Esernyő, Kulcsok, Kicsi csira, Piroska...
Esernyő, Kulcsok, Kicsi csira, Piroska - napi firka képek és szövegek, tessék parancsolni:
(Esernyő)
Ez a kapcsolat hiba volt mindkettőnk részéről. Te azt hitted, hogy ha tiéd lesz Mary Poppins papagájfejes esernyője, az téged is naggyá és különlegessé tesz, olyanná, mint ő – de ez nem igaz. Én pedig szomorú voltam és elhagyatott és vigasztalást kerestem, társat, de lássuk be, hogy te nem vagy Mary Poppins. Nagyon rendes és kedves ember vagy, de hiába, őt nem tudod pótolni. Mindketten mást kerestünk és mást kaptunk, mint amire vágytunk. Eltartott egy darabig, amíg ezt megértettem, és igazán szép időket töltöttünk együtt, de most szembe kell néznünk a valósággal: ez a kapcsolat hamvába született és nincs jövője. Most pedig, hogy újra feltámadt a keleti szél, ezzel együtt bennem is feltámadt a remény, hogy Mary-vel újra találkozhatok…Na! Értsd meg, ennek már rég vége. Engedj el!
(Kulcsok)
Ha nagy leszek, én is templomot fogok nyitni. Igaz, hogy most is megtisztelő a feladat, amit rám bíztak, hiszen én őrzöm a kasszát… Milyen büszke voltam erre! Rám bízták a vagyont, én vagyok a kulcs az élethez! Igyekeztem is jól végezni a munkámat, innen aztán nem vittek ki egy forintot se hiábavalóan! Ami régen csak csörgött, most már suhogott, az aprót felváltották a papírpénzek, s gyűltek bennem, szépen, elrendezve méret és érték szerint… Nem is tudom, mikor döbbentem rá, hogy ez a vagyon csak papír és festék, hiábavalóság. Talán a sok egyedül töltött idő, merengés… mire jó ez, ha nem okozunk vele örömet magunknak és másoknak? Kutakodni kezdtem, beszéltem több kulcscsomóval, még álkulcssal is, de sok okosat nem tudtak mondani. Így jutottam el az öreg templomkulcshoz. Gondoltam, nagy, üres terem ez a templom, némi dísszel, néhány emberrel, itt csak elrozsdállni, elkopni lehet, de azért ezt is kipróbálom. Együtt nyitottuk-zártuk a templomot… és akkor kiderült, hogy itt, ebben a csendes térben mégis Van valami Más. Valaki vagy Valami, nem tudom, hiszen csak egy kis kulcs vagyok - de itt ragadtam. Most még kitanulom az öregtől a szakma csínját-bínját, aztán ha nagy leszek, én is templomot fogok nyitni - de bezárni nem, hadd jöjjön mindenki, s lássa, érezze, tapasztalja… itt Van valami Más…
(Kicsi csira)
Kicsi csira, mit akarsz te itt? Azt hiszed, hogy majd te leszel a nagy, fára felfutó bab? Na húzódj csak hátrébb gyorsan! Ismerjük mi az ilyen alakokat, nagyon is jól! Nagyképűsködsz, hogy te megszívod magad tudással, és igyekszel – majd ha én megengedem! Hát ki vagy te? Ha neked megyek, egy kézzel elintézlek és még csak meg se izzadok! Feltűnősködsz, ki akarsz lógni a sorból, nyújtogatod a nyakadat – mire fel? És ilyen pilincka gyökerekkel? Ha csak rád nézek, röhögnöm kell! Te kis gnóm, azt hiszed, te különb vagy? Neked nem jó az, ami itt mindenkinek, lenézel minket?! Majd adok én neked, s ha én felváglak, neked többé nem lesz mire, az biztos! Na húzz el innen, ne is lássalak! 
(Piroska)
Piroska nem hanyagolta el magát csak azért, mert aznap nem lóghatott a többiekkel, hanem az erdőbe kellett mennie a nagyihoz. Szépen felöltözött, és mindent előkészített: az új edzőcipő lelógó fűzővel, koptatott farmer hat tépett lyukkal, a legmenőbb fazon, rózsaszín top és push-up melltartó bimbózó nőiességére, rúzs, orrpiercing, kihúzott szem, és a legújabb tutiság, két kék csík a hajában. A kosárban kóla a mamának és egy titkos feles neki, kalács és pisztoly, mert vele aztán senki se kötözködhet, az biztos! Aztán meg hátha találkozik a Farkassal, tetszik neki a vagánysága meg az ereje, nem olyan kisfiú. mint az osztálytársai, és ha csak ketten lesznek ott az úton, ki tudja, még össze is jöhetnek…
(Rajz: ifj. Sipos Gyula, szöveg: Sípos (S) Gyula Facebook: Napi firka, #napifirka )
