Sípos (S) Gyula: Szeretetláng mesék - 3. történet
Harmadik történet, amiben hőseink megküzdenek a haragvó szörnyeteggel és legyőzik azt.
Telt az idő, egyik nap a másik után, a két testvér pedig csak ment előre, reggeltől estig. Ha Mezők Lilioma elfáradt, Égi Sas a karjaiba kapta és úgy vitte tovább. Amikor pedig rájuk esteledett, Mezők Lilioma készített egyszerű, de tápláló és finom ételt azokból a magokból, gyümölcsökből, amiket útközben gyűjtögetett.
Olykor egy-egy kis tanyához értek, ahol szegény emberek művelték kevéske földjüket. Ilyenkor beálltak segíteni, cserébe pedig a háziak megosztották velük ételüket, italukat. Attól azonban mindannyian óva intették a két testvért, hogy tovább menjenek előre.
-Nincs ott már semmi, csak szélhordta pusztaság és por, amit a szél befúj a szemetekbe, szátokba. Egy gonosz, nagyerejű bajnok él ott, s az elüldöz mindenkit, aki csak arra téved. Vigyázzatok, mert ha meglát benneteket, rögtön rátok támad!
Egymásra nézett a két testvér, s megértően bólintottak. Hiszen pont ezt keresték, erre számítottak! Sejtették, hogy a Nagy Sárkány egyik szolgája lehet az, aki így pusztítja az életet maga körül. Megköszönték hát a jó tanácsot és a féltő szavakat, de nem engedték, hogy a félelem visszahúzza őket, hanem bátran indultak tovább.
Egyik reggel épp egy dombra kapaszkodtak fel, s amikor megálltak a tetején pihenni, már látták, hogy célhoz értek. A domb alján, a pusztaság közepén magas kőfallal körülvett ház állt. A kőfal előtt árok, az árkon túl tüskés bozót, hogy senki a házat észrevétlen meg ne közelíthesse, vagy be ne juthasson az épületbe. Kint a réten pedig egy vastag fapózna meredt az égbe, s egy páncélba öltözött ember azt ütötte, csak úgy gyakorlásképp karddal, buzogánnyal, s közben ordított, ahogy csak a száján kifért:
-Most véged, te töpörtyű, meghalsz, kis nyámnyila, fejed veszem véznaság!
Mi lehet abban a házban, amit ilyen nagyon kell védeni? – tűnődött a két testvér, miközben leereszkedett a dombról, egyenesen a hadakozó férfihoz. Ott aztán Égi Sas nagy levegőt vett, és hangosan köszöntötte:
-Jó napot vitéz úr, ki ellen készül ilyen nagy buzgalommal!
A férfi meglepődve eresztette le a karját, megtörölte izzadt homlokát, s akkor válaszolt:
-Hát nem tudjátok, milyen kutyavilág van errefelé? A sok semmirekellő csak lustálkodik, szervezkedik, nyafog, hogy nem bírja az éjt nappallá tévő munkát, meg nyiszog a kevés étel miatt. De én odamegyek, aztán szétütök közöttük! Amelyik csak felemelni meri a fejét, annak már vége!
-Nem lenne jobb – kérdezte szelíden Mezők Lilioma -, ha inkább több ételt kapnának és pihenésre is jutna idejük a munkásoknak? Akkor biztosan szívesebben dolgoznának!
-Még hogy pihenés? Ezek mind lógósok, hazugok, lusták, gyűlölöm őket!
Látta a két testvér, hogy ezt a haragvó férfit józan ésszel nem lehet meggyőzni. Így aztán mást találtak ki.
-Vitéz uram – mondta Égi Sas -, látom, hogy te nagyobb is, erősebb is vagy nálam, húgomról nem is beszélve. Mégis párbajra hívnálak, de nem akármilyenre! Itt ez a puszta föld. Holnap reggel álljunk neki, szántsuk fel, kerítsük körbe, s vessünk belé magot. Amelyikünk egy nap alatt nagyobb területet művel meg, az lesz a győztes. Ha te leszel, szolgáid leszünk, de ha én, akkor egy napig pihenhetünk a házadban.
A férfi megvetően végignézett Égi Sason, s nevetett:
-Ki vagy te, pilincka ember, hogy velem vetélkedj? De hogy lásd, én nem félek semmitől, legyen hát. Szolgáim lesztek mind a ketten!
Másnap reggel kiálltak a pusztaság egy-egy sarkára, aztán belevágták a kardjukat a talajba, s munkához láttak. A gonosz bajnok nekiiramodott, s kardjával mély árkot húzva gyorsan haladt előre. Hamarosan nagy előnyre tett szert. De hosszú volt ám a nap! Égi Sas szépen, nyugodtan, egyenletesen dolgozott, erejét jól beosztva. A nap közepére utolérte, majd el is hagyta fáradtan lihegő vetélytársát, aki hiába igyekezett, utolérni már nem tudta.
Hű, de mérges volt a vesztes! Ordított, szidott mindenkit, kardját földhöz vágta - de a testvérpárt a házba mégis csak be kellett engednie. Ahogy azok beljebb kerültek a kapun, Mezők Lilioma máris ráfordította a reteszt az ajtóra, hogy a fenevad – mert sejtették, hogy ő lehet az -, ne jöhessen utánuk. Akkor aztán fáklyafénynél újra munkához láttak. Végig járták a szobákat, keresve a nagy sárkány sátorcövekét, de semmit sem találtak. Akkor a fiú azt mondta testvérének: öntsük fel vízzel a szobák padlóját, s nézzük meg, hol szivárog el a víz. Ahol utat talál magának, ott lesz a rejtekajtó!
Tetszett a lánynak az ötlet, szaladt a vödörért, öntötték a vizet, s lám! A harmadik szobában csakugyan elfolyt a víz a sarokban. Nekifeszítette Égi Sas a kardját a résnek, és felpattintotta a csapóajtót. Bizony, alatta pedig ott volt az irdatlan cövek, rajta az írás: Harag!
-Megtaláltuk! – sóhajtották. De most jött csak az igazi munka! Ásták, kaparták sebesen, mert ha virradatra ki nem húzzák onnan, bejön Harag, a magát bajnoknak álcázó fenevad, s akkor hiába volt minden.
Éppen hogy sikerült. Amikor kirántották a földből, nagy dördülés, ordítás, sivítás hallatszott, s a kőház roskadozni kezdett. Szaladtak ki, rájuk ne dőljön az épület! Látják ám, hogy a Fenevad épp elfüstöl a levegőben. Kivilágosodott az ég, hamarosan az eső is megeredt, s a frissen felszántott földből előbújtak az első kis zöld hajtások.
Kedves Mindenki! Terveink szerint tavasz végére, nyárra jelentetnénk meg a Szeretetláng meséket egy kötetben. Ez sajnos elég drága mulatság, ezért örömmel veszünk minden támogatást! A segítők nevét megjelentetjük a könyvben és természetesen ajándék könyvet is kapnak. Támogatást lehet küldeni az alapítványunk számlaszámára (Szeretet Földje Közhasznú Alapítvány számlaszáma:10700268-04975106-51100005), vagy az én címemre (Sipos Gyula, 2045 Törökbálint, Templom u. 13.) Hálás köszönettel: Sipos Gyula
