Sípos (S) Gyula: Szeretetláng mesék - 2. történet
Második történet, amelyben hőseink megtalálják és legyőzik az első fenevadat.
Mezők Lilioma és Égi Sas, a két testvér a szép szarvas hátán lovagolva egyre szomorúbban tekintett körül a vidéken. Szürke por kavargott a levegőben, nehézzé téve még a légzést is. A fák levelei sárgultan csüngtek ágaikról, elszáradt fű borította a talajt. Még csak néhány napja vándoroltak, amikor a szarvasukat is el kellett engedniük, hogy visszatérjen az erdőbe, ahol még ennivalót találhat magának.
Az ő ételük is fogyóban volt, akármilyen takarékosan bántak vele. Tudták, hogy így lesz, s azt is, hogyan orvosolhatnák ezt a bajt. Segíts, s akkor neked is segítenek! Ahány házzal, ahány emberrel találkoztak, rögtön azt nézték, mivel segíthetnék őket. Az egyik helyen a kidőlt-bedőlt kerítést javították meg, a másik helyen felásták a kertet. Hol vizet hordtak egy távoli kis patakból, hogy legyen mivel öntözni, hol elringattak egy sírós kisbabát, hogy anyukája is pihenhessen egy kicsit. De meg is hálálták az emberek a jóságukat!
Megosztották velük ételüket, szállást adtak nekik éjszakára, s nem fukarkodtak az útbaigazítással és a jó tanácsokkal sem. Főleg pedig azt mondták: erre ne menjetek tovább, mert ha tovább mentek, halál fiai vagytok! Arra nincs már más, csak a kietlen sivatag, s annak közepében egy fenevad! Aki csak arra ment, soha nem tért vissza!
Na, ugyan jónak mondták! Hiszen ők épp azért keltek útra, hogy megtalálják a gonosz jószágokat és legyőzzék azokat! Nem is hátráltak egy kicsit sem, hanem egymást biztatva, még gyorsabban igyekeztek céljuk felé! El is értek a sivataghoz. Látták, hogy az ég alján füst bodorodik. gondolták, arra lehet a fenevad fészke, hát elindultak felé.
Ahogy közelebb értek, látják ám, hogy az csak egy rozoga házacska. Körülötte széthagyott szerszámok a földön. Egy kis tűz fölött kondér lóg, abban valami étel rotyog, de szagából ítélve már félig odaégett. Mellette pedig egy rongyos öregember alszik, nehéz subáját magára húzva.
Mezők Lilioma odaszaladt, s lekapta a tűzről a bográcsot, Égi Sas pedig a szétszórt holmikat kezdte összeszedegetni. A zajra felébredt az öreg is, nagyot nyújtózkodott, s kikukucskált a bundája alól:
- Hát ti kik vagytok? Aztán mit tesztek-vesztek itt körülöttem? Hagyjad csak fiam azokat a szerszámokat, jó helyen vannak azok ott, nem viszi el azokat innen senki! Inkább pihenjetek, aludjatok, hisz látom, hogy rátok fér!
- Édes bátyám – mondta Égi Sas -, majd pihenünk, ha rendet raktunk! Nézd csak, húgom, Mezők Lilioma épp azon szorgoskodik, hogy valamit megmentsen az ételedből!
Az öreg dörmögött valamit a gubancos szakállába, rájuk hagyta a dolgot, de segíteni nem állt be közéjük. Inkább azt hajtogatta, hogy elég már a nagy nyüzsgésből, hagyják a munkát, ráérnek arra holnap is. Amikor aztán már a kalyibáját akarták rendbe hozni, tiltakozott:
- Én így szeretem, nem kell azzal semmit se tenni! – S hogy nyomatékot adjon szavainak, berohant a szobába, levetette magát az ágyra, s onnan kiáltott ki: azonnal fejezzétek be ezt a nagy szorgoskodást, engem csak zavartok vele! Hagyjatok békén, menjetek el, máshol dolgozzatok!
Furcsállotta a két testvér az öregember szavait, de ha már ott voltak, kitakarítottak és szép rendet raktak. Kérdezni azonban hiába kérdezték a fenevadról, azt mondta, hogy olyanról még sohase hallott, itt nincs semmi ilyesmi. Menjenek el és másfelé kérdezősködjenek!
Közben beesteledett. Étellel nem kínálták őket, helyet nem adtak nekik, így Mezők Lilioma és Égi Sas korgó gyomorral ült le a házacska oldalába, hogy ott pihenjenek. A házból hamarosan hangos horkolás hangja szűrődött ki, s valami szúrós füst szivárgott az ablak résein át. A testvérek azt hitték, tán valami kigyulladt odabent, így bementek, hogy ha baj van, megmenthessék az öregembert.
Uramatyám, mit láttak! A sarokban az ágyon nem egy idős férfi feküdt, hanem egy loncsos szőrű, bozontos szörnyeteg. Alvás közben lehullott róla az álca, s lám, ő volt az egyik fenevad, akit kerestek!
Égi Sas gyorsan lekapta a válláról a pokrócot, amit egykor a szarvas hátára terítettek, s abba belehengergette a fenevadat, majd a kantárral jó erősen összekötözte, hogy az mozdulni se tudjon. Hiába nyöszörgött, hiába rimánkodott, onnan nem szabadulhatott! Amikor aztán odébb gurigatták, akkor vették észre, hogy nem is ágyon feküdt, hanem egy hatalmas cövek tetején, ami olyan hosszú és széles volt, mint egy jól megtermett ember ágya.
- Ki kell ásni – kiáltotta Mezők Lilioma -, ez az egyik cövek, ami a világot beborító sátrat tartja!
Mondani se kellett, Égi Sas már ugrott is az ásóért, s ásta, túrta, dobta a földet, mélyítette a gödröt derékig, embernyi mélyig, majd kétemberesre, mire a szörnyű cöveket mozdítani tudták. Akkor aztán ketten összefogva kirántották a földből.
Éles sikoly rengette meg a ház falait. A fenevad eltűnt, s vele együtt a romos ház is. Csak az óriási cövek maradt, oldalába égetve a szörnyeteg neve: Lustaság.
A sivatag felett pedig kivilágosodott az ég és megeredt az áldó eső, életre keltve a földben szunnyadó magvakat.
- Édes húgom – mondta Égi Sas -, eggyel megvolnánk a hétből. A világ kicsit talán szebb és jobb lett. De még hátra van másik hat fenevad, és a nagy sárkány.
- Induljunk – bólintott rá Mezők Lilioma, s bátyja kezét megfogva rálépett a tovább vezető útra.
Kedves Mindenki! Terveink szerint tavasz végére, nyárra jelentetnénk meg a Szeretetláng meséket egy kötetben. Ez sajnos elég drága mulatság, ezért örömmel veszünk minden támogatást! A segítők nevét megjelentetjük a könyvben és természetesen ajándék könyvet is kapnak. Támogatást lehet küldeni az alapítványunk számlaszámára (Szeretet Földje Közhasznú Alapítvány számlaszáma:10700268-04975106-51100005), vagy az én címemre (Sipos Gyula, 2045 Törökbálint, Templom u. 13.) Hálás köszönettel: Sipos Gyula
