Divat; Az UFO invázió elmaradásának okairól; Tűzijáték; Fogak
A facebookon naponta, itt összegyűjtve, akciósan: napi firka! Kép és szöveg, móka, kacagás, vagy ilyesmi - tessék parancsolni:
(Divat)
A kövér sovány akar lenni, a sovány pedig felszedne néhány kilót. Az alacsony magasabbra nőne, a magas szeretne kisebb lenni. A szőke barnítana, a barna szőkítene, a feketének meg mindegy, csak világosabb legyen. Az egyenes legyen göndör, de a hullámost ki kell vasalni. A tavalyi ruha ócskaság, és már a múlt havi is kiment a divatból. Csapvizet csak muszájból, a koleszterin csúnyaság, és már a ketogén sem menő. Zsírt nem, fehérjét sem, szénhidrogént pláne nem. Szmájlit kaptál? Az nem jelent semmit, különben is vegyél fel csíkosat, az slankít…
Az egyetlen biztos pontunk: a statisztikai felmérések szerint az emberek jóval több, mint fele az átlagosnál okosabbnak gondolja magát. Az internetes közösségi felületeken hozzászólóknál ez az arány valószínűleg közelít a száz százalékhoz…
(Az UFO invázió elmaradásának okairól)
A két kém óvatosan mozgott az éjszakában. Céljuk a felderítés, hogy kipuhatolják a leigázandó bolygó gyengéit és erősségeit, így készülve az invázióra. Megfigyelték, hogy az embernek nevezett lények már kisgyermekkoruktól fogva úgynevezett játékokat játszanak, így készülve harcos életükre. Összekukáztak néhány kidobott játékot, hogy megértsék azok logikáját és stratégiáját - hiszen utána már könnyen legyőzhetnek bármilyen emberi hadsereget! Félrehúzódtak egy park sötét szegletébe, szétnyitották a kockás táblát és felrakták a bábukat az ellesett minta szerint. Aztán elővették a kártyacsomagot amelyen a szám-kódok voltak, nullától kilencig, és néhány kép. Találtak egy játékszabályt is, így aztán nekiálltak megfejteni az emberek gondolkodásmódját és harci stratégiáit. Eredetileg azt gondolták, néhány perc, de maximum egy-két óra alatt mindent kiderítenek – de nem így történt! A nagy bábunak hiába mondták be az uno-t, vesztettek. A kis bábukért sem tudtak elég bárányt venni, minden összekeveredett, nem tudtak győzni. Végül rájöttek, hogy olyan bonyolultságú stratégiával van dolguk, ami túlnő rajtuk. Jelentésükben egyszerűen és pontosan fogalmaztak: el kell halasztani a Föld megtámadását, amíg jobban meg nem értik az embereket, mert így csúfos kudarc és vereség várhat rájuk!
(Tűzijáték)
Kicsi volt még, nagyon kicsi, amikor először mondta, hogy ha nagy lesz, akkor… Mosolyogtak rajta. Milyen aranyos kis sziporka! Persze mi tudjuk, hogy kicsik vagyunk, kicsik is maradunk, kicsinek lenni erény, ő is majd megtanulja.
Nem tanulta meg. Inkább nyújtózkodott, töltögette magát innen is, onnan is, s ha látott egy nagyobb indítóállványt, megszerezte, összenőtt vele, iparkodott, ügyeskedett….
Hiába ágaskodsz – mondták gúnyosan a társai -, akkor se leszel nagy soha! Űrhajó? – az nem a mi kategóriánk. Ha tovább folytatod, az lesz a vége, hogy csak felsülsz és besülsz és még az se leszel, ami lehetnél… De vele nem lehetett beszélni.
Hagyjátok, hadd álmodozzon csillagokról – legyintettek, és otthagyták. Amikor aztán eljött a nagy nap, kíváncsian figyelték, vele mi fog történni. Igaz, hogy az ő indítóállása kicsit nagyobb lett, mint a többieké, és mintha tömöttebb is lett volna, meg mindenféle kicit-kacatok lógtak róla, amiket gyűjtögetései alatt magára kötözött, de azért ez nagyon messze volt az űrhajótól.
Aztán kilőtték, ő pedig repült boldogan, egyre magasabbra, hogy megmutassa, mi rejlik benne. Az ég megtelt színekkel és fényekkel, a tűzijáték sziporkáiból kirajzolódtak a csillagképek, háttérben a Tejúttal.
Az égbe nem tudott felmenni, hát lehozta magához – morogtak a többiek irigyen. - Ez csalás! A nézőket azonban nem érdekelte a besült rakéták morgása, az ő szívük már a csillagok között járt.
(Fogak)
- Emlékszem, ez egy sűrűn lakott környék volt.
- Igen, és milyen rendes népek lakták! A hátsó szomszédom egy óriási őrlőfog volt. Csendes, nyugodt, szavát se lehetett hallani, de olyan erős volt!
- Igen, ismertem én is, bár én a másik oldalon lakom. Hát a kapafogat, azt ismerted? Ikrek voltak, legelöl laktak. Aztán az egyik kivándorolt, egyik napról a másikra eltűnt. Szerencsétlen testvére hogy szomorkodott, árválkodott!
- Hogyne ismertem volna! Jó barátok voltak a két szemfoggal, szinte mindent együtt csináltak. Együtt is mentek el. Az egyik megbetegedett, a másik meg utána ment…
- Elmennek, mert megváltozott az egész környék. Az a sok bunyó… Nem csoda, hogy menekülnek.
- Lassan eltűnünk mindannyian, ez a sorsunk. Ámbár, most azt pletykálják, hogy a hátsó soron az egyik öreg zápfog vállalkozni kezdett. Állítólag építkezni akar, egy egész sor új házat épít fel, azt mondja, minden olyan lesz, mint régen!
- Á, elment annak az esze! Olyan már sohase lesz, mint egykor. Akkor még fiatalok voltunk és erősek! Most meg? Hagyd el, inkább lazuljunk egy kicsit…
(Rajz: ifj. Sipos Gyula, szöveg: Sípos (S) Gyula Facebook: Napi firka, #napifirka )
