Sípos (S) Gyula: Szeretetláng mesék - 1. történet
Első történet, amelyben a nagy sárkány sötétbe borítja a földet, hőseink pedig útnak indulnak, hogy megmentsék a világot.
Mindez akkor történt, amikor a világ még fiatal volt. A Nap fényesen sütött és a gyümölcsfák évente kétszer érleltek termést. Az emberek és állatok együtt éltek és szerették egymást. A szívükben a szeretet kis lángja égett, és ez a szelíd fény kedvessé, barátságossá és megértővé tette őket.
Mindenki boldog volt, kivéve a nagy sárkányt, akinek a szívfényét kioltotta a gyomrában egyre erősebben lángoló harag tüze, és dühösen figyelte az élete maga körül. Haragudott az emberekre, amiért olyan békések voltak, és az állatokra, akik vidáman ugráltak a mezőkön. A növényeket túl színesnek találta és a Nap és a Hold is túl fényesen világítottak szerinte.
Végül dühében iszonyú tervet eszelt ki. Barlangjában egy hatalmas sátorponyvát készített, és egy éjjel, amikor senki sem figyelt, a világ fölé borította. Hét sarkánál fogva hét cövekkel a földhöz erősítette és hét fenevadat rendelt őrzésükre. A nyolcadik cövek köré pedig ő maga tekeredett, s nyomta, nyomta egyre mélyebbre a talajba.
Szomorú, szürke idők jöttek. A Nap és a Hold csak sápadt foltként derengett át a sötét takarón, a csillagok pedig egyáltalán nem látszottak. A virágok lekókadtak, a fák alig-alig hoztak termést, az emberek pedig keserűek, veszekedősek lettek. Mindenki félt, rejtőzködni kezdett, ha épp nem üldözte és verte a másikat.
Élt ebben az időben egy szegény család az erdő szélén. Az apa és anya nem engedtek a sötétség nyomásának, összetartottak, és szeretetben nevelték két gyermeküket. A testvérek pedig mindent megbeszéltek egymással, békében játszottak és azt nézték, hol segíthetnének szüleiknek. Olyan szépen éltek, hogy körülöttük még a levegő is tisztább volt! Az égbolt világosabb, a fák több termést hoztak, a mező állatai pedig köréjük heveredtek.
Egyik nap aztán a fiú, akit Égi Sasnak hívtak, így szólt lánytestvéréhez, Mezők Liliomához:
- Nem mehet ez így tovább! Nem tudom tovább nézni, ahogy a sötétben romlik, pusztul a világ. Elmegyek, kikutatom a baj okát, és meggyógyítom a világot!
Mezők Lilioma így válaszolt:
- Édes bátyám, Égi Sas, hiszen tudjuk, mi a baj oka. A Nagy sárkány volt az, aki féltékenységében és haragjában ellopta a Nap fényét! Ő volt, aki takarót borított a világ fölé, hogy alatta senyvedjünk. Erős karókkal rögzítette a földhöz és fenevadakkal őrzi, hogy senki ki ne húzhassa azokat.
- Tudom én azt, édes húgom, Mezők Lilioma! De mégsem nézhetem tovább, ahogy szegény szüleink beleőszülnek a nyomorúságba! Ha nem történik változás, az emberek maholnap úgy egymásnak esnek, hogy darabokra szakítják a világot! Valamit tennünk kell! Én elmegyek, megkeresem a fenevadakat, megbirkózom velük, aztán a sárkánnyal is, és addig nem nyugszom, míg újra világosság nem lesz a földön!
Tetszett a beszéd a lánynak, de féltette a bátyját, hát ezt mondta neki:
- Elmehetsz, nem bánom, de csak úgy, ha én is veled tartok! Kettő több mint egy, összefogva erősebbek és ügyesebbek is vagyunk. Ha együtt megyünk, győzhetünk!
Így is történt. Összecsomagolták az útra, amire szükségük lehetett és illendően elbúcsúztak szüleiktől. Azok sírtak egy kicsit, de látva elszántságukat, útnak engedték őket. Akkor Égi Sas füttyentett egy nagyot. Hamarosan egy hatalmas agancsú gímszarvas kocogott hozzá az erdőből. Annak hátára pokrócot terítettek, felültek rá és útnak indultak. Menet közben Mezők Lilioma egy bátorító, kedves, szelíd dalt énekelt, de olyan szépen, hogy a virágok felemelték fejüket, az állatok közelebb húzódtak hozzájuk és az emberek szívében remény ébredt. Amerre elhaladtak, a régi béke nyugodott meg a földön és mintha kicsit még kis is világosodott volna.
Kedves Mindenki! Terveink szerint tavasz végére, nyárra jelentetnénk meg a Szeretetláng meséket egy kötetben. Ez sajnos elég drága mulatság, ezért örömmel veszünk minden támogatást! A segítők nevét megjelentetjük a könyvben és természetesen ajándék könyvet is kapnak. Támogatást lehet küldeni az alapítványunk számlaszámára (Szeretet Földje Közhasznú Alapítvány számlaszáma:10700268-04975106-51100005), vagy az én címemre (Sipos Gyula, 2045 Törökbálint, Templom u. 13.) Hálás köszönettel: Sipos Gyula
