Egy kis lazítás: napi firkák
Az utolsó trükk, Cicaharc, Szivárvány, Tócsa, Télapó itt van, Pom-pom - képek és szövegek, tessék parancsolni:
(Az utolsó trükk)
A Trükkmester legendás pisztolyhős volt a vadnyugaton, akinek utolsó párbaját máig mesélik. A Trükkmester ugyanis szerencsekártyás volt, a legnagyobbak közül. A postakocsi-útvonalakon végigjárta a szalonokat és kaszinókat és kártyázott. Ha nyert, rendben volt minden. De ha veszített – akkor bizony bajba kerültek a partnerei. Amikor pisztolyát előkapva átnyúlt az asztalon a nyerő játékos lapjáért és felemelte – ez volt a te lapod? -, az okosabbak máris kihúzódtak pisztolya lőtávolából. A Trükkmester ugyanis villámgyorsan ki tudta cserélni a lapokat, majd a másikat csalással vádolta. Pénzét elvette, s az örülhetett, ha ép bőrrel megúszta. Így volt ez évekig, mígnem az utolsó alkalommal utolérte őt bűnei súlya. Kártyapartnere ugyanis a Láthatatlan Ember – pontosabban a Láthatatlanná Válni Tudó Ember -, volt, ámbár ebből semmi sem látszott, míg látszott és játszott. Amikor azonban a Trükkmester előkapta a hatlövetűt és a káró 4-est, a Láthatatlanná Válni Tudó ember kérdőn felhúzta a szemöldökét – I-i-i-igen? -, majd mire a csaló lőni tudott volna, eltűnt. Ez persze nem akadályozta meg a Trükkmestert abban, hogy tüzeljen, de csak a levegőt lyuggatta szét, majd betört fejjel az asztalra hanyatlott, mögötte pedig előtűnt a láthatatlan Ember, kezében a véres whiskey-s palackkal. A káró négyest azóta is szerencsés lapnak tartják a kártyázók, s aki azt kapja, annak jár egy kupica tömény a többiektől…
(Cicaharc)
Tisztelt Képviselők, Nagy- és Kiscicák, Véreim!
Felszólalásomban egy lappangó, ám súlyos veszélyre szeretném felhívni figyelmüket, amely egész kultúránkat fenyegeti. A szolgálatunkban álló emberekről van szó, természetesen. Bizonyos értelemben nem lehet panasz rájuk, hiszen igyekszenek, hogy gazdáikat ügyesen kiszolgálhassák: illatos almot hoznak alánk, szélesedik az ételválaszték, macskahotelek épülnek… mindez azonban csak elfedi azt a súlyos tényt, hogy közben alattomos módon egész életmódunkat támadják. Tisztelettel kérdezem: hová tűntek a kötögető anyókák? Hol készülnek a kötött pulcsik, mert a lakásainkban biztos nem! Nincsenek többé szatyorból kikandikáló színes gombolyagok, amelyek fejleszthetnék gyermekeink kognitív képességét és mozgáskoordinációját. Veszélyben van évszázados kultúránk, és – kinyávogni is alig merem -, szinte gúnyt űznek belőlünk! Velem megtörtént egy reggel, hogy az ágyam mellett egy színes kockát találtam – egy kockát! Színes gombolyagok, fonalak, labdák helyett egy kockát! Mi ez, ha nem felháborító pimaszság és lázadás egész létünk ellen? Nem, ez nem mehet így tovább, oroszlánokként kell küzdenünk és helyreállítanunk régi rangunkat, ami az ősi Egyiptom óta megillet minket! Kérem, aki egyetért velem, emelje fel a farkát!
(Szivárvány)
Az Angyalok Vészhelyzeti Bizottsága napirendjén egyetlen pont szerepelt: A szivárvány. Ahogy az előterjesztő szépen megfogalmazta: „aggodalommal látjuk, hogy az emberek a szivárványnak, a vízözön után az égen megjelenő béke szimbólumának egy egészen új értelmet adnak…” Az összejövetel után a Bizottság javaslatot küldött az Arkangyal Tanácsnak, megvitatásra, amelyben kérvényezik, hogy a szivárvány színét változtassák egységesen feketére, a gyász színére, ezzel is kifejezve nemtetszésüket. (Néhányan ugyan akadékoskodtak, hogy némely földi országban a fehér a gyász színe, ezért a fehér színt is tegyék bele, de a zebracsíkos javaslat nem kapta meg a szükséges többségi szavazatot.) Az Arkangyal Tanács szóvivője a javaslat megvitatása után sajtótájékoztatót tartott, amiben támogatásukról biztosította a Vészhelyzeti Bizottság javaslatát, így azt továbbították a Szeráfi Hivatalhoz, ahonnan reményeik szerint egyenesen az Úr elé kerül majd az ügy. A végleges döntésig azonban türelmet kért, tekintettel a felhalmozódott ügyiratokra és hát, mint tudjuk - sóhajtott -, Nála ezer esztendő annyi, mint egy nap…
(Tócsa)
Figyelem! Figyelem!
Felhívjuk minden kedves vásárlónk figyelmét, hogy egy rendkívül agresszív tócsa garázdálkodik bevásárlóközpontunkban. Váratlanul tűnik fel a folyosókon, előszeretettel leselkedik a nehezen belátható kanyarokban, hogy aztán hirtelen előloccsanva elcsúsztassa a gyanútlan sétálót, vagy legalább jól átáztassa a cipőjét. Különleges takarító kommandónk folyamatosan járőrözik és kutatja nyomait, hogy elfogja és vödörbe zárhassa. Addig is arra kérünk mindenkit, ha a tócsa fenyegető jelenlétét észleli, ne essen pánikba, ne fusson el, hanem húzódjon félre és haladéktalanul hívja fel a mellékelt telefonszámot, ezzel is segítve szakembereink munkáját.
Közreműködésüket köszönjük, további kellemes vásárlást és jó szórakozást kívánunk!
(Télapó itt van)
Télapó itt van, hó a subája – ja nem, a ruha piros, ez már csak így van, a Coca Cola reklámaiból ezt mindenki tudja…
Akkor: jég a cipője – hát ez sem, globális felmelegedés van, jég nincs, legalábbis nem nálunk, hacsak a hűtőbe nem bújt az öreg…
Reng a szakálla – ez rendben van, a vatta szépen mozog, ha engedik.
Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág. Na most az aranyágat hagyjuk, az a virgács, amit a rossz gyerekek kaptak, de rossz gyerek már nincs, csak rossz szülő, ha nem tömi tele a zsákot. De nem piros almával! Csoki, legó, mogyoró… meg ami belefér.
Különben meg csalás az egész, a Télapó szovjet termék, nekünk Mikulásunk volt, amíg Szent Miklós még erre járt.
Így van ez. Na, tőccsé egy pohár kólát…
(Pom-pom)
Az úgy történt, hogy Pom-pom az ágról véletlenül nem Picur fejére ugrott, hanem Zsoltikáéra, aki tudvalevőleg az egész iskola leg – fogalmazzunk megértően – csintalanabb gyereke volt, Zsoltika hamar ráérzett új hatalmára. Már néhány lépés után megfordult és kowbolyhősként lelőtte Picurt és a fél osztályt, akik akkor jöttek ki a kapun. Döngő léptekkel haladt előre, lepofozta az útról Morgó kutyát, a portás kutyáját, akit eddig mindig félve kikerült, majd lepuffantotta a portást is, akitől eddig rettegett. Bosszúhadjárata egészen hazáig tartott, ott azonban édesapja Szuperapuként várta a kapuban, talpig páncélban, kezében a kivédhetetlen rakétavetővel.
-Bajban vagyunk, Pom-pom!
-Tudok artériás nyomókötés lenni – válaszolta Pon-pom, és kowbolykalapból gézszalaggá változva a fiú fejéről csúszni kezdett lefelé…
FIGYELEM! MEGJELENT a "Napi firka - 100 rajz 100 rövid történettel" című könyvünk: Humoros, ironikus, komoly és vidám, szimbolikus és elgondolkodtató, groteszk és mulatságos: száz rajz és száz történet rólunk, olykor bosszantó, de mindig szerethető emberekről... 200 oldal, ára 1800 Ft (postaköltséget külön nem számolunk fel). Megrendelhető: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
