Pipa; Horgászok; Szúnyogok - napi firkák
Pipa; Horgászok; Szúnyogok - napi firkák itt és most, kép és szöveg, tessék parancsolni:
(Pipa)
Reggel felkelni, felöltözni, imádkozni, reggelizni – pipa.
Munkába menni gyalog, autóval, busszal, vonaton, zötykölődni – pipa.
Egész nap kedvesnek lenni a kollégákhoz, elviselni mindent, már amennyire lehetséges, imádkozni, ezt is kibírni – pipa.
Ebédelni, vacsorázni, főzni, mosni, takarítani, gyerekek, család, kert – pipa.
Fáradtan lerogyni a székbe, mi van a tévében, semmi érdekes, esetleg internet, egy jó könyv, néhány perc együtt a család, ha ugyan – pipa.
Lefeküdni, imádkozni, forgolódni az ágyban, jár az agy, végül csak elalszunk – pipa.
Mindebben értelmet találni, örülni, szeretni, élni, túlélni – pipa.
(Horgászok)
Horgász karrieremet egy bot végére kötött piros pamutfonallal kezdtem, aminek a végére bogáncsot bogoztam. Így lógattam be a Zagyva gátján átszivárgott vízbe hatévesen (1970-71-es nagy áradás), hogy elkápráztassak egy kislányt azzal, kifogok egy halat. (Mondtam neki, majdnem sikerült!) Akkoriban a Zagyvában még volt hal és a partján horgászok, nem is kevesen. Hamarosan én is közéjük számíthattam magam, parafadugóból és gyufaszálból készült úszóval (dugó az, kérem!), először gombostűből hajtott, majd rendes horoggal és ajándékba kapott zsinórral a fáról letört ágon.
Édesanyám egyedül nevelt minket, szegények voltunk, a többieknek már üvegbotjuk volt rendes orsóval, amikor én egyszer kaptam egy bambuszbotot aputól, egy tároló orsóval (amin többször gubancolódott össze a damil, mint nem). Nem is fenekeztem soha, mert ahhoz ez a felszerelés nem volt jó. Úszóm (dugó, kérem!), hol ilyen, hol olyan, egyszer még óriási harcsázó úszóval is kimentem, pedig azzal halat fogni már mesterség, mert akármilyen kis sneci azt nemigen mozdítja meg (De!). Akkora halat, mint a képen, sohase fogtam. De amit fogtam, azt megettük, általában rántva, egyben, épp csak annyira letisztítva, amennyire szükséges. Aztán felnőttem, és elfeledtem a gyermeki dolgokat… mígnem kiderült, hogy Törökbálinton, az újonnan épült M0 autópálya kis záportározójában is élnek halacskák… de ez már egy másik történet.
(Szúnyogok)
Zavarták a szúnyogok az esti pihenésben? Bántotta a fülét a zümmögés? A kint töltött éjszaka után teli volt csípésekkel és egész nap vakaróznia kellett? De csak eddig! Az Egyesült Szúnyog Reformpárt és Kft. most új megoldást ajánl önnek! Soha többé piros folt önnek, és soha többé életveszélyes berepülés a vegyi fegyverekkel elárasztott területre nekünk! Nincs többé csapdosás, nem lesz egy csepp fölöslegesen kiontott ember- és szúnyogvér sem! Jelentkezzen most nálunk és adjon vért önként, mi pedig pecsétes igazoló papírt adunk, ami menlevélként szolgál. Akinek ez a birtokában van, annak az egész szúnyog nemzet nevében garantálhatjuk – kivéve azt az elenyésző kisebbséget, akik nem tagjai az Egyesült Szúnyog Reformpárt és Kft.-nek -, hogy a következő negyedévben tőlünk senki nem fog odaszemtelenkedni, titokban berepülni, vámpíroskodni, zizegni, illetlenkedni, vért csapolni. Az AB vércsoportúaknak külön kedvezmény! Éljen az emberek és szúnyogok békés egymás mellett élése! Egy kis áldozat önnek, de hatalmas lépés midannyiunknak! Mi pedig ígérjük, hogy tovább haladunk a megkezdett úton. Már most is tárgyalunk a többi vérrel élő népekkel, a bolháktól kezdve, a poloskákon át egészen a vámpír denevérekig egy közös platform létrehozásáról. Világ vérszívói egyesüljetek! Igen, hamarosan mindannyian együtt leszünk, hogy így tárgyaljunk önökkel közös életünkről és vérünkről.
(Rajz: ifj. Sipos Gyula, szöveg: Sípos (S) Gyula Facebook: Napi firka, #napifirka )
