Szépségverseny az erdőben
Rajzversenyt szerveztünk az iskolában az 1-2. osztályos gyerekeknek. Ezt a mesét írtam hozzá, ez alapján kellett rajzolni:
Sípos (S) Gyula: Szépségverseny az erdőben
Szép őszi reggel volt, amikor az állatok elhatározták, hogy szépségversenyt rendeznek az erdei tisztáson. Zsűrinek a mindent tudó Bagoly bácsit kérték fel, aki a tisztáson álló hatalmas tölgyfa odvában lakott, majd szétszéledtek, hogy mindenki felkészülhessen, kicsinosíthassa magát a nagy megmérettetésre.
A páva a patakpartra sietett, hogy vizet permetezve a színes farktollaira, azok még szebben ragyogjanak. Nem vette észre, hogy forgolódása közben a lábával belelökte a vízbe a parton napozó csiga-bigát.
- Segítség – kiabált a csiga -, lehúz a házam a víz alá, elsodor az áramlás, soha sem fogok kijutni innen! – De a páva nem törődött vele.
- Miért nem figyeltél jobban – vetette oda neki -, hiszen láttad, hogy jövök! Fontos fellépésem lesz hamarosan, meg kell nyernem a szépségversenyt, nem érek rá veled foglalkozni!
Nagyon nagy baj történhetett volna, ha nem repül arra a szürke kis veréb, aki meghallotta a csiga-biga kiáltását. Egyenesen a vízbe vetette magát, kis lábait megvetette a sáros talajon, majd a csiga házának nekifeszülve kitolta azt a vízből.
Igyekezett a róka koma is, egyenesen a legnagyobb vadrózsa bokorhoz.
- Ezek a tüskés ágak pont jók lesznek nekem fésűnek – gondolta -, hogy gyönyörű vörös bundámat, hosszú lompos farkamat fényesre fésüljem és megnyerjem a szépségversenyt.
A vadrózsa bokor alatt egy sünkölyök szunyókált. Róka koma durván belökte őt a bokor sűrűjébe:
- Ne foglald itt a helyet, amikor nekem ilyen fontos teendőm van!
Még az elhasznált tüskés ágakat is rádobálta! Szegény süni teljesen belegabalyodott a bokorba és sehogyse tudott kiszabadulni. Még akkor is ott küszködött, kapálózott, amikor a vizes és sáros kis veréb arra repült.
-Segíts rajtam kis veréb – kiáltott fel a sün kölyök -, mert különben itt ragadok a bokorban!
Koszos volt a kis veréb, pihenni és tisztálkodni akart, hiszen ő is készült volna a szépségversenyre, de úgy megsajnálta a kis sünit, hogy mégis leszállt mellé, és csőrével óvatosan leszedegette róla a ráfonódó tüskés ágakat.
Macit nem érdekelte a szépségverseny. Tudta ő magáról, hogy ő a legerősebb és legszebb az egész erdőben, verseny nélkül is. Inkább elindult az orra után, mert finom mézillatot érzett, s mindenképp be akart lakmározni belőle. Azt remélte, hogy a méhecskék kint gyűjtik a virágport az utolsó őszi virágokról, így nyugodtan csenhet tőlük egy adaggal. Amikor azonban megtalálta a kaptárjukat, látta, hogy azok otthon szorgoskodnak, de már nem tudta leállítani magát. Odarohant, kikapott egy lépes mézet a kaptárból, betömte a szájába, és már futott is. A méhek se voltak restek, repültek utána, s csípték, ahol érték! Jaj, bánta már a maci a falánkságát, fájt a füle, orra, mancsa, de nem volt menekvés! Végül elfeküdt a földön és nyöszörgött, a méhecskék pedig csak támadták, egyre nagyobb fájdalmat okozva neki. Talán nagyobb baj is történhetett volna, ha nem repül arra a szürke kis veréb, aki megsajnálta a nagy mamlaszt, körülrepdeste őt, s szárnyaival hessegette a támadókat. Közben halk hangon csiripelt, hogy megnyugtassa a méheket, és vigasztalja a mackót is.
Hamarosan felsorakoztak az erdei tisztáson az állatok. A bölcs bagoly a nagy tölgyfa odvából nézett végig rajtuk. Szépek voltak mind, nagyon szépek! A pávának színesen csillogtak a tollai, és a róka szőre is úgy fénylett, hogy elcsúszott rajta a napsugár. Őz bátyó szarvai soha nem voltak még ilyen hegyesre köszörülve, nyúl úr fülei mintha minden eddiginél hosszabbak lettek volna, szarkáné asszonyság nyaka körül pedig egy csillogó nyaklánc díszlett.
-Szépek vagytok mind – mondta a bölcs bagoly -, az én szemem azonban mindent lát, belát a szőr mögé, toll alá, s azt választom, aki nem csak kívül, de belül is a legszebb! No nézzük csak! Itt látok én mindenkit – de hol bujkál a szürke kis veréb?
A kis veréb szégyenkezve bújt elő a vaddisznó háta mögül. Teste sáros a patakparttól, tollai töredezettek a vadrózsa tüskéitől, arca, szeme duzzadt vörös a méhek csípéseitől. A többi állat gúnyosan nézte, hisz magát mind szebbnek gondolta nála.
-No lám csak – mondta a mindent tudó bölcs bagoly -, hát te hogyan kerültél ilyen állapotba?
Mit tehetett mást, a kis veréb elmesélte, hogyan mentette meg a csigát, a sünit és a macit. Története közben egyre jobban elcsendesült az erdő, lesütötték szemüket az állatok. Szégyellte már magát a páva és a róka, de ami történt, megtörtént.
-Úgy látom, most már kihirdethetem a szépségverseny eredményét – szólt a bölcs bagoly. – A legszebb az lett közülünk, akinek nem csak a teste, de a szíve-lelke is szép. A győztes a szürke kis veréb!
