Továbbra is napi firkák, itt a heti adag!
Képek és szövegek: Giliszta; Fegyverek; Elefánt; Hernyó; Repülők; Tücsök és szöcske; Sportkocsi - tessék parancsolni, jó szórakozást!
(Giliszta)
Szegény giliszta mama! Szüleit egy földbe csapódó ásómeteor ragadta el a földből. Egy szűk kis nevelőotthonban nőtt fel, összezsúfolódva századmagával, ahol sohase volt elég föld mindannyiuknak. A nagyobb és erősebb fiúk kitúrták a kisebbeket, gyengébbeket, ezért fiatalon sokat volt kint a szabad levegőn. Veszedelmekkel teli élet volt ez, de sokat tanult belőle! Megismerte a Nap járását, a szél mozgását, szókincsébe beépültek e horrorisztikus világ tényei. Végül ráköszöntött a szerencse. Jól házasodott, férjével visszaköltözhetett a föld alá, jó környékre, kényelmes rögök közé. Régi életét azonban feledni nem tudta, az rendre visszaköszönt szavaiban. Jó reggelt!? Ugyan mit tudhat egy biztonságban élő kis gili arról, hogy mi az a rettenetes, kiszárító Nap, ami odafent a haldokló hasunkra süthet?
(Fegyverek)
A hősök csarnoka nem egy csendes hely, ahová kívánkozhatnánk. Tele van hetvenkedő, nagyhangú emberekkel, akik nem győznek sikeres gyilkolászásaikkal dicsekedni. Szó szerint meg vannak részegedve maguktól, és semmi másra nem vágynak, mint hogy világgá kiálthassák – a lehető leghangosabban, ami következtében a teremben iszonyatos hangzavar uralkodik – saját hőstetteiket. És az a szag, ami az egészet belengi!
Mindez azonban semmi, a fegyverraktárhoz képest. A nagyerejű fegyverek mintha még a gazdáikon is túl akarnának tenni. Thor pörölye szerint Arthur király pengéje csak egy vajazókés hozzá képest, míg az Excalibur csak bunkónak tudja hívni a pörölyt. A mágikus páncélok állandóan egymásnak csattannak, hogy mutassák, ők a legerősebbek, akik mindent kibírnak. Egykor volt olyan terv, hogy a fegyvereket kiállítják és a gazdáik majd tárlatvezetést tartanak az érdeklődőknek (a bevétel jól jött volna a csarnok költségeinek fedezéséhez), de már az első alkalom csúfos kudarcot vallott. Kicsin múlott, hogy a harcosok a fegyvereiket felkapva egymásnak nem rontottak!
(Elefánt)
- Miért lógatod az orrod?
- Mert nincs fülem!
- Viszont milyen szép agyaraid vannak! Ne búsulj, azért fülek nélkül is nagyon szép életet lehet élni!
- Úgy gondolod?
- Hát persze! Így te egy egészen különleges elefánt vagy…
- Akkor nekem adnád a füleid? Az egyik is elég lesz. Ismerek egy jó sebészt…
- Bocsáss meg, most jut eszembe, mennem kell. Viszlát!
(Szöveg kép nélkül: A hernyó)
Szép nagy, kövér hernyó volt és egy szép nagy, zöld levélen mászott és rágott. Igaz, a levél kissé poros volt, puskaporos – ha volt is ízlelőbimbója a hernyónak, az ízlését láthatólag nem zavarta ez a fűszerezés, nyugodtan mászott és rágott.
Azt se tudjuk, hogy a hernyónak volt e füle a hallásra, mert bizony az ágyúdörgés ereje még a fákat is megremegtette – de ha hallotta is, nem zavarta, csak mászott és rágott.
Azt se tudjuk, hogy a hernyónak volt-e szeme a látásra, mert bizony a színes egyenruhás csapatok ott futottak szuronyt szegezve szinte az ága alatt – de ha látta is, nem zavarta, csak mászott és rágott.
Azt se tudjuk szagolt-e, tapintott-e már ilyen puskaportól érdes felületű és csípős szagú ebédet, mint a mai – de láthatólag nem volt válogatós, csak mászott és rágott.
Talán taoista hernyó volt, aki sodródott az élet áramában, egészen ösztöneire bízva magát. Vagy rezignált hindu buddhista, aki megértette, hogy előző élete bűnei miatt született újjá hernyóként, s ha már így történt, legalább megpróbálta így elviselni azt. Esetleg mohamedán, aki beletörődött, hogy úgyis Allah kezében van az élete, aki akkor és azt tesz vele amit akar, így hát mit tehetne? Csak keresztény hernyó nem lehetett, mert akkor evés helyett böjtölt és imádkozott volna, hogy Isten könyörüljön a világon és őrajta is – ha már egyszer itt és most kell élnie.
Akár így, akár úgy, a hernyó végül bebábozódott, s ha egy ágyúgolyó ki nem törte fájával együtt az életből, szép és színes nappali pávaszemként fejezte be rövid életét.
(Repülők)
- Hát te hogy maradsz fönt? Nincs is propellered!
- Ó, repülni a legegyszerűbb. Csak ráfekszel a levegőre és siklasz.
- Ja, te vallásos vagy? Én nem hiszek a mesékben…
(Tücsök és szöcske)
- Stradivarius uram, hallom, hogy megint kirobbanó sikert aratott a mezei fesztiválon!
- Nem panaszkodom, valóban egyedülálló vagyok. Tulajdonképp magam vagyok a 3 in 1 géniusz! Élő hangszer a legmagasabb minőségben, mint Stradivari, zseniális komponista mint Bach és fantasztikus előadó, mint Liszt. Gondolkodom is rajta, hogy levédetem a nevem, mert, hozzáteszem, a leghatékonyabb reklámfelület is vagyok. Na, és veled mi van?
- Á, semmi különös. Itt éldegélünk csendesen, békésen a réten. Túl vagyunk a peterakáson, az asszony jól van, a kis imágók egészségesek, erősek, vidáman ugrándoznak, s idén még madárvész se volt, nem panaszkodhatom. Jöjjön el hozzánk ebédre, látogasson meg minket, az egész család nagyon fog örülni!
- Most nem lehet, mert annyi dolgom van, meghalni sincs időm, látod, még mindig a koncertruhám van rajtam, vigyáznom kell rá, tudod hogy van ez, a kölykök összemaszatolják, meg a gyomrom is kényes arra, hogy mit ehetek, de majd egyszer… na, ugrok, mennem kell, fontos megbeszélésem van. Viszlát!
(Sportkocsi)
Vagány mi?! Nem azt mondtam, hogy „mi” – te meg én -, hanem kérdeztem, kijelentettem, óhajtottam és felszólítottalak, hogy érts egyet velem, hogy a kocsi nagyon vagány, menő, klassz, stílusos, gyors, egyszóval pont olyan, mint én! Jaj, ne gyere már megint azzal, hogy jobb lett volna félre tenni a gyerekeknek lakásra, majd lesz az is, ne aggódj? Igen, részletre vettem, és akkor mi van? A ház az enyém is, nem csak a tiéd, a bank simán megadta a jelzálogra a hitelt. Megoldottuk, oké! Nem akartalak az aláírással zavarni, aláírtam én helyetted is, de csak azért, mert meglepetésnek szántam. Igazán örülhetnél! Jól van, ez nem családi autó, tudom, hogy a csomagtartóba nem fér bele semmi, de nem is kell, ott van a régi autó, te is tudsz vezetni, ha együtt megyünk a gyerekekkel, majd én megyek ezzel a sportkocsival, te meg utánunk a régivel. Nem, nem fordítva! Olyan érzéketlen vagy, nem tudsz örülni semminek, csak a saját önző szempontjaiddal jössz mindig! Csak ezt hajtogatod: gyerekek, meg közösen, és veszekszel. Nézd meg ezt az autót: hát nem vagány? De! Most meg miért sírsz? Kibírhatatlan vagy. Nem vitatkozom veled tovább, inkább elmegyek egy körre az autóval. Majd jövök…
(Rajz: ifj. Sipos Gyula, szöveg: Sípos (S) Gyula Facebook: Napi firka, #napifirka )
