Képek és történetek 5. - Szabad-e?
Szabad-e kétbalkezes angyalt rajzolni, ha már a rajzolója is kétbalkezes? Szabad, bár lesz, aki nem érti az iróniát… 
Szabad-e egy novellában egy csavargó szereplő szájába csúnya szót adni (leírni)? Szabad, csak esetleg kitiltják a könyvedet a keresztény könyvesboltokból, tehát jobb, ha legközelebb jobban meggondolod (öncenzúra).
Szabad-e Jézusra maszkot rajzolni, ha már egyszer azt olvassuk a Szentírásban, hogy mindenben közösséget vállalt velünk -, és szabad-e mikulás-sapkát a fejére tenni (engedjétek hozzám a gyerekeket)? Szabad, csak számolnod kell azzal, hogy néhányan, akik eddig esetleg komoly embernek gondoltak, megbotránkoznak és kihúznak a listáról.
Szabad-e félaktot rajzolni, ha már egyszer a művészettörténet tele van vele? Szabad, csak esetleg olyan botrány és megbotránkozás, kitiltás és megbélyegzés lesz belőle, hogy még a képeidet is széttéped…(öncenzúra) De ha már itt tartunk, a maradékból néhány furfangos és félreértett kép anekdotával: a Győzelem a rák felett címűt egy nő története inspirálta – és utalás Delacroix, A szabadság vezeti a népet című festményére - , aki évekig küzdött a betegséggel. Egy kiállításon odajött valaki és azt mondta, nem érti, miért van a nő lába alá egy homár festve?
A Zsuzsanna és mi vének filozofikus csapdája, hogy ha ránézel a képre, máris a kukkoló vének közé tartozol, ami persze igaz a tévére is (kivéve, ha csak nézed, de nem kapcsolod be), vagy a számítógépre…
És a két Salome-kép, az első készült később, kommentár nélkül…
Szabad-e ironikusnak, és önironikusak lenni? Vagy az vagyok, vagy beállhatok a mártír-pózba és elmesélhetem üldöztetéseim történetét a világban és egyházban… akkor inkább az irónia: Egy tiszteletre méltó ember portréja (ez eredetileg egy tizenéves koromban készített mankószobor volt ) és Az igazság pillanata (Találkozás Jézussal, és a felfújt lufi kidurran)…
(Sipos Gyula)
