Napi firka, rajz szöveggel
Gyuszkó fiam Napi firka - #napifirka - címen rajzokat kezdett közzé tenni a facebookon az idővonalán, én meg nagy jódolgomban rövid szövegeket kezdtem írni hozzájuk. Így hát most már ezzel is szerencséltethetlek benneteket, itt két rajz szöveggel: Halak a pezsgőspohárban; Húzd ki magad!
(Halak a pezsgőspohárban)
Az állófogadás után vette észre az ételszervíz pincére a halakat a pezsgőspohárban. Mivel maga is kishal volt, megkérdezte, ezzel mi legyen. Kiöntse a vécébe? A főnök azonban óvatosabb volt, hisz nagyemberek bankettjén szolgáltak. Ha ez egy meghívott háziállata, esetleg pont a Nagyemberé, ők meg eltüntetik… Jobb az óvatosság! Feltették a polcra. Másnap a takarítónő a megbuborékoltatta a vizet, legyen elég oxigén a vízben. A szárított bolhát a titkárnő hozta, később védő üveg került elé, mert már biztosra vették, hogy ezt a poharat maga a Nagyember fogta a kezében és kedvtelve nézegette a halakat. Igaz, az eredetiek már kipusztultak, kisebb pánikot keltve ezzel, de egy talpraesett gyakornok újakat hozott, ami nagy titok, főleg azóta, hogy több befolyásos ember komoly ajánlatot tett a művészi installáció és történelmi dokumentum megvételére. A pezsgőspohár a halakkal azonban nem eladó. Tulajdonosát már így is két lépcsővel feljebb repítette a karrierlétrán, majd bolond lenne megválni tőle! (Rajz: ifj. Sipos Gyula, szöveg: Sípos (S) Gyula)
(Húzd ki magad!)
A kígyó tudvalévőleg tekergő állat. Minden rendes kígyó a legkönnyebben a S betűt tanulja meg leírni az iskolában, de könnyen megy nekik a C és a G betű is, ellenben az I vagy az L már nehézséget okoz. Hiába na, természete szerint tekergő, csavargó fajta, ezért írásképe is hányaveti, kapkodó, jobbára olvashatatlan. Így aztán nagy híre lett a kígyónemzetségben, amikor reformpedagógiát hirdettek, hogy végre a kígyótársadalom is megrendesüljön és végre befogadást nyerjen a feljebb való népek közé. Sajnos azonban a dicséretes kezdeményezés hamar befuccsolt. A vezényszóra (húzd ki magad!) kis kígyók igyekeztek, vigyázzba álltak, fejüket magasra emelték (lábak összezárva, karok szorosan a test mellett), ki a fűből, magasan a látóhatár felé, a látvány mindent megér! Így gondolták ezt a körül élő madárnemzetségek is, amelyek gyorsan összegyűltek az iskola fölé, s vitték, amit tudtak, egyik tanulót a másik után, ebédre, vacsorára. Nem is tanultak meg a kígyók azóta se rendesen se írni, se olvasni, nem is értenek a magasabb tudományból semmit se! (Rajz: ifj. Sipos Gyula, szöveg: Sípos (S) Gyula)
