Szelek; Egyenes út; Olló; Savanyú
Napi firka a facebookon naponta, itt csokorba gyűjtve, a legújabb sorozat: Szelek; Egyenes út; Olló; Savanyú - tessék parancsolni:
(Szelek)
A XXI. század a tudományos felismerések csodálatos korszakába vezetett el minket. Fúziós reaktor, kvantum-számítógép, génsebészet, és a legújabb: kiderült, hogy bizonyos széltípusok élőlényekké növekednek! (Hogy megállapíthassuk mennyire értelmesek, még nagyon sok vizsgálat szükséges, de hiszem, képesek leszünk az anyagi forrásokat előteremteni a folytatáshoz.) Nem minden szellő válik élő lénnyé – itt már az élő és élettelen határához, az élet eredetének titkához férkőzünk közel -, egy hosszú fejlődési szakaszon kell keresztül menniük. Először kis szellő-lárvák, ide-oda fújdogáló, függönyt lengető huzatocskák. (Talán ilyenkor gyűjtik be azt az anyagi, molekuláris bázist, amin építkezve átlépik az élet határát.) Ilyenkor még egy ablak becsukása is véget vethet létezésüknek. Ha azonban a veszélyeket túlélik, széllé erősödnek, s itt talán már felfedezhetők bizonyos életfunkciók. Annyi bizonyos, hogy az orkán-erejű szél már életjeleket mutat. Kamaszkorba érve vándorútra indul, ismerkedik a világgal és felfedezi saját nemiségét. Az ösztönök ereje óriási! Párzási időszakban a hurrikán hatalmas utat tesz meg, hogy alkalmas nőstényt találjon. (Az emberiség ősi mítoszaiban, meséiben felfedezhetjük ennek nyomait. Tegyük csak fel a kérdést: miért is vitte a hurrikán Óz földjére Dorothyt? És mit szimbolizál a nyugati boszorkány?) Végül a hurrikán önmagára ismer és a megfelelő társat kezdi keresni. Ha rátalál egyesülnek, majd szétoszolva életet adnak a szellőcskék új nemzedékének. Értjük ennek jelentőségét? Már azzal megelőzhetjük természeti csapásukat, ha az óceánok felett randit szervezünk nekik! És ha sikerül igába fogni rettenetes erejüket? Korlátlan lehetőségek!
(Egyenes út)
Egyenes út, egyenesen a zsákutcába.
Ahogy jóemlékezetű Hofi Géza mondta, a kapitalizmus a szakadék szélén tántorog, a szocializmus meg egy lépéssel a kapitalizmus előtt jár.
A széles út, ami a pokolba visz (a keskeny pedig az Életre).
És Isten, aki a görbe úton is egyenesen jár.
Ahogy megyünk az úttalan úton előre.
Egyenesen, ahogy az út görbül.
És azt is tudjuk, hogy a párhuzamos utak nem csak a végtelenben tudnak találkozni, hanem – legalábbis a nemeuklideszi geometria szerint -, bárhol. (Bolyai János, mit tettél velünk!)
A sárga téglás út Ózhoz vezet, Jézus útja a mennybe, és ha Ariadné fonala is megvan, akkor a Labirintusból is kikeveredünk.
Addig is ott állunk az út szélén. (Stoppolunk vagy stoppolnak?)
Nagy Utazás!
Egyenlő utak, egyenlő esélyek – mondta a tornatanár a futóknak -, én biciklivel megyek (Sándor György).
Szóval itt állunk életünk útkereszteződésénél, és aki a tanácsot adja… reméljük a legjobbakat, hogy legalább ő ismeri az utat…
(Olló)
Olló volt a kézimunkás doboz királya. Erős, okos, aki két lábbal áll a földön, és nem is akármilyen lábbal! Multifunkciós, borotvaéles (ugyan már, borotva, semmi az – Olló, az igen!), egyszerre kéz és láb, szem és száj, maga a csoda! Nem is lehetett más a főnök, csak ő. Cérnák, spulnik, varrótűk, de még a gyűszű is meghajlott tekintélye és akarata előtt.
Nem is lett volna semmi baj, ha iskolás korba nem került volna Gézuka, aki rákapott az olló használatára. Ez először még tovább növelte Olló tekintélyét, hiszen lám, a családban mindenki rászorul az olló – Olló! -, segítségére! Hanem egyszer Gézuka kitalálta, hogy beviszi az osztályba Ollót, ott pedig rémes dolog történt! A gyerekek a szünetben kő-papír-ollót játszottak. Olló bátran kiállt a papírral szemben, és simán győzött, egy vágás volt az egész. De aztán jött a kő! Iszonyatos, kemény, gonosz kő! Kő!
A kicsorbult élű Olló (olló) a fiók mélyén kuksol, elbújva mindeni szeme elől. Helyét elfoglalta egy másik olló – Új Olló! -, aki nagyobb is, szebb is és recésen is tud vágni. Nagyon pöffeszkedik – gondolja ollónk -, de nem sokáig. Gézuka úgyis be fogja őt is vinni az iskolába, és pedig már várja Kő, a nagy szörnyeteg! Majd meglátjuk, akkor mi lesz!
(Savanyú)
Kérem szépen, édes a csók, de csak ha előtte csokit ettél. Javaslom, hogy ne dőljünk be a romantikus lányregényeknek, mert nem úgy van az! Édes virágszálam – hát ez meg mi? Hiszen nem is virág, hanem ember! (Általában lány, csak a korrektség kedvéért.) A virág meg nem is édes, aki kóstolta, tudhatja. És a másik: le kell nyelni a keserű pirulát – ez meg mit jelent? Az algopirin keserű, és a fejfájást is megszünteti, de a rossz hír? Hát hol vagyunk kérem, kész átverés sóban, vagy egy elrontott szakácsműsorban? Édesem – de miért nem savanyúm? Abban legalább van C-vitamin, de mi van a cukorban? Az csak hizlal, a citrom meg egészséges. Ugye, hogy ugye! Kérem szépen, ha én egyszer szerelmes regényt írnék, direkt drága savanyúságomnak hívnám az édesem. Előtte megnyalnám a citromot, így a szám is rögtön csókra állna, és mindjárt látható lenne a szerelem!
(Rajz: ifj. Sipos Gyula, szöveg: Sípos (S) Gyula Facebook: Napi firka, #napifirka )
