Clyde Lee Herring: Ne szakíts félbe, Uram, imádkozom!
Ember: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...
Isten: Tessék!
E: Ne szakíts félbe, kérlek! Imádkozom.
I: De hisz éppen megszólítottál.
E: Én megszólítottalak? Á - tulajdonképpen nem. Az ima szól így: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...
I: No tessék, már megint! Te hívsz engem, hogy beszélgessünk egy kicsit, nem? Tehát miről van szó?
E: Szenteltessék meg a Te neved...
I: Komolyan gondolod?
E: Mit?
I: Valóban meg akarod szentelni a nevem? Tudod, hogy mit jelent ez tulajdonképpen?
E: Azt jelenti... azt jelenti... A csuda vigye el, mit tudom én, mit jelent! Honnan tudjam?
I: Azt jelenti, hogy meg akarsz tisztelni, hogy én neked egyedülállóan fontos vagyok, hogy számodra a nevem értékes.
E: Igen, ezt értem. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is...
I: Teszel ezért valamit?
E: Hogy a Te akaratod teljesüljön? Természetesen! Rendszeresen járok istentiszteletre, egyházi adót fizetek, ha valamire gyűjtenek én is adakozom, megtartom a böjtöt, és szoktam imádkozni is...
I: Én többet akarok; hogy az életed rendbe jöjjön, hogy a szokásaidat, melyek mások idegeire mennek elhagyd. Azt akarom, hogy a betegek meggyógyuljanak, az éhezők ételhez jussanak, a szomorúakat megvigasztalják...
E: Miért éppen nekem mondod ezt? Mit gondolsz, hány gazdag képmutató ül a templomban? Nézz csak körül!
I: Bocsáss meg! Azt hittem, te valóban azért imádkozol, hogy legyen meg az akaratom. Ez ugyanis egészen személyesen annál kezdődik, aki ezt kéri.
E: Ez világos. Imádkozhatom most tovább? Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...
I: Ember, máris túlságosan kövér vagy! Kérésedben a kötelezettség is benne rejlik, hogy valóban tegyél valamit azért, hogy a világ millió éhezője naponta kenyérhez jusson.
E: És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek...
I: És Jancsi?
E: Jancsi? Ne kezdd el most már őt is! Nagyon jól tudod, hogy valahányszor találkozunk, olyan szemtelen, hogy dühöngeni kezdek. És ő is tudja ezt. Nem vesz komolyan, mint munkatársát, és egyáltalán, az idegeimen táncol ez az alak...
I: Tudom, tudom! És az imádságod?
E: Nem úgy értettem!
I: Legalább becsületes vagy. Örömet szerez neked, hogy ilyen sok keserűséggel és ellenszenvvel rohangálsz a világban?
E: Beteggé tesz.
I: Meggyógyítlak. Bocsáss meg Jancsinak, és én megbocsátok neked.
E: Hm... Nem tudom, hogy rá tudom-e szánni magamat.
I: Segítek neked!
E: És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól...
I: Nagyon szívesen. Kérlek, kerüld azokat a személyeket és helyeket, ahol kísértésbe kerülhetsz!
E: Hogy gondolod ezt?
I: Hiszen ismered gyenge pontjaidat! Udvariatlanságod, magatartásod az anyagiakban, agresszió, nevelés. Ne adj lehetőséget a kísértésnek.
E: Azt hiszem, ez életem legnehezebb Miatyánkja. De most van először köze a mindennapi életemhez.
I: Remek! Imádkozd nyugodtan végig!
E: Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
I: Tudod mi a legjobb? Az, hogy ha olyan emberek, mint te, elkezdenek engem komolyan venni, igazán imádkozni és az én akaratomat tenni, akkor aztán észreveszik, hogy mindaz, amit az én országom eljöveteléért tesznek, őket magukat is boldoggá teszi!
E: Uram, lássuk, mit tudunk kihozni belőle, jó? (megvalósítani)
I: Igen, lássuk.
