Főmenü
Misszió
Rólunk
Ki olvas minket?
Oldalainkat 484 vendég és 0 tag böngészi
Végül - Kátai László versei
Megvilágosodás
Távol, utcán, templomban, téren,
Ha hátat fordítva is,
De értem !!!
Végül
Fényes arcod kezeimben,
Gyémántzuhatag - szemek peregnek rólunk,
Csúcsos halmuk asztalunkon.
Most rendben osztódni kezdenek darabjai mind,
Harmincegy év előtt kimondott igenünkre.
Feleségemnek
Imára kulcsolt kezek.
Nézd!
Nem fér közéjük semmi.
Ilyenek legyünk mi is
Kedvesem.
Mert van erő, ki elhiszi,
Hogy Istennél erősebb lehet
És taszít egymástól,
A harag, a gyűlölet.
Akkor szorítsuk egymást, úgy,
Hogy csontjaink roppanjanak,
Mert nem segíthet más,
Csak a szabad akarat.
Más - Kép - Más
Gyűrt lapon,
Barázdái bűneinknek,
Mint nyilvántartott
Árulkodó ujjnyomok.
Visszáján,
A Fájdalmas Istent,
Színről színre láthatod.
Ki vagy ?
Az vagyok, aki sokáig nem hagyta,
hogy az orránál fogva vezesse az Isten.Mostanában néha sikerül Neki.
.………...Milyen leleményes !!!