a világban. Az egyik ág neve kevélység, mert a Sárkány volt a legbüszkébb, legrátartibb lény mindenek között, és ezt átadta fiának is. A másik ág neve fösvénység, mert bár a Sárkányé volt az egész világ, nem osztozott rajta senkivel. A harmadik ág neve a bujaság lett, mert a Sárkány sóvárogva vágyott mindenre, és mindent magáévá tett, amit csak a kezei közé kaparinthatott. A negyedik ág az irigység, mert a Sárkány irigyelt mindenkitől mindent, ami azoké lehetett, az ötödiké torkosság, mert soha nem ismert mértéket semmiben. A hatodik ág a harag, a Sárkány szívében izzó gyűlölet, ami kiárad az egész világra, a hetedik pedig a jóra való restség, mert se a Sárkányban, sem a Fenevadban nem volt egy cseppnyi jóság sem.
A Sárkány Hétszünyű Koponyányi Manyóknak nevezte fiát, de a totemek egymás között csak Fenevadnak hívták gonoszsága miatt. Beköltözött lakásaikba, megkérdőjelezte tekintélyüket, bosszantotta és vádolta őket… addig-addig, hogy az Állatok végül panaszra mentek a Sárkányhoz. Az egy darabig védte, tutujgatta fiát, de amikor a Fenevad már vele szemben is megengedett magának némi csínyeket, gyorsan határozott. Manyóknak onnantól kezdve a Világfa gyökerei között kellett lakoznia. Megkapta a felügyeleti jogot az alsó világ egésze fölött, de csak a Sárkány engedélyével jöhetett fel a világfa törzsén.
A Fenevad külön feladatot is kapott: meg kellett akadályoznia, hogy az emberek, akik felfedezték a Világfát, feljussanak annak a tetejére és esetleg áttörjenek az egek egéig. Ezért Manyók a szakállát, mint ragadós pókhálót, lépes madárcsapdát szétterítette a földön és a világfa törzsén, azzal fogdosta össze a túl merész embereket. Nem is tudta legyőzni Hétszünyű Koponyányi Manyókot senki élő emberfia egészen addig… - de ez már egy másik történet.
(Sípos (S) Gyula: Mózes botja - a könyvről bővebb felvilágosítás itt: https://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink/12976-mozes-botja )
